 | | | 2025. szeptember 18. csütörtök, Diána napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A kilencedik boldogság | | Cseppenként hulló ólomízű rozsda - romlásnak indult csend rontott a templomokra: egy testbe forrt az elmúlás velem. Felettem elfordult a tér - a végtelen tükörterem torzképein megint halotti torra gyűl (suttogja: "embernél több kering a felfohászkodó terek körül...") a nép; az Ecce lignum crucis dallamára versszaknyi káromlás került - tetőtlen tornyára rettegéseimnek fakó futórózsa-ujjakkal nőtt rá a bánat: önnön torzképem vagyok - perspektívátlan kijárat. Látjátok testvérek, ennyi az élet: talpalatnyi romlás, lélegző enyészet - transsubstantiatio a dolgok metszéspontjain. Ma "intellege ut credas" - mondom; védőszentjeim s ti minden üdvözültek: múltat mutassatok nekem, jövőt, jelent; Istenszülő, vajúdj ma értem is: te szent tértelenség, jöjj! Mert én csak elporladni vágyom minden éjjel, amint a tisztánlátás fojtó szenvedéllyel párosul - olyankor úgy érzem, nincs már sok hátra, s csak várok a nagy átváltozásra... "Ízleld és lásd tehát a vénülő kereszteket" - mondá az Úr - "Akkon ma éjjel újra elveszett"... Szentáldozás az égő templomokban - Feszíts meg engem önmagadra Isten: holtan hadd hulljak Napkelet felé, lelkemnek metasztázisában szakíts darabjaimra! Testi fénytelenség, tűnj! Lángjában mécsesednek porrá úgy hamvadnék, égi álmodó secundum scripturam, Uram, defende nos in proelio; s akkor majd szenvedélyeim is reszketve szétomolnak: boldogok a betegek - nevessetek velem, ti holtak! Utóhang: Látod jóbarátom, itt ma végetérnek fájdalmaink: a szertehulló évek felfeslő gyöngysorából - szabadíts ki engem Isten, önmagamból |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |