A Karmel-hegy napszállta bíbora
Aranyozza az erdő lombjait
Ibolyaszín alkonyán
Zöldjében éled a tavasz
Ébred a természet
Mélykékje az égen
Feketebársony árnyaim
Cserélik csöndjüket.
Burokban őrizve emlékeink
Nem rég létező örökét
Ha jő' egy halvány csillagsugár
Thalassa és Bereniké
Lelkem tiszta szeretetén
Már tompán dobban a fájdalom.

[...]

Te jössz felém...
Csillanó ifjú éveink harmatán
Mit nem kezd ki sem múlt sem jelen
Felizzó emlékeink...
A Nereidák kútja fehéredő kövein
Sorsunk egymásba hajló titkain
Kagylóba gyűlt hajnalok
Vigyázzák hová lépünk.