2026. január 22. csütörtök,
Vince, Artúr napja.
Kalendárium

Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták.

...

Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe.

...

 

Megérte ezt az évet is,
Megérte a magyar haza,
A vészes égen elborult,
De nem esett le csillaga.
Meg van vagdalva, vérzik a kezünk,
De még azért elbirjuk fegyverünk,
...

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

...

Hej emberek! Markomban sűrű
 fekete vérrel telt kupa!
 Ezzel köszönt rátok egy rongyos,
 világgá űzött árva kobzos
 utolsó Koppány-unoka!
 Borra nem telt. Így hát kupámat
...

Tél közepén, az év 22. napján van a Magyar Kultúra Napja, és egyben a magyar Himnusz születésnapja, méghozzá a száznyolcvanötödik.
A fellelhető
...

A magyar himnusz szövegét Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor egyik nagy költője írta 1823-ban, és először 1828-ban jelentette meg. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázaton, az „Itt az írás forgassátok,/ Érett ésszel, józanon. Kölcsey” jeligéjű pályázatával első díjat nyert, a többek közt Vörösmarty Mihály és Szigligeti Ede által is megtisztelt zsűri döntésének köszönhetően. A Himnuszt a budapesti Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben. 1903 előtt az állami himnusz Joseph Haydn „Gott erhalte” című műve, az osztrák császári himnusz volt. A magyar himnusz az egyetlen állami himnusz a világon, amelyet 1990-ig semmilyen törvény, sem uralkodó, kormány vagy országgyűlés nem tett kötelező érvényűvé. Maga a magyar nemzet tette saját himnuszává. 1903-ban az országgyűlés csak elismerte hivatalosságát. 1903-ban a magyar országgyűlés elfogadott egy 2 paragrafusból álló törvényjavaslatot, „az egységes magyar nemzet himnuszáról” Ennek 1.§ szerint :„Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik”, a 2.§ pedig meghatározta, hogy a törvény 1903. augusztus 20.-tól lép hatályba. Ezt a törvényt azonban I. Ferenc József magyar király soha nem szentesítette. Egy anekdota szerint a szocializmus idején Rákosi Mátyás pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről Azóta a Himnusszal szembeni leggyakoribb kritika, hogy túl komor, kevéssé ösztönöz cselekvésre. „Beszéltem egy pár sportolóval, akik azt mondták, hogy egy döntő előtt a legsúlyosabb próbatétel túlélni a Himnuszt. Azt mesélték, hogy ha egy amerikaival kerülnek össze, akkor azt érzik, hogy az ő himnuszuk csak úgy nyomja az erőt, ők meg csak állnak és… Előre sírunk-rívunk. Majd az Isten megsegít, majd csinál valamit…”

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Pénteki csavargásom
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Május.
A legszebb hónap egész évben - mondom én, de nekem sem kell mindent elhinni.
Ez az a hónap, amikor én tetszhalott álmomból ébredek, amibe szeptember végén bújtam bele, átvészelni a gyűlölt őszt és a telet.
Már áprilisban érzem, hogy közeleg az én időm. Igaz, a 2013-as év rendhagyó és különös időjárása kicsit megzavarja az ember lányát, annyira szeszélyes volt és annyira gonosz.
Májusban aztán, amikor a legpompázatosabb a vidék – még a nagyvárosokban is! – az ember csak issza, issza a napfényt, amelynek már ereje is van, különösen az idei tavaszban, amikor szinte már bele is kóstolhattunk az áprilisban jött korai nyárba. Az ember szemével magába fogadja a paletta minden színét egy-egy hegyre kacskaringósan felszaladó kis budai utca, kert vagy park láttán… Gyönyörűségesek. Naponta csodálom.
Lehetetlen azt a szín-orgiát leírni, amit a természet tud produkálni ilyenkor.
…és ezzel együtt a szívünk is könnyebb lesz.
Májusban valahogy minden olyan szép és könnyű.
Ilyenkor csupa hála vagyok.
A fénylően zöld, friss leveleknek, és levelekért; a tulipánfa hihetetlen sok rózsaszín, hatalmas, tenyérnyi csoda-virágának és virágáért; a napnak, mert a kedvemért - csakis értem, nekem! – meghosszabbodnak a nappalok, így később ér a sötét; a pitypang aprócska, levegőben szálló „moszatjaiért”, amik néha százával csapódnak az arcomba itt fenn, Buda tetején, ahol szinte az erdőben élek; és mindenki iránt, személy szerint, külön-külön is, egy-egy nekem kedves emberre gondolva.
Mindenért.
A sorsnak, hogy néha jövőm minden fenyegetettségéről elfeledkezhetem, legalább pár percecskére, mikor céltalanul útnak indulva, az autóból beleringathatom magam a természet legszebb ajándékainak egyikébe: a májusba.
Csak megyek céltalanul a barátnőmtől ideiglenesen elkobzott autóval (és frissen meghosszabbított jogsimmal!) – és csak úgy, l’art pour l’art: örülök, bár a gond is örök útitársam marad.
A felgyűlt autósor sem emeli meg az adrenalin-szintemet. Ülök, várom a zöld lámpát, hogy felkaptathassak a Kútvölgyi útra, nézelődjek a virányosi „paloták” kertjeiben, a hatalmas, bölcs fák őrt állnak a már szépen, dúsan zöldellő lombokkal, és szól a CD majdnem a leghangosabbra véve a hangerőt. Épp annyira hangosan szól Kitaro, Puccini, Bocelli, Vangelis, Gluck, Yiruma, Bach, Crain, Rachmaninov, Ravel vagy Mark Knopfler zenéje, amennyi még nem sok… Ennyi szépséget egyszerre befogadni: napfény, május, szabadság - és Rolando Villazón csak nekem énekel, amikor a lóerőket kiengedem a Hűvösvölgyi úton. Ritkán vezetek Budapesten: májusban még ezt is szívesen teszem. Elindulok, és talán Zsámbékon találom magam, körülölelnek a budai hegyek, minden csupa zöld, az ismeretlen arcok mosolygósak, és a szívemnek kedves arcok jönnek velem, bárhová megyek is, hiszen magamat és szeretteimet mindenhová magammal kell vinnem, - …mennyire szeretem ezt a vidéket, és ezt az állapotot!
Eszembe jutnak kedvenc íróm alázatosan szép sorai: „…úgy emlékszem, a boldogságnak egy-egy különösen tiszta, betelt pillanata máskor is, ritkán, térdre kényszerített (hacsak képzeletben is); egy ízlésemet kielégítő, szép táj szemlélése életemnek egy-egy nyugodtabb pillanatában – ha magamban voltam, (mert csak a magány engedélyez zavartalan boldogságot, vagy boldogtalanságot) – kiváltott múltam, s jövőm tisztázatlan összeütközése a tárgytalan hálaérzésnek olyan áramlását indította el bennem, hogy – nem tehettem mást – az égre néztem, s köszönetet mondtam.[…] A boldogságnak s a hálának ugyanaz a hulláma emelt magasra, amely gyermekkoromban oly gyakran vett tiszta hátára.
Az ember, mint a hagyma, rétegekből áll: egy gondolkodó hagyma. Őszinteség, mondjuk, de a hagymának ez a rétege a megvizsgált egy fej, sőt a fajta fennmaradásának szempontjából semmivel sem üdvösebb az álságnál, a szókimondás a hazugságnál: ki melyik rétegből szívja erejét. De az erényt is ez a hagyma találta ki, a maga hasznára. Vagy nem ő találta volna ki?
Én csak elmondom önmagamat, s minden szavamba egy zaklatott, szemérmetlen kérdőjelet zárok; ez a legtöbb, amit a magam, s tisztelt olvasóim érdekében tehetek.”
Biztosan igaza van az írónak. Hiszek neki.
És tudom, általában ez így van, minden év májusában így van. Ebben a gyönyörű hónapban kicsit mindig boldogabb vagyok.

….és vannak elátkozott évek - szerencsére, csak ritkán -, amikor még a május sem tud boldoggá tenni. Amikor fáj minden nap, minden egyes - egyébként csodaszép – nap, és annak minden egyes perce.
De ez már szigorúan magánügy, és keserves tények halmaza, sorozata. Nem tartozik másra, csakis rám.
Szerencsémre ezek a szigorú és kíméletlen tények sok-sok réteg "ruha" alatt bújnak meg, vagy bújtattam őket...?! - talán önvédelemből. Olyannyira, hogy még a legfurfangosabb sebészujjak is alig-alig tudnák kitapintani, hol végződik a ruha, és hol kezdődik a tény…?
Talán nem is baj.
Így van ez jól.

Május van.
Örülnöm kellene, és határtalanul boldognak kellene lennem. Ahogy majd’ minden májusban.
Talán jövőre.
Azt mondják, jövőre is lesz május.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007