 | | | 2025. november 16. vasárnap, Ödön napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Litánia | |
Ezen a ködöt síró, csúf, novembervégi alkonyon, kettőezer-négyben egy goromba, hideg szombaton, most, mikor előttem csak az üres semmi kékell: fájón vesződöm saját magam megfakult hitével, - panaszom apró árnyat ejt a sápadt zsoltárfénybe, - s már éjbe fonnyad az őszi bokrok lenge csipkéje.
Kedvesem, nem csak a hang szakadt meg és dadognak a szavak, de három teljes napon át csak Téged sirattalak, - pedig nem hagytál el, és nem szeretsz kevésbé, csak fájt a búcsú, - s a féltés átalakult veszéllyé; hangtalanul és gyorsan dőlnek át rajtunk az évek, de minden perc resten kúszik, mit nem Veled élek.
Azt idézed, „Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót..."- elviselem. És mosolygok: mondd, csak mondd, nem igaz fele sem, hiszen hol van már a mi fecsegős kamaszkorunk nyara, mely nem csak a csillagokba lát - de el is jut oda!? Már jól tudjuk, mert régóta mindent megbeszéltünk: bizony, bizony - „Mi már egyszer tűnt időkben éltünk."
És Te, Kedves, ki magányom ablakát szilánkokká törted, cáfolhatatlan vagy, akár a konokul igaz abszolút törtek, megtaláltalak, mint az egyetlenegy - utolsó - igazit, melyet a józan ész vagy képzelet folyton nem igazít. Mert izmos, erős karod legyőzi meghívott halálom, egészen betöltöd, és uralkodsz minden éjszakámon.
...és ugye tudod, mikor tompa fénnyel, lámpám pislákoló világát lefejezve - elébem szórt csillagokkal - néz a megszelídült este; míg a kertben zord széllel hintáz az ősz bús levegője, és mindenféle titkokat rejt a budai, kedves utcák mélye: mi ketten, dór oszlopok, mit semmi teher meg nem roppant, - tartjuk vállainkon reményünk templomát elátkozottan.
Budapest, 2004. november 27. - 2008. november 19.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |