 | | | 2026. november 2. hétfő, Achilles napja. Kalendárium | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek . ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás. Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Pénteki csavargásom | | 
Május.
A legszebb hónap egész évben - mondom én, de nekem sem kell mindent elhinni.
Ez az a hónap, amikor én tetszhalott álmomból ébredek, amibe szeptember végén
bújtam bele, átvészelni a gyűlölt őszt és a telet.
Már áprilisban érzem, hogy közeleg az én időm. Igaz, a 2013-as év rendhagyó és
különös időjárása kicsit megzavarja az ember lányát, annyira szeszélyes volt és
annyira gonosz.
Májusban aztán, amikor a legpompázatosabb a vidék – még a nagyvárosokban is! –
az ember csak issza, issza a napfényt, amelynek már ereje is van, különösen az
idei tavaszban, amikor szinte már bele is kóstolhattunk az áprilisban jött
korai nyárba. Az ember szemével magába fogadja a paletta minden színét egy-egy
hegyre kacskaringósan felszaladó kis budai utca, kert vagy park láttán…
Gyönyörűségesek. Naponta csodálom.
Lehetetlen azt a szín-orgiát leírni, amit a természet tud produkálni ilyenkor.
…és ezzel együtt a szívünk is könnyebb lesz.
Májusban valahogy minden olyan szép és könnyű.
Ilyenkor csupa hála vagyok.
A fénylően zöld, friss leveleknek, és levelekért; a tulipánfa hihetetlen sok
rózsaszín, hatalmas, tenyérnyi csoda-virágának és virágáért; a napnak, mert a
kedvemért - csakis értem, nekem! – meghosszabbodnak a nappalok, így később ér a
sötét; a pitypang aprócska, levegőben szálló „moszatjaiért”, amik néha százával
csapódnak az arcomba itt fenn, Buda tetején, ahol szinte az erdőben élek; és
mindenki iránt, személy szerint, külön-külön is, egy-egy nekem kedves emberre
gondolva.
Mindenért.
A sorsnak, hogy néha jövőm minden fenyegetettségéről elfeledkezhetem, legalább
pár percecskére, mikor céltalanul útnak indulva, az autóból beleringathatom
magam a természet legszebb ajándékainak egyikébe: a májusba.
Csak megyek céltalanul a barátnőmtől ideiglenesen elkobzott autóval (és frissen
meghosszabbított jogsimmal!) – és csak úgy, l’art pour l’art: örülök, bár a
gond is örök útitársam marad.
A felgyűlt autósor sem emeli meg az adrenalin-szintemet. Ülök, várom a zöld
lámpát, hogy felkaptathassak a Kútvölgyi útra, nézelődjek a virányosi „paloták”
kertjeiben, a hatalmas, bölcs fák őrt állnak a már szépen, dúsan zöldellő
lombokkal, és szól a CD majdnem a leghangosabbra véve a hangerőt. Épp annyira
hangosan szól Kitaro, Puccini, Bocelli, Vangelis, Gluck, Yiruma, Bach, Crain, Rachmaninov,
Ravel vagy Mark Knopfler zenéje, amennyi még nem sok… Ennyi szépséget egyszerre
befogadni: napfény, május, szabadság - és Rolando Villazón csak nekem énekel,
amikor a lóerőket kiengedem a Hűvösvölgyi úton. Ritkán vezetek Budapesten:
májusban még ezt is szívesen teszem. Elindulok, és talán Zsámbékon találom
magam, körülölelnek a budai hegyek, minden csupa zöld, az ismeretlen arcok
mosolygósak, és a szívemnek kedves arcok jönnek velem, bárhová megyek is,
hiszen magamat és szeretteimet mindenhová magammal kell vinnem, - …mennyire
szeretem ezt a vidéket, és ezt az állapotot!
Eszembe jutnak kedvenc íróm alázatosan szép sorai: „…úgy emlékszem, a
boldogságnak egy-egy különösen tiszta, betelt pillanata máskor is, ritkán, térdre
kényszerített (hacsak képzeletben is); egy ízlésemet kielégítő, szép táj
szemlélése életemnek egy-egy nyugodtabb pillanatában – ha magamban voltam,
(mert csak a magány engedélyez zavartalan boldogságot, vagy boldogtalanságot) –
kiváltott múltam, s jövőm tisztázatlan összeütközése a tárgytalan hálaérzésnek
olyan áramlását indította el bennem, hogy – nem tehettem mást – az égre néztem,
s köszönetet mondtam.[…] A boldogságnak s a hálának ugyanaz a hulláma emelt
magasra, amely gyermekkoromban oly gyakran vett tiszta hátára.
Az ember, mint a hagyma, rétegekből áll: egy gondolkodó hagyma. Őszinteség,
mondjuk, de a hagymának ez a rétege a megvizsgált egy fej, sőt a fajta
fennmaradásának szempontjából semmivel sem üdvösebb az álságnál, a szókimondás
a hazugságnál: ki melyik rétegből szívja erejét. De az erényt is ez a hagyma
találta ki, a maga hasznára. Vagy nem ő találta volna ki?
Én csak elmondom önmagamat, s minden szavamba egy zaklatott, szemérmetlen
kérdőjelet zárok; ez a legtöbb, amit a magam, s tisztelt olvasóim érdekében
tehetek.”
Biztosan igaza van az írónak. Hiszek neki. És tudom, általában ez így van, minden év májusában így van. Ebben a gyönyörű hónapban kicsit mindig boldogabb vagyok.
….és vannak elátkozott évek - szerencsére, csak ritkán -, amikor még a május
sem tud boldoggá tenni. Amikor fáj minden nap, minden egyes - egyébként
csodaszép – nap, és annak minden egyes perce.
De ez már szigorúan magánügy, és keserves tények halmaza, sorozata. Nem
tartozik másra, csakis rám.
Szerencsémre ezek a szigorú és kíméletlen tények sok-sok réteg "ruha" alatt bújnak
meg, vagy bújtattam őket...?! - talán önvédelemből. Olyannyira, hogy még a
legfurfangosabb sebészujjak is alig-alig tudnák kitapintani, hol végződik a
ruha, és hol kezdődik a tény…?
Talán nem is baj.
Így van ez jól.
Május van.
Örülnöm kellene, és határtalanul boldognak kellene lennem. Ahogy majd’ minden
májusban.
Talán jövőre.
Azt mondják, jövőre is lesz május. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |