 | | | 2025. november 18. kedd, Jenő napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Júliusi ima | | Az este küszöbén üldögélve nézem, Buda fölött miként fénylenek föl egyenként a júliusi csillagok; és emlékszem, egykor, - talán több is, mint negyven éve, - Debrecenben is ez a fény-ármádia mutatta az utat, mely büszke, ifjú fénnyel a Százados utcán előttem ballagott.
Azóta hányszor halt el álom, és hányszor feketült el a lélek! De mindannyiszor szólt egy hang, jött egy szó, ami új életet lehelt, - és peregtek tovább az évek.
Sokszor féltem, remegtem, fogaim összeverődtek, mert a szép szó ecetté vált, és mocsárba fúltak a fények, - de bennem rekedten énekelt tovább a bizodalom, a hit, hogy léteznek még gondtalan, derűs napok, szépek.
Voltam gazdag, boldog is, betelt a szép akarat, - majd újra tiport a rabló ősz, és kedvem mállott, mint hitvány vakolat.
Gyakran fogtam hangom suttogóra, és simogattam áldott gyermek-fejet, örömömet most ők váltják igazra, mi eddig nem volt más, csak pőre képzelet. Anyának lenni jutalom. Amit kellett, én már elvégeztem: már csak némán nézem nagyfiam, s ha néha kell, már ő plántál lelkembe lelket. Verset is dünnyögtem olykor, öröm és bánat feleselt benne; lányom szép, zöld szemében lángolt egy-egy lágyan hajló rím kegyelme.
Vándor voltam, tág ösvényen terelve, ki naponta faggatta sorsát, ezen a bolygón vajon mit...? ...és hol keresse..? Szeretetet, hitet. Szerelmet is... Tudtam, hogy létezel valahol, van zug, békességes, és nem kértem soha mást, csak azt, Uram, hogy addig éltess, míg rálelek egy aprócska téren, hol nyári lombok árnya fröccsen karcsú, sárga templomtoronyra, gyönyörűen, zölden.
Már rádtaláltam, s a közhellyé koptatott boldogság halkan zúg föl bennem: Uram, már oly' sokszor bolyongtam vak útvesztőiden, s néha azt feleltem: "nem, sosem!", néha pedig: "...de igen, most igen...". ...de az ember, lásd, oly telhetetlen: most már azt is kérem, maradjon így minden, ahogy ma van. Együtt. Békességben.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |