 | | | 2026. szeptember 11. péntek,
Teodóra napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Így halt kínhalált Jézus Krisztus |   | 
Valljuk be őszintén: mi
bizony még egy pofontól is elalélunk. Ha ellenben Krisztus kínhaláláról
olvasunk hiteles feljegyzéseket, vagy a keresztény ókor mártíraktáit bújjuk,
megérthetjük, miért a kereszténység az egyetlen igaz vallás.
Józan ésszel, nemes lélekkel csak az áldozza fel földi életét ugyanis,
aki tudja, hogy e tettével minden e világi örömnél, boldogságnál, szépségnél
többet kap majd. Az élő Isten Fia ezért volt mintakép Nérótól Diokléciánuszig,
a római keresztényüldözések során. Ha Őt követjük a halálban, örök életet
kapunk – minden földi életnél igazabbat. Ez volt az ókeresztény kor Krisztusban
hívő emberének krédója, hitvallása.
Már az Ószövetségi Szentírás megjövendölte Jézus szenvedését
(I Móz 49, 11-12, 21. Zsoltár, Iz 53, 1-3, Dán 9, 26, Zak 12, 10) – nem is
szólva az Újszövetségről (Mt 16, 21, Mt 17, 21-22, Mt 20, 18-19, Mk 8, 31, Mk
9, 29-31, Mk 10, 32-34, Lk 9, 22, 44, Lk 17, 25, Lk 18, 31-34, Jn 3, 14-15, Jn
8, 28, Jn 12, 32-33). Mel Gibson filmremeke teljes kortörténeti hitelességgel
ábrázolja ennek részleteit. Ám maga az orvostudomány is igazolta
szenvedéstörténete emlékeinek hitelességét:
„Mily irigylésre méltó gyakorlati ismeretekkel bírtak az
anatómia terén ezek a római hóhérok, kik éppen a Megváltó idejében oly sokszor
gyakorolták szomorú művészetüket! Pontosan azon a helyen szögezték át a kezet,
ahol nemcsak az igen erős első, de a hátsó kéztő-inak mintegy egységes tömeggé
fogják össze a csontocskákat, és ahol a tenyér alatti részen is rendkívül erős
szalag (ligamentum carpi transversum volare) képződik. A kéz ilyen szegezés
mellett játszva megbírja a test súlyát. Az a szeg, mely ennek a szalagnak alsó
része alatt van beütve, sziklaszilárdan tart, s lehetetlen a szeget a sebből az
életfenntartási ösztöntől hajtva kirántani.”
(Dr. Med. Hynek R. W.: Krisztus kínhalála a modern orvosi
tudomány világánál. Ford.: Dr. Czékus Géza. III. kiadás. Budapest, 1937. Korda
Rt. 43. old.)
Az Imperium Romanum világában a keresztre feszítés volt a
lehető legalantasabb kivégzésmód. Mi, akik a legelső széltől és a legkisebb
fagytól is rettegünk, talán el sem tudjuk képzelni, mit jelentett ez. De adjuk
át ismét a szót a – medicinának:
„A keresztre feszített rettenetes módon halt meg – és egészen
tiszta öntudatnál. Szó szerint úgy, mint a féreg, melyet nehéz csizma taposott
s engedett megmásíthatatlan sorsának, a pusztulásnak! Irtózatos görcsök
kínozták – amilyenekről csak annak lehet fogalma, kinek lábikráját gyakran
húzza a görcs, vagy aki epe- és vesekövektől szenved. Csak az ilyen tudja,
legalább megközelítően elképzelni, hogy mit jelent az, odaszegezve lenni, s a
kereszten függve halni meg. A halálra ítéltnél rettentő görcsök fogják el
elsősorban a mellkas izomzatát, melynek az a rendeltetése, hogy mechanikusan
tágítsa és szűkítse a mellkast, s ezáltal levegővel telítse, vagy a levegőt
kiszorítsa belőle. Mindez egészen mechanikusan, az akarattól függetlenül
történik. Kezdetben csak a külső légzési folyamat válik nehézzé és akadozottá;
de ha aztán a kilégzések nyilvánvalóan túlsúlyra jutnak a gyengébb belélekzések
fölött, s különösen, ha a görcs átterjed a rekeszizomra is, a mellkas merev
helyzetbe kerül és nincs meg a további levegőcserének, a vér oxidációjának
lehetősége. Az ilyen szerencsétlen előbb elsápad, majd elkékül, végre
kékes-vörössé válik. A lélekzés szüneteltetésével megakad a szív működése is –
s ezzel beáll a halál.
A halál közvetlen oka a fulladás, melynek külső tünete
alapján pompás elnevezés az elkékülés. (Zyanosis.) Valóban: „Az ő kékségével
gyógyultunk meg!” (Iz 53, 5) Íme: a Szentírásnak ismét egy váratlan és meglepő
igazolása.”
(Hynek, id. mű, 60-61. old.)
Ha az ókeresztény évszázadok mártíraktáit, vértanúleírásait
olvassuk, szintén azon döbbenhetünk meg, mennyien vállalták akkor magáért Jézus
Krisztusért a kínhalált. Marx Ignác egyháztörténész tankönyvében (A Katolikus
Egyház története, 1932) tételesen ismertette, milyen kínzások vártak reájuk:
„A vértanúság módja különösen az utolsó üldözések alkalmával
nemcsak szörnyen kegyetlen, hanem hosszan tartó is volt. A törvény által előírt
büntetések szigorúsága, a nép kegyét hajhászó bírák kegyetlensége s az a
törekvés, hogy az elítéltet hittagadásra kényszerítsék, mindenre magyarázatot
ad. A büntetés főbb formái voltak: a) keresztre szögezés vagy rászegezés nélkül
fölfüggesztés, éhenhalással egybekötve (Eus 8, 8), agyonszúrás (u. ott 6, 42),
fölakasztás mindenféle formában, amikor az áldozat lecsüngő tagjaira nehéz
súlyokat akasztottak (u. ott 8, 9, 10, 25), a szemérmet sértő ruhátlanítás; b)
kerékbe törés éles tárgyakkal vagy azok nélkül; c) kínpadra feszítés sokszor
égetéssel vagy kapcsokkal (u. ott 6, 41, 8 7), fogókkal, vasfésűkkel való
szaggatás (u. ott 8, 9), bebörtönzés láncra verten a táplálék elvonásával stb.
(u. ott 8, 11, 5, 2), e) ostorozás legkülönbözőbb szerszámokkal (lora, nervi,
fustes, flagra, scorpiones, plumbatae), sokszor addig, amíg a csontok és belek
kilátszottak, f) kemencében vagy parázson, izzó vasszéken vagy vasrostélyon
való megsütés, forró olajjal vagy szurokkal teli hordóba való belevetés (u. o.
6, 41, 5, 2), forró olajnak vagy izzó, olvasztott ércnek fülbe, szájba öntése,
olajba áztatott ruhákba öltöztetés, aztán annak meggyújtása (tunica molesta);
g) lefejezés, lándzsával vagy nyíllal való keresztül szúrás, megfojtás,
elevenen való eltemetés, h) vadállatok vagy kutyák által való széttépetés,
patkányokkal való szétrágatás; i) darabokra szaggatás, megcsonkítás, a test
fölhasítása, amikor a sebbe moslékot öntöttek (Gregor. Naz. c. Julian. 1. n.
87.); k) nyilvános kényszermunka, bányamunka (Philosophumena 9. 2; Cypriani
Epist. PL. 4. 415 s köv.) megcsonkítással vagy éheztetéssel. Asszonyok és
szüzek meggyalázása, akiket naphosszat ruhátlanul hordoztak körül vagy
bűnbarlangokba kényszerítettek, de akik sokszor csoda által megszabadultak, például
Lucia, Ágnes, Theodora stb.).”
(Marx Ignác: A katolikus Egyház története. Ford.: Bilkei
Ferenc. Székesfehérvár, 1932. Debreczenyi István Könyvnyomdája. 62-63. old.)
Mi a legkisebb fájdalomnál is felszisszenünk, tehetnők hozzá,
ahelyett, hogy csak egy kicsit is eltöprengenénk, miért is halt halált kétezer
éve maga Jézus Krisztus?
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika