 | | | 2025. december 2. kedd, Melinda, Vivien napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Júliusi ima | | Az este küszöbén üldögélve nézem, Buda fölött miként fénylenek föl egyenként a júliusi csillagok; és emlékszem, egykor, - talán több is, mint negyven éve, - Debrecenben is ez a fény-ármádia mutatta az utat, mely büszke, ifjú fénnyel a Százados utcán előttem ballagott.
Azóta hányszor halt el álom, és hányszor feketült el a lélek! De mindannyiszor szólt egy hang, jött egy szó, ami új életet lehelt, - és peregtek tovább az évek.
Sokszor féltem, remegtem, fogaim összeverődtek, mert a szép szó ecetté vált, és mocsárba fúltak a fények, - de bennem rekedten énekelt tovább a bizodalom, a hit, hogy léteznek még gondtalan, derűs napok, szépek.
Voltam gazdag, boldog is, betelt a szép akarat, - majd újra tiport a rabló ősz, és kedvem mállott, mint hitvány vakolat.
Gyakran fogtam hangom suttogóra, és simogattam áldott gyermek-fejet, örömömet most ők váltják igazra, mi eddig nem volt más, csak pőre képzelet. Anyának lenni jutalom. Amit kellett, én már elvégeztem: már csak némán nézem nagyfiam, s ha néha kell, már ő plántál lelkembe lelket. Verset is dünnyögtem olykor, öröm és bánat feleselt benne; lányom szép, zöld szemében lángolt egy-egy lágyan hajló rím kegyelme.
Vándor voltam, tág ösvényen terelve, ki naponta faggatta sorsát, ezen a bolygón vajon mit...? ...és hol keresse..? Szeretetet, hitet. Szerelmet is... Tudtam, hogy létezel valahol, van zug, békességes, és nem kértem soha mást, csak azt, Uram, hogy addig éltess, míg rálelek egy aprócska téren, hol nyári lombok árnya fröccsen karcsú, sárga templomtoronyra, gyönyörűen, zölden.
Már rádtaláltam, s a közhellyé koptatott boldogság halkan zúg föl bennem: Uram, már oly' sokszor bolyongtam vak útvesztőiden, s néha azt feleltem: "nem, sosem!", néha pedig: "...de igen, most igen...". ...de az ember, lásd, oly telhetetlen: most már azt is kérem, maradjon így minden, ahogy ma van. Együtt. Békességben.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |