 | | | 2025. szeptember 17. szerda, Zsófia napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szemed sötétje | | 
Ma a görögkék ég a kirakatüvegen dühödten ragyogott, pattogzott a fény amint eszembe csapódott: két tenyered árnyékába simulva olyan vagyok, mintha templomtorony villogna egy mély szakadékban, ahol hajtűkanyarok simulnak bele a poros országútba...
A szél dúdolva suhant át a parkon, már megnyúltak az ólomszín árnyak, lebegő lánggal felemésztve fényes, őszi ékeit a bőkezű világnak... Most is, mint mindig, szemed sötétje kísér, - ahová tudok, oda gondolatban mindig jelet vések: érzékeny mérlegen egyensúlyt tanulva őrzöm pillantásod, mint kincsekkel teli dobozt egy ódon, mohos fal tövében.
Hiányzol hogy örömöt sóhajts és kedves szavakat zümmögj, mint a kaptár, nézzük együtt, ahogy Pasaréten az öreg tölgyfa égre emeli csöndes bánatát. ...és ma láttam, hogy a téren egy plakáton már novembert hirdet a naptár... Ekkor eleredt a vérmeleg eső mely könnycseppeket rajzolt az arcomra, és fájt éreznem, hogy kutatva nézett rám egy kék szem, mely idegen, - de szemem lehunytam és elképzeltem, hogy úgy nézzen rám, ahogy senki más, csakis te nézhetsz engem.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |