 | | | 2025. november 3. hétfő, Győző napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Kezek | | Nem tudok aludni...
Nézem a kezemet. A tenyeremet, a kézfejemet. Ide-oda
forgatom. Elég ráncos, főleg a kézfejemen. Kissé vastagok az ujjaim és rövidek.
Azt mondják, apám keze. Igazuk van. Nézem az ereket. Elég jól látszanak. Ahogy
lassan ökölbe szorítgatom a kezem, és ahogy kiengedem, a bőr kisimul, majd
ismét ráncos lesz, kisimul és ráncos... És az életvonalam? Melyik is az? Soha
nem tudtam, honnan kezdődik, vagyis honnan kell nézni. Úgy csinálok, mint a
Terminátor a filmben: mozgatom az ujjaimat. "Élő szövet a fémvázon".
"Megmondta Merlin, a mágus;
meghalunk, mert megszülettünk." - írja egyik versében
Borges.
Amikor meghalok, megszakad a vonal. Nem lesz férfi, aki ezt
a kezet örökölje. Aki ezzel a kézzel dolgozzon. Aki ezzel a kézzel nőt
simogasson. Hihetetlen! Hihetetlen, hogy egyszer semmi leszek.
De ahogy igazából azt sem tudjuk, mi a Lét, úgy azt sem
tudjuk tökéletesen megfogalmazni, mi a Semmi.
A Semmi a Lét ellentéte, vagyis a Nemlét, ahogy Sartre
mondja?
De Sartre több értelemben használja a Semmit. Már maga a szó
sem egyszerű: "volt", "meg van semmisítve" - így csak
utólagosan lehet megragadni. A Semmihez az ember kell, csak az ember által
történik meg. Például használja negatív értelemben, ez a Nemlét, amikor az
ember a bevett társadalmi szokásoknak megfelelően, beletörődően él, így
autentikus léte nem "sugárzik", hanem egyszerűen rázárul. Ekkor
üresség tölti be az ember életét, szinte nem is létezik. Viszont a Semmi nála
pozitív is: az ember lehetőségei, a még meglévő űr, amit ki kell tölteni. És ha
ezt kitölti, akkor válik valódi emberi lénnyé. Egész addig, amíg ezt nem teszi
meg, csak "félkész ember". De ez kevés, nem elégedhet meg ennyivel,
mert folyton meg kell ismételnie, tehát folyton meg kell semmisítenie és meg
kell haladnia előző önmagát. Ha ez megtörténik, akkor szabadul meg a Nemlétből,
az értelmetlen és abszurd életből. Át kell szökkennie az embernek a
szakadékokon, a valódi Létbe. Ezért van az, hogy a Semmitől félünk, de egyben
vonz is. Sartre nagyon bonyolult, és csak egyetlen magyarázat a sok közül.
Vagy talán a Semmi a Csend? Mint Pascal rettenetes
Univerzumának "üres" csendje? Az ember fél a valódi csendtől és az
üres tértől - ez a horror vacui -, ezért ki akarja tölteni a csendet, folyton
zajong, rikácsol, rádió és Tv műsorokat szór az éterbe. "Tágítja" a
nooszférát.
Rengeteg elképzelés... Leonardo szerint a Semminek nincs
középpontja, se széle. Lao-ce szerint az ember élete a Semmi körül forog, mint
ahogy a kerék forog a kerékagy körül.
Na jó, nem folytatom...
Akárhogy is, tudjuk vagy sem, egy bizonyos: a Lét és a Semmi
titokzatos villódzása éltet minket. Mert ettől vagyunk valóban "mi",
és ilyenkor derül ki, milyenek is vagyunk valójában (ebben a villódzásban tűnik
át a lényeg belőlünk).
Heidegger szerint a Lét a Halállal való szembenézés
pillanatában valósul meg (ez a halálra irányuló Lét). Ennek ellenére számomra a
Lét mégis csak barátságosabb, mint a Semmi, mert inkább feltételezi az Életet,
ami kezeket teremt a felfoghatatlan időben, mint amilyen az enyém is.
Lassan olyan öreg és ráncos kezet, mint az apámé.
Pécs, 2012. november 17.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |