2024. december 10. kedd,
Judit napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Archívum: Nézz rám
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Megszenvedted az elmúlt napokat,
a kör bezárult, teljessé lett,
de higgy benne,
hogy még vár rád új feladat... -
nem csak az évnek van most vége:
te magad is elfogysz - csaknem a felére...
Megfáradtál. Változol.
Lásd be végre.

Szelíd, de elszánt vagy - szökevénye
saját magadnak,
bújsz, de az első sarkon
beleütközöl az egykor volt alakba...
Mégis csitulnak a rőt lángok benned:
agyag és kő hull a kényes-szép szavakra,
és téged eltemetnek.
Mi lett belőled...? Merre vagy...?
Lelked áttetsző, tested összetört,
minden lépés és nesz oly' goromba,
sebedben a kapocs szétnyílt,
bevág a húsodba,
ereidben épp csak csordogál büszke véred,
gyengén erőlködik,
pislákol régi léted benned,
akár halottak-napi, későesti mécses.
Arcod tejszínű palarajzolat,
nyugtalanul, rebbenve alszol rövidet,
kínosat,
ősszel híg eső súrolja ablakod,
tavasznak lába nyomát sem láthatod,
nyarad valahol az utcasarkon árulja magát,
a tél cudarul megkínoz, és fáj.

Egykor az ostorlámpa fénye
árnyjátékot festett a szomszéd ház falára,
és a ferde nyári fényben ráismertél
a budai kis utcák színes, szélesvásznú
komédiájára - neked édes méreg - ,
ma ugyanaz az oszlop okádja a foszforban
vonagló apró esti férget - a filmnek vége.

De új álmot találtál a lim-lomok között,
miket odavarázsolsz az üresen kongó
terekre - állsz középen, fejedet leszegve
már tudod, magadat ki-, és megismerted,
a sötétségből ki tudod tépni a lelked,
- megérkeztél következő helyedre.
Kezed görcsösen szorítja az új képet,
melyet te magad, kínlódva teremtettél meg,
előtted a még idegen ablak résnyire nyitva:
fénye neked világít - mögötte kedvesed
vacsorázik -, ülj mellé, s öleld,
jó sorsodban bízva.

Hát ilyen lehet egy erős vár ostroma...
Az eddig fényes csillagok a mélybe,
a sáros, fagyott rögre hullnak:
elhallgat a szív, csendben gubbaszt
a cifra dalok otthona,
...s a finom rajzú dőltbetűk, bizony,
összemosódnak.
Eljött az új nap.

 

2006. december 28.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007