 | | | 2025. december 12. péntek, Gabriella napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
„Az istentelenség egyenlő a tönkremenéssel” | | 
Korunk emberének talán
legfőbb tulajdonsága, hogy nem ismeri be, ha tévedett, ha hibázott, pláne, ha
bűnt követett el. Józan ésszel aligha belátható, miért teszi ezt. Hiszen azzal
senki sem lesz kisebb, kevesebb, ha elismeri, hogy adott helyzetben rosszul
cselekedett.
Találóan
szemlélteti ezt az alábbi történet, „Lavredan, a hitetlen francia író
vallomása”:
„Mindig
csak nevettem a hitet – és bölcsnek tartottam magamat. A nevetéstől azonban
elment a kedvem, mert hazámat vérezni és sírni láttam. Az utcán álltam és
néztem a háborúba vonuló katonákat. Mily szépen mentek a halálba. Elmentem
közéjük és ott újra megtanultam a Hiszekegyet: Hiszek egy Istenben. Láttam,
hogyan viselik a családok a hősi halottjaikért való gyászt és azt mondtam
magamnak: mégis csak fölséges vigasz az örök életben hinni és egy örök hazára
gondolni, mikor a földi haza ily szomorú állapotban van.
Mily rettenetesek és gyógyíthatatlanok annak a népnek sebei, melynek ereiben
nem folyik balzsamként Annak a véréből egy csepp, Kinek nevét ajkamra venni nem
merem, Ki oly jó volt hozzám és Ki iránt én oly hálátlan voltam. Mi lenne
Franciaországból, ha gyermekei hívők nem lennének és asszonyaik nem
imádkoznának. Franciaország, Franciaország térj meg őseid hitéhez! Az
istentelenség egyenlő a tönkremenéssel. Nem tudom élek-e még holnap, csak azt
tudom, hogy irodalmi tevékenységem megcáfolásául és befejezésül közhírré kel
tennem, hogy én, Lavredan, a hitetlen író, nem merek, mint Istentagadó
meghalni. Nem a pokoltól való félelem indít erre a behódolásra, hanem az a
gondolat, hogy igenis van Isten és hogy szörnyű attól távol lenni. Áldom azt az
órát, mikor térdre esve elmondhattam:
„Hiszek, hiszek, hiszek Istenben!”
Ez a vallomás az emberiség üdve és éneke is, aki ezt nem ismeri, az sötétségben
él.”
(Farkas Edith S. M.: Missziós útravalók. I. kötet. Budapest, 1925. Szociális
Missziótársulat-Apostol Nyomda Rt. 11-12. old.)
Igen, itt tart ma is az emberiség. Legfeljebb annyit még ehhez, hogy nagyon, de
nagyon kevesen vannak, akik legalább életük végső pillanatában alázatosaknak
bizonyulnak Teremtőjük iránt. A legtöbben helyzetükért, sorsukért ilyenkor is
mindenkit vádolnak, csak éppen önmagukat nem. „Eredményét” aztán láthatjuk
mindenben... |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |