| | | 2025. január 14. kedd, Bódog napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Egykoron | | Cs.-nak
Egykoron
Angyalok jártak nálam
öleltek, ölelték vállam,
de ma, mint a fagyott korom,
úgy ül falamon
a sötétség.
S hiába látom
aggott fák fekete húsát,
s polcomon guggolnak
feszes keblű múzsák.
Hiába ölelik szikkadt
rögök a búzát
földem alatt;
elveszett a múltam,
s csak a múltnak vágya maradt.
Ma csak egy Angyalra vágyom,
éjbe hajló esteken
görnyedve az ágyon,
gyűrött ruhámban kopottan,
s keresem messze,
de ablakom hiába nyitottam,
hiába liheg
a függöny,
hogy arcomba szálljon ódon szaga,
hiába vicsorog
az éjszaka,
üres ott minden,
csak a hajnal
villan rám szelíden,
s átoson
a végtelen fasoron,
majd a hegyek fölött kel,
s homlokomra dől
kivérzett szemekkel.
Régen
csak féltem,
s hiába voltak értem
oly sokak,
ma csak halottak;
egykoron adtak,
mára megtagadtak.
Bárhogy jöttem,
mindég későn,
magamat veszejtve
magamat emésztőn,
egyre több a ráncom,
annyiszor vezettek annyi láncon,
mégsem lettem költő,
pedig annak látszom.
Úgy nőttem én
mint kacs a tőre,
s már ezer éve senki
nem vett ölbe.
Így igéz meg ma is minden,
halk ámulat, beteg ábránd,
s úgy villan az asztalon
mint ott felejtett konyhakés
s tenyeremben nem virágzik
ölelés.
Ma az vagyok,
ki mindig retten,
pedig hősnek születtem.
Rossz században, későn,
tollá rohadt a vésőm,
így korhad el bennem
ezer szobor, szent alak,
csak a szavak bántanak,
s bár temetőn is
van nevemmel
tucat halom,-
elenyésző sokadalom, -
megválasztom, ki temet,
mert van rá okom
kiontani szívemet!
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |