2025. május 12. hétfő,
Pongrác napja.
Kalendárium

Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték.

Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára.

...

VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.–  Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.

Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba.

...

 

 

1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.

 

A MAGYAROKHOZ

Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Charles Baudelaire: Egy Ismeretlennek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy nő, igéző szép alázat,
Kezétől, íme friss szoknyája mintha szállna.

Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy űz,
szeme kihűlt egét, miben vihart ajz e tűz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bűvös italát.

Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csak röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét előtt, látlak-e?  Van remény?

S másutt! A távolon is túl! Vagy késő lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!

 


A une passante

La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;

Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.

Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?

Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse

 

Egy Ismeretlennek

 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy nő, igéző szép alázat,
Kezétől, íme friss szoknyája mintha szállna.

Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy űz,
szeme kihűlt egét, miben vihart ajz e tűz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bűvös italát.

Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét előtt, látlak-e?  Van remény?

S másutt! A távolon is túl! Vagy késő lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!


A une passante

La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;

Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.

Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?

Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse


Egy Ismeretlennek

 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy nő, igéző szép alázat,
Kezétől, íme friss szoknyája mintha szállna.

Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy űz,
szeme kihűlt egét, miben vihart ajz e tűz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bűvös italát.

Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét előtt, látlak-e?  Van remény?

S másutt! A távolon is túl! Vagy késő lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!


A une passante

La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;

Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.

Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?

Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse


Egy Ismeretlennek

 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy nő, igéző szép alázat,
Kezétől, íme friss szoknyája mintha szállna.

Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy űz,
szeme kihűlt egét, miben vihart ajz e tűz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bűvös italát.

Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét előtt, látlak-e?  Van remény?

S másutt! A távolon is túl! Vagy késő lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!


A une passante

La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;

Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.

Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?

Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse


Egy Ismeretlennek

 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy nő, igéző szép alázat,
Kezétől, íme friss szoknyája mintha szállna.

Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy űz,
szeme kihűlt egét, miben vihart ajz e tűz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bűvös italát.

Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét előtt, látlak-e?  Van remény?

S másutt! A távolon is túl! Vagy késő lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!


A une passante

La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;

Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.

Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?

Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse


Egy Ismeretlennek

 
Az utca zajong, és fullaszt e vad lárma,
de büszke gyász van itt, és szentül tiszta lázak.
Felém suhan egy nő, igéző szép alázat,
Kezétől, íme friss szoknyája mintha szállna.

Kecses, szoboralkat, mi szép és szépet ád,
s én mint különc, kit a görcsös-buja vágy űz,
szeme kihűlt egét, miben vihart ajz e tűz,
iszom, mi kéjjel öl, s annak bűvös italát.

Villám!.. Majd újra Éj! – Mi szép, csap röpke fény.
S kinek szeme által e szív újjászületett,
az öröklét előtt, látlak-e?  Van remény?

S másutt! A távolon is túl! Vagy késő lett!
S hova futsz, s én hova? És merre megyünk ketten?
Te tudtad, hogy minden, mi vagy, oh, hogy szerettem!


A une passante

La rue assourdissante autour de moi hurlait.
Longue, mince, en grand deuil, douleur majestueuse,
Une femme passa, d'une main fastueuse
Soulevant, balançant le feston et l'ourlet ;

Agile et noble, avec sa jambe de statue.
Moi, je buvais, crispé comme un extravagant,
Dans son oeil, ciel livide où germe l'ouragan,
La douceur qui fascine et le plaisir qui tue.

Un éclair... puis la nuit ! - Fugitive beauté
Dont le regard m'a fait soudainement renaître,
Ne te verrai-je plus que dans l'éternité ?

Ailleurs, bien loin d'ici ! trop tard ! jamais peut-être !
Car j'ignore où tu fuis, tu ne sais où je vais,
Ô toi que aimée, ô toi qui le savais !j'eusse

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007