2025. február 19. szerda,
Zsuzsanna napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A háborúról...
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Egy nap a barátom azt kérdezte:
- Mi a véleményed a háborúról?
Körülnéztem. Mindenhol emberek nyüzsögtek, fújtattak, álmodoztak nagyszerű és iszonyú gondolatokat forgattak a fejükben.
A szép nők pedig megvető fintorral lépték át a férfi vágyak keskeny gödreit és visszataszító hepehupáit.
Csak a nap nem akart az emberekre nézni, vaskos felhők takarták el, így a tér csak vigasztalan nyüzsgés volt.
- Nincs véleményem – feleltem kisvártatva, majd ittam a boromból.
- Hogyan? – kérdezett vissza.
- Nincs hogyan! Egyszerűen nem érdekel a kérdés, s ebből az következik, hogy válaszom sincs rá.
- Pedig reméltem, hogy valami meghökkentőt mondasz. Ahogy szoktad.
- Nem a szó a meghökkentő, hanem maga a kérdés. A szó csak máz, mellyel lekenjük a valóság torzszüleményeit.
A bor a poharamban sötétebb árnyékkal mozdult, ahogy a villamos eldübörgött a téren túl.
- De hiszen annyit beszélsz a háborúról – mondta még mindig hitetlenkedve.
- Amiről beszélek, az nem a háború, csak annak a képzete. Nem láttam háborút, tehát nem lehet véleményem róla.
- Elítéled? – kérdezte kisvártatva, s gúnyos mosolyra húzódott a szája, majd hozzátette: - A rablást is elítéled, pedig sohasem raboltak ki.
- Viszont a rabláshoz elég két ember, a háborúhoz pedig kell az emberiség- feleltem, s már kimerített ennyi hétköznapi filozófia is.
- Tehát elítéled?
- A rablást vagy a háborút?
- Mindkettőt.
- Inkább a rablót és az uszítót.
- Uszítót?
- Háborút csak az akar, aki keresni akar vele. Melyik nőnek jó, ha férjét vagy fiait frontra viszik? Melyik férfinek jó, ha asszonyát kényszerűn egyedül, a földjét bevetetlenül, életét megélés nélkül hagyja? Nincs olyan. Természetesen bolondok és becsapottak akár százezrével is lehetnek. De ezeket valaki bolonddá vagy becsapottá tette.
- Akkor mégis van véleményed a háborúról…
- Én a háború körülményeiről beszéltem.
- Akkor hát?
- Nem értelek.
- Körülmények, következmények.
- A körülményekről beszéltünk, a következményekről kevésbé.
- A háborúban is van megrabolt és a rabló, de ott mindkettő elveszti vagy a kezét, vagy a lábát, szemét, fülét, emlékezetét, egyszerre több testrészét.
- De nemes dolgok is vannak…
- Jó, hogy említed. A háború haszonélvezői… a művész. Képzeld el, megszülethetett volna-e  a Háború és béke a napóleoni háborúk nélkül? Vagy Hemingway regényei, Hugo, az Iliász, az Aeneas, a Szigeti veszedelem, a Zalán futása, A kőszívű ember fiai, az Egri csillagok, Somogyváry regényei, az V. Henrik, Trakl költészete, Zola összeomlása… és még sorolhatnám. Vagy Sosztakovics Leningrád szimfóniája, Holst Mars című opusa, a Les Préludes harci fanfárjai… és még annyi képzőművészeti alkotás. Melyeket milliók olvasnak, néznek, hallgatnak meg.
- Akkor a művész – hullarabló.
- Inkább halálrabló… És még inkább életrabló. A művész az élet és a halál nagy fosztogatója, aki kegyelemben részesült azért, mert az élet hamis vásznairól vagy lekaparja a hamis festéket, vagy felhasítja a vásznat. A művész az ecset, mellyel az Istennek hitt megfesti a világot, véső, mellyel megfaragja a létezés anyagát, toll, mely öröm, bánat, elmúlás és megváltás szent élményeit hagyja a papíron.
- Tehát a háború jó?
- A háború az élet része, olyan kényszerűség, mely kezet és fegyvert emel önnön testére.
- Mit jelent ez: „Istennek hitt”?
- Tolsztoj azt mondta, hogy még Shakespeare-t is ki kell dobnunk, mert nincs a művészetében Isten.
- Nem válaszoltál…
- Nincs Istenellenesebb, mint a művészet.
- Ez amolyan luteránus gondolat.
- És ókeresztény.
- Mi baj van a művészetekkel?
- Hogy az érzékekre hatnak.
- Ez mit jelent?
- Hogy nem természetes.
- Fejtsd ki bővebben!
- A művészet nem valóság, a művészet önhit, a művészet háború. Bizserget és kényszerít. Többet akar adni, s még többet követel. Ahogy Picasso is mondta. Csak olyasvalami, ami elválaszt az Istentől.
Nem messze nyitva hagyták a templomajtót. Halk és megrendítő zene szállongott ki onnan, majd beleszürkült az emberi lármába.
- És mi van az egyházzenével?
- Bach nagymiséje zenei leltár, Mozart Requiemje kolduspénzű megrendelés, Beethoven Missa Solemnise részeges indulat, Verdi Requiemje a harmóniáktól való lerészegedés.
- És a szakrális képzőművészetek?  Giotto, a Piéta és az Utolsó vacsora?
- Giotto formakeresés, a Piéta az anyag legyőzése, az Utolsó vacsora a vászoné.
- Mi bajod az anyaggal?
- Mi baja az anyagnak a hittel?
- Nem értelek.
- Az anyag lázadás a lélek ellen. A lélek tagadása. A lélek hit. Az egész nem más, mint harc.
- Van-e így értelme élni.
- Csak a művész számára. Az érzékek emlőit dagasztja és feji.
- És a többiek?
- Ők egymás ellen harcolnak. Ezt hívják hétköznapiságnak.
- Tehát akkor ez a véleményed….
- Ez nem vélemény. Ahhoz felületes.
- És a felelősség.
- Egy felelőtlenül létrehozott világban?
- Hiszen Isten…
- Istennek ehhez semmi köze.
Egy nyitvahagyott templomajtón keresztül zene szállott álmosítón a szikár tetők oltalmába. Hozzánk. Valahol megszólalt a Miserére…

Miserére mei, Deus, secúndum magnam misericórdiam tuam

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007