 | | | 2025. szeptember 16. kedd, Edit napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Alszol, Uram? | | Újságok címlapján: árvíz. A rádió 30 percenként közli a
Duna medrét ostromló harcát. A tv képernyőjén elöntött házak, menekülő emberek,
önfeledten segítők. Napok óta küzdelem az Ember és a víz katasztrofális támadása
között. Mit tegyek? Gyenge vagyok már homokhoz, lapáthoz. - Mit tegyek?
KIÁLTOK! URAM
ALSZOL?
Olvasom rólad Uram, bárkába szálltál, tanítványaid követtek. Vihar támadt a
tavon. Vihar dobálta a hajót. S Te, Uram
ALUDTÁL.
Új évszázadunk napjaiban is bárkánkba szállsz, vihar támad, mozgásban a
gazdaság, a társadalom, a család, válságban a család és megmozdulnak a hegyek,
és áradnak a folyók, medrét ostromolva támad a Duna. Hitünk megrendül, reményünk
fogy, szeretetünk kételkedik és te Uram, csak
ALSZOL?!
Kiáltok: ments meg, mert elveszünk! - Felébredsz. Halkan kérded: " Mit
féltek, kicsinyhitűek? " Majd parancsoltál a szél korbácsolta tengernek. És
lőn csend. E csöndben újra kérdezted barátaidat: "Hol van a hitetek?
"
Hol a hitünk? Elfelejtettük, hogy történelmünk során mennyi katasztrófa ért
már minket, de Te felébredtél, és a történelem útján előbbre haladt az ember,
háboroghatott a föld, a vízek kitörhettek medrükből, emberek ezreit érte sérülés
és és emberek tizezreiben mozdult meg a segítség, (mert ahol
elhatalmasodik a gonosz, ott túlárad a jóság),
-
a m é l y kezedben van: emberré lettél, sülyedő bárkánkat 2
ezer éve el nem hagyod, a Mindenség Szívében Szíved dobog, nem veszhetünk
el...
Írom, de érzem félelmét tanítványaidnak: " Mester!...Mester!...
Elveszünk." ( Lk
8,22-32)
Jajjukra felébredtél. Kiáltásunkra felébredsz. Ismét parancsolsz a szélnek, ami
a Dunát korbácsolja, és elcsöndesedik minden. És a jóakaratú emberek újra
takarítanak, építenek, hogy szebb legyen a
világ.
Természeti katasztrófák megrendítik hitünk, gyengítik reményünk, szeretetünk
Felőled és Feléd tele kérdőjellel. Emberek vagyunk. Nem az igazakat hívtad,
hanem a bűnösöket...
Emlékszem -újra olvasom- volt már vízözön a Föld egy részén. Befejeztével
igaz emberednek, Noénak ígérted: " Szövetséget kötök veletek./.../Ez
lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet veled és veletek és minden élőlénnyel
kötök, amely veletek van örök időkre: szivárványomat a felhőkbe
helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között."(Ter
9,11)
Uram, nem nézem az újságot, nem lesem a tv rémisztő híreit, rekviemet
hallgatok a rádióból. Lapát, homok már nehéz nekem, de merem kérdeni: Uram
alszol? - Merem kérni: Ébredj, elveszünk. Mennyei Atyád ígérte, add meg Te
nekünk, hogy szivárványt lássunk, hiszen -ígéreted szerint- szövetségben
vagyunk: Teremtő és teremtmény. És egy bárkában
ülünk...
Szivárvány ragyogjon
felettünk....
Mácz István- |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |