2022. december 9. péntek,
Natália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Pénteki csavargásom
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Május.
A legszebb hónap egész évben - mondom én, de nekem sem kell mindent elhinni.
Ez az a hónap, amikor én tetszhalott álmomból ébredek, amibe szeptember végén bújtam bele, átvészelni a gyűlölt őszt és a telet.
Már áprilisban érzem, hogy közeleg az én időm. Igaz, a 2013-as év rendhagyó és különös időjárása kicsit megzavarja az ember lányát, annyira szeszélyes volt és annyira gonosz.
Májusban aztán, amikor a legpompázatosabb a vidék – még a nagyvárosokban is! – az ember csak issza, issza a napfényt, amelynek már ereje is van, különösen az idei tavaszban, amikor szinte már bele is kóstolhattunk az áprilisban jött korai nyárba. Az ember szemével magába fogadja a paletta minden színét egy-egy hegyre kacskaringósan felszaladó kis budai utca, kert vagy park láttán… Gyönyörűségesek. Naponta csodálom.
Lehetetlen azt a szín-orgiát leírni, amit a természet tud produkálni ilyenkor.
…és ezzel együtt a szívünk is könnyebb lesz.
Májusban valahogy minden olyan szép és könnyű.
Ilyenkor csupa hála vagyok.
A fénylően zöld, friss leveleknek, és levelekért; a tulipánfa hihetetlen sok rózsaszín, hatalmas, tenyérnyi csoda-virágának és virágáért; a napnak, mert a kedvemért - csakis értem, nekem! – meghosszabbodnak a nappalok, így később ér a sötét; a pitypang aprócska, levegőben szálló „moszatjaiért”, amik néha százával csapódnak az arcomba itt fenn, Buda tetején, ahol szinte az erdőben élek; és mindenki iránt, személy szerint, külön-külön is, egy-egy nekem kedves emberre gondolva.
Mindenért.
A sorsnak, hogy néha jövőm minden fenyegetettségéről elfeledkezhetem, legalább pár percecskére, mikor céltalanul útnak indulva, az autóból beleringathatom magam a természet legszebb ajándékainak egyikébe: a májusba.
Csak megyek céltalanul a barátnőmtől ideiglenesen elkobzott autóval (és frissen meghosszabbított jogsimmal!) – és csak úgy, l’art pour l’art: örülök, bár a gond is örök útitársam marad.
A felgyűlt autósor sem emeli meg az adrenalin-szintemet. Ülök, várom a zöld lámpát, hogy felkaptathassak a Kútvölgyi útra, nézelődjek a virányosi „paloták” kertjeiben, a hatalmas, bölcs fák őrt állnak a már szépen, dúsan zöldellő lombokkal, és szól a CD majdnem a leghangosabbra véve a hangerőt. Épp annyira hangosan szól Kitaro, Puccini, Bocelli, Vangelis, Gluck, Yiruma, Bach, Crain, Rachmaninov, Ravel vagy Mark Knopfler zenéje, amennyi még nem sok… Ennyi szépséget egyszerre befogadni: napfény, május, szabadság - és Rolando Villazón csak nekem énekel, amikor a lóerőket kiengedem a Hűvösvölgyi úton. Ritkán vezetek Budapesten: májusban még ezt is szívesen teszem. Elindulok, és talán Zsámbékon találom magam, körülölelnek a budai hegyek, minden csupa zöld, az ismeretlen arcok mosolygósak, és a szívemnek kedves arcok jönnek velem, bárhová megyek is, hiszen magamat és szeretteimet mindenhová magammal kell vinnem, - …mennyire szeretem ezt a vidéket, és ezt az állapotot!
Eszembe jutnak kedvenc íróm alázatosan szép sorai: „…úgy emlékszem, a boldogságnak egy-egy különösen tiszta, betelt pillanata máskor is, ritkán, térdre kényszerített (hacsak képzeletben is); egy ízlésemet kielégítő, szép táj szemlélése életemnek egy-egy nyugodtabb pillanatában – ha magamban voltam, (mert csak a magány engedélyez zavartalan boldogságot, vagy boldogtalanságot) – kiváltott múltam, s jövőm tisztázatlan összeütközése a tárgytalan hálaérzésnek olyan áramlását indította el bennem, hogy – nem tehettem mást – az égre néztem, s köszönetet mondtam.[…] A boldogságnak s a hálának ugyanaz a hulláma emelt magasra, amely gyermekkoromban oly gyakran vett tiszta hátára.
Az ember, mint a hagyma, rétegekből áll: egy gondolkodó hagyma. Őszinteség, mondjuk, de a hagymának ez a rétege a megvizsgált egy fej, sőt a fajta fennmaradásának szempontjából semmivel sem üdvösebb az álságnál, a szókimondás a hazugságnál: ki melyik rétegből szívja erejét. De az erényt is ez a hagyma találta ki, a maga hasznára. Vagy nem ő találta volna ki?
Én csak elmondom önmagamat, s minden szavamba egy zaklatott, szemérmetlen kérdőjelet zárok; ez a legtöbb, amit a magam, s tisztelt olvasóim érdekében tehetek.”
Biztosan igaza van az írónak. Hiszek neki.
És tudom, általában ez így van, minden év májusában így van. Ebben a gyönyörű hónapban kicsit mindig boldogabb vagyok.

….és vannak elátkozott évek - szerencsére, csak ritkán -, amikor még a május sem tud boldoggá tenni. Amikor fáj minden nap, minden egyes - egyébként csodaszép – nap, és annak minden egyes perce.
De ez már szigorúan magánügy, és keserves tények halmaza, sorozata. Nem tartozik másra, csakis rám.
Szerencsémre ezek a szigorú és kíméletlen tények sok-sok réteg "ruha" alatt bújnak meg, vagy bújtattam őket...?! - talán önvédelemből. Olyannyira, hogy még a legfurfangosabb sebészujjak is alig-alig tudnák kitapintani, hol végződik a ruha, és hol kezdődik a tény…?
Talán nem is baj.
Így van ez jól.

Május van.
Örülnöm kellene, és határtalanul boldognak kellene lennem. Ahogy majd’ minden májusban.
Talán jövőre.
Azt mondják, jövőre is lesz május.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007