Kávéval élénkített fejjel beszélgettem vendégemmel. A választásokat elemeztük, az ország jövőjén töprengtünk. Majd barátom régi témánkra terelte a szót.
- Mielőtt folytatnánk múltkori beszélgetésünket, amelyben Balogh János ökológus következnék, hadd kérdezzek. Az ember, akár iskolázatlan, akár tudományokban gazdag, keresi az élet célját. Vergődve keresi. Mondd, segít ebben Isten? Vagy hallgat?
- Kérdésed eszmecserénket vezeti föl. Hiszen éppen ezért idézem most Balogh János Kossuth díjas, a föld minden részén elismert tudósunkat, hogy kérdésedre válaszoljak. Hallgasd csak mire hívja fel a figyelmet: “A XX. század embere rádióteleszkópok ezreit irányítja az Univerzum felé, hogy a földön kívüli Értelemtől üzenetet kapjon. (Azt az üzenetet, mely évezredek óta ott van a kezében, éppen most készül eldobni.) Új üzenetet vár, pedig az üzenet kódolva volt matematikailag. Ott volt a bioszférában, a kőszénkorszakban, a páfrányerdőkben. Csakhogy a civilizációnak bitorlói nem elolvasni, hanem elégetni szokták a könyveket.”
- Elmondanád érthetőbben?
- Igen. A “földgyógyász” tudós arra hívja fel a figyelmet, hogy a Teremtő az anyagvilágba beleteremtette üzenetét. Azokat felismerni és megtartani kell, és akkor az Élet a földön nem betegszik meg, hanem virul, fejlődik. Ám a matematikailag pontosan működő törvényeket az ember semmibe veszi: kiírtja az erdőket, szennyezi a tengereket, szemetet szór az űrbe… Hiábavaló üzenetet várni az űrből. A mindenségben lévő törvényeket, az isteni üzenetet kell megtartani, hiszen az megadja az egysejtűtől az emberig az élőnek célját.
- Jó, jó, de elég néma ez az üzenet, sőt oly rejtett, hogy kevesen ismerik fel.
- Lehet, de zoológusunk arra is felhívja figyelmünket, hogy évezredek óta itt van, és “hangosabban” szól Isten üzenete a Bibliában. (A könyv, amelyet oly sokan szeretnének elégetni.)
- Van nekem is, ritkán veszem a kezembe.
- Pedig már az elején olvashatnád üzenetét, amellyel világosan megfogalmazza az emberiség célját. Isten, amikor saját képére férfinak és nőnek megteremtette az embert, így szólt hozzájuk: “Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.” (Ter 1,2 )
Legyetek termékenyek: szerelmes szeretetben ölelje a férfi asszonyát, a nő férjét, és adjanak életet… Van ennél alapvetőbb célja az embernek: életet adni, a Teremtőnek a teremtésben társa lenni?! Vonjátok uralmatok alá a földet: az ember munkája által szülessék kultúra, civilizáció, technika. akár alkotó, akár alakító az ember mindennapi munkája, az nem csupán feladat, hanem cél.
Az anyaság, az apaság nem szűkülhet le a biológiai életre. Szükség van “lelki anyaságra”. A társadalomban akkor nem lesz árva senki, ha nő lelki anyaként szeretetet sugároz. Uralkodás a természeten akkor nem lesz zsarnoki kizsákmányolás, ha a férfi “szellemi atyaként” éli meg hivatását, apai gondoskodással viszonyul a világhoz.
- Értem, értem… Tehát Isten nem hallgat… Én téged hallgatnálak tovább, de sietek a vonathoz. Hetekig gyermekeimnél leszek.
- Érezd jól magad! Beszélgetésünk témája folytatódik a Ceglédi Panorámában. Küldök neked egy-egy példányt.
- Köszönöm. Várom “leveleidet”!
Most baráti öleléssel köszöntünk el egymástól. Néhány lépésnyire, a saroktól visszafordult, “a folyóiratok mellett elviszem magammal a Bibliát is!” – kiáltotta. Magam pedig visszamentem a szobámba, hallgatni akartam újra az Istent… Kinyitottam a Szentírást…
(Megjelent a Ceglédi Panoráma 2010. április 22-i számában.)
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
