Álmaimban
gyakran gondolok arra a régi házra
minek sárgálló
büszke homlokára
sötétbarna betűkkel írva volt
Százados utca tizennyolc
ez valami tüskés
ódon bánat
felbukkannak elfeledett árnyak
ismét ott járok az alkonyba futó utakon
a kertben a vén diófa árnyát kutatom
oly tünékeny ez az álom
mint integetés egy kihalt állomáson
lágy remegés ölel át
ha újraérzem
e ház ölmeleg nyugalmát
szép
akár a portugál nyár
vagy mint áldó aranytól ékes határ
s a gyerekkor
hová visszamennék
csak egy elröppenő álom
csak egy szelíd emlék