Az angyal már rátette kezét a könyvre,
megvirradt tán - de fény fölöttünk többé nem ragyog,
új kor kísért: atyáinkat most űzték ki meztelen az őszbe,
"a Jó Pásztorból marhatolvaj lett: élőhalott" -
mondják, de holt tekintetük mögött árnyék-torzképek
póklábú rettegését látom felrajzani:
"elveszünk mind, arcunkba zsigerszirmok nőnek" -
az elfelejtett fény fakó emlékei.

Rosszul megválasztott rekesznyílás -
ennyi volt csak: egy túlexponált élet:
tompán testetlen álom-villanás -
a percek lassan ujjaimba égnek.