Az izzó ablakokra puha hó szitál, lassan mindent befed a hűs, fehér lepel. Bent az aranyló levestől ragyog a tál. A család együtt, és csendben ünnepel.
Némán merengő képek, az ágy felett barna kereszt. Mély imától roskad a régi asztal. Az est tompa fényei kúsznak fel a falra, a bús öreget borral teli serleg vigasztal.
Már minden szürke út gyönggyé fagyott, mikor eljő az éjfél mély haranggal. Jámbor emberek kísérik az ősz papot s ajkukról messze a száll az égi dal.
A kis patakban sápadt csillagok teste ráng. Végtelen zsoltárt mormol az éji körmenet. A templomban felgyullad az első gyertyaláng és a kopár fák árnyain a béke megremeg.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/132724842_3912034515497881_9000515061049895459_n.jpg?_nc_cat=105&ccb=2&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=IWNGSwHmvvQAX9fbEc7&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=8d160dada9c7ff301c71e1ccab020294&oe=60084600)
|