2025. július 15. kedd,
Henrik, Roland napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Jelenések
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

1.

Ma úgy aludtam el,
hogy ruhám takarta be testem.
Szelíd-rángó ujjammal
kerestem
- de hogy lásd -
leboruló könyveim közt
a néhány órás nyugovást.

Mindennap
így talál az est,
mint cellájába zárt szerzetest;
s alattam az éjnek mélye,
valakit hívtam,
s fogództam volna
beléje,
de a nap feltépte az eget
- s mint kicsiny rés -
a legkomorabb ébredés
gyúlt ki szememre...


2.

Te tudod, hol lakom,
s láttad már, ahogyan az ablakom,
a tájba hull, mint vaksi szem,
mivel együtt szenvedem
a látás kényszerét,
miben eső, fény, és múlás
szelíd tűnődéssel rója
az elhanyatló napot;
alattam a világ freskója,
s a legiszonyúbb napok.

Így jő el majd minden reggel:
egyszer indulattal,
másszor türelemmel
nézi át a világot,
sunyi polgár önteltségét,
kopott munkást,
aki cipel zsákot,
s míg vállára hullnak az egek;
lámpát, lombot, halálszagú öreget
sodor a nyárvégi szél,
bűnt és nyomort keresgél,
s Krisztus-arcú öreg koldust,
ki kopottan a padra hulltan,
remegni is alig mer,
kit én mindig megbámultam
ahogy foltos álom alatt vezekel.

3.

Én a városban éltem,
s még emlékszem,
mit jelent a nyomor,
mitől gonosz a száj,
és dühödt a gyomor;
s miként ébred bűnné a tett,
ahogy az éhség
százakat kergetett
mindegy, hogy hova,
csak legyen egy ócska zug,
mire azt hazudja, ez az otthona,
hol nem kínozza
ezrek sorsa, dühe, szaga,
s nem fojtja meg az éjszaka;
de rálel majd egy kapualj,
honnan kihűlt testét elcipelni drága,
vagy múló parkok alá fut, hol az ég
a lombok mennyországa,
vagy mindegy,
csak útszél legyen, barlang vagy ól,
menni a züllött külvárosból,
az ilyen ember olyanná lett,
mint a világ, amely újra terem,
mit dadogva elhazud az értelem,
örök nyűg, és örök romlás,
mi gyomként veri fel a kerteket,
kevés a szeretet
hogy szeressük a
kiverteket.

4.

Láttam gyárak gyomrát,
ahogy emésztetlen
hány még vissza
mocskos vént és gyermeket,
láttam az acélfalú termeket,
gőzt és kormot, vonagló gépet,
embert alig, abból is alig épet.

Én láttam a nyomort,
mit az éji sötét tovasodort,
üszkös szívek szürke tüzét,
horpadt szemű világtalant;
mindent, ami létre vád,
ontott belű állat hulláját,
melyből gyermek evett,
s hasadt hasú sírkerteket,
öreg fejfák hanyatló tenyerét,
mely alatt szivárog az emberi hulladék,
kóbor kutyát,
mi a pofájában
kopott csonttal iszkol el,
talán kéz volt,
mely egykor arcba süppedt
nem is földi szeretettel.

Nézem az unott embereket,
ahogy részvéttelen állnak.
Majd köp az egyik,
s korhadt csontot
dobálnak:
anyát és gyermekét,
apákat, jókat és jobbakat,
kiknek szép énekű állkapcsa
is leszakadt,
kiknek fejtetője lyukas rosta,
ahogyan az egyik kölyök elrugdosta.

5.

Oltárként füstöl
a nyárszagú rét
hamvadó mezők zöldjét,
- hogy gyászosabb legyen tora -
őrülten üti augusztus ostora.
Messzibe látnak el a hegyek,
üdvözült határon lesik
az éber fényeket.
Külvárosi parkok kopott táját,
ahogyan rozzant csillagok hálálják
az útra omlott reggeli záport,
melyben anyagtalan tovább élnek,
s nagy tüdejét a reggeli szélnek
szenvedi az ég,
majd zsongva zúg az éji eső,
az örök szürke vendég.

Messze egy templom,
fején omlik el az új nap,
millió ébred és millió hal,
míg tetőkre lapul a hajnal,
s milliók vannak
rozzant konyhák árnyán
hol a penész gonoszul les,
s felbűzlik a földre hányt szennyes,
majd vért hány millió gyerek,
nedves ágyneműn hempereg
rohamai alatt,
körötte a konyha mocska,
gyomrából bűzlik a hagyma és retek,
s homlokából elfoszlanak
az odacsókolt szeretetek.

6.

Lassan ősz van,
feldúlja a dagadt lombot,
s aranysárga arcuk rázzák,
e szelíd-halott lomb-bolondok,
minden eltűnt, s napjainkból
sincsen már sok,
asztalomon komor vázák,
ahogy várják
minden nyárnak lobbanását
mint kopott testű szarkofágok.

7.

Csobogva hullt tűnt esőkkel
a kinccsé dermedt őszi szemét,
és a nehéz zápor eldobolta
halk adagió-ütemét;
majd a régi parkon
átlépett a hűs köd lába,
s mint aranypermet,
párolgott a halálba.

Jó itt nekem,
bár a hajam gyorsan vénül,
mint a derűs szép véneken
a lomha őszi csillogás,
s hiába háborog az örök emberi lét,
most úgy tárja ki félelmét,
a bűz és mocsok, az emberi lom
mint ma is a millió liliom,
melybe a világ belenémul,
de újabb napot tűz a reggel
halk-rubintos diadémul.

                   

                                    


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007