 | | | 2025. december 14. vasárnap, Szilárda napja. Kalendárium | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Litánia | |
Ezen a ködöt síró, csúf, novembervégi alkonyon, kettőezer-négyben egy goromba, hideg szombaton, most, mikor előttem csak az üres semmi kékell: fájón vesződöm saját magam megfakult hitével, - panaszom apró árnyat ejt a sápadt zsoltárfénybe, - s már éjbe fonnyad az őszi bokrok lenge csipkéje.
Kedvesem, nem csak a hang szakadt meg és dadognak a szavak, de három teljes napon át csak Téged sirattalak, - pedig nem hagytál el, és nem szeretsz kevésbé, csak fájt a búcsú, - s a féltés átalakult veszéllyé; hangtalanul és gyorsan dőlnek át rajtunk az évek, de minden perc resten kúszik, mit nem Veled élek.
Azt idézed, „Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót..."- elviselem. És mosolygok: mondd, csak mondd, nem igaz fele sem, hiszen hol van már a mi fecsegős kamaszkorunk nyara, mely nem csak a csillagokba lát - de el is jut oda!? Már jól tudjuk, mert régóta mindent megbeszéltünk: bizony, bizony - „Mi már egyszer tűnt időkben éltünk."
És Te, Kedves, ki magányom ablakát szilánkokká törted, cáfolhatatlan vagy, akár a konokul igaz abszolút törtek, megtaláltalak, mint az egyetlenegy - utolsó - igazit, melyet a józan ész vagy képzelet folyton nem igazít. Mert izmos, erős karod legyőzi meghívott halálom, egészen betöltöd, és uralkodsz minden éjszakámon.
...és ugye tudod, mikor tompa fénnyel, lámpám pislákoló világát lefejezve - elébem szórt csillagokkal - néz a megszelídült este; míg a kertben zord széllel hintáz az ősz bús levegője, és mindenféle titkokat rejt a budai, kedves utcák mélye: mi ketten, dór oszlopok, mit semmi teher meg nem roppant, - tartjuk vállainkon reményünk templomát elátkozottan.
Budapest, 2004. november 27. - 2008. november 19.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |