2026. szeptember 10. csütörtök,
Nikolett, Hunor napja.
Kalendárium

1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. 

...

Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...

A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

...

Anne-Sophie Mutter  a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni.

A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét.

...

Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.

 

...

http://musicianswho.hu/wp-content/uploads/2015/05/operahaz1.jpg

1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház.

...

A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...

Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse.

...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

...

 

Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
„Az istentelenség egyenlő a tönkremenéssel”
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Korunk emberének talán legfőbb tulajdonsága, hogy nem ismeri be, ha tévedett, ha hibázott, pláne, ha bűnt követett el. Józan ésszel aligha belátható, miért teszi ezt. Hiszen azzal senki sem lesz kisebb, kevesebb, ha elismeri, hogy adott helyzetben rosszul cselekedett.

Találóan szemlélteti ezt az alábbi történet, „Lavredan, a hitetlen francia író vallomása”:

„Mindig csak nevettem a hitet – és bölcsnek tartottam magamat. A nevetéstől azonban elment a kedvem, mert hazámat vérezni és sírni láttam. Az utcán álltam és néztem a háborúba vonuló katonákat. Mily szépen mentek a halálba. Elmentem közéjük és ott újra megtanultam a Hiszekegyet: Hiszek egy Istenben. Láttam, hogyan viselik a családok a hősi halottjaikért való gyászt és azt mondtam magamnak: mégis csak fölséges vigasz az örök életben hinni és egy örök hazára gondolni, mikor a földi haza ily szomorú állapotban van.

Mily rettenetesek és gyógyíthatatlanok annak a népnek sebei, melynek ereiben nem folyik balzsamként Annak a véréből egy csepp, Kinek nevét ajkamra venni nem merem, Ki oly jó volt hozzám és Ki iránt én oly hálátlan voltam. Mi lenne Franciaországból, ha gyermekei hívők nem lennének és asszonyaik nem imádkoznának. Franciaország, Franciaország térj meg őseid hitéhez! Az istentelenség egyenlő a tönkremenéssel. Nem tudom élek-e még holnap, csak azt tudom, hogy irodalmi tevékenységem megcáfolásául és befejezésül közhírré kel tennem, hogy én, Lavredan, a hitetlen író, nem merek, mint Istentagadó meghalni. Nem a pokoltól való félelem indít erre a behódolásra, hanem az a gondolat, hogy igenis van Isten és hogy szörnyű attól távol lenni. Áldom azt az órát, mikor térdre esve elmondhattam:

„Hiszek, hiszek, hiszek Istenben!”

Ez a vallomás az emberiség üdve és éneke is, aki ezt nem ismeri, az sötétségben él.”

(Farkas Edith S. M.: Missziós útravalók. I. kötet. Budapest, 1925. Szociális Missziótársulat-Apostol Nyomda Rt. 11-12. old.)

Igen, itt tart ma is az emberiség. Legfeljebb annyit még ehhez, hogy nagyon, de nagyon kevesen vannak, akik legalább életük végső pillanatában alázatosaknak bizonyulnak Teremtőjük iránt. A legtöbben helyzetükért, sorsukért ilyenkor is mindenkit vádolnak, csak éppen önmagukat nem. „Eredményét” aztán láthatjuk mindenben...

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007