2025. november 3. hétfő,
Győző napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Kezek
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Nem tudok aludni...

Nézem a kezemet. A tenyeremet, a kézfejemet. Ide-oda forgatom. Elég ráncos, főleg a kézfejemen. Kissé vastagok az ujjaim és rövidek. Azt mondják, apám keze. Igazuk van. Nézem az ereket. Elég jól látszanak. Ahogy lassan ökölbe szorítgatom a kezem, és ahogy kiengedem, a bőr kisimul, majd ismét ráncos lesz, kisimul és ráncos... És az életvonalam? Melyik is az? Soha nem tudtam, honnan kezdődik, vagyis honnan kell nézni. Úgy csinálok, mint a Terminátor a filmben: mozgatom az ujjaimat. "Élő szövet a fémvázon".

"Megmondta Merlin, a mágus;

meghalunk, mert megszülettünk." - írja egyik versében Borges.

Amikor meghalok, megszakad a vonal. Nem lesz férfi, aki ezt a kezet örökölje. Aki ezzel a kézzel dolgozzon. Aki ezzel a kézzel nőt simogasson. Hihetetlen! Hihetetlen, hogy egyszer semmi leszek.

De ahogy igazából azt sem tudjuk, mi a Lét, úgy azt sem tudjuk tökéletesen megfogalmazni, mi a Semmi.

A Semmi a Lét ellentéte, vagyis a Nemlét, ahogy Sartre mondja?

De Sartre több értelemben használja a Semmit. Már maga a szó sem egyszerű: "volt", "meg van semmisítve" - így csak utólagosan lehet megragadni. A Semmihez az ember kell, csak az ember által történik meg. Például használja negatív értelemben, ez a Nemlét, amikor az ember a bevett társadalmi szokásoknak megfelelően, beletörődően él, így autentikus léte nem "sugárzik", hanem egyszerűen rázárul. Ekkor üresség tölti be az ember életét, szinte nem is létezik. Viszont a Semmi nála pozitív is: az ember lehetőségei, a még meglévő űr, amit ki kell tölteni. És ha ezt kitölti, akkor válik valódi emberi lénnyé. Egész addig, amíg ezt nem teszi meg, csak "félkész ember". De ez kevés, nem elégedhet meg ennyivel, mert folyton meg kell ismételnie, tehát folyton meg kell semmisítenie és meg kell haladnia előző önmagát. Ha ez megtörténik, akkor szabadul meg a Nemlétből, az értelmetlen és abszurd életből. Át kell szökkennie az embernek a szakadékokon, a valódi Létbe. Ezért van az, hogy a Semmitől félünk, de egyben vonz is. Sartre nagyon bonyolult, és csak egyetlen magyarázat a sok közül.

Vagy talán a Semmi a Csend? Mint Pascal rettenetes Univerzumának "üres" csendje? Az ember fél a valódi csendtől és az üres tértől - ez a horror vacui -, ezért ki akarja tölteni a csendet, folyton zajong, rikácsol, rádió és Tv műsorokat szór az éterbe. "Tágítja" a nooszférát.

Rengeteg elképzelés... Leonardo szerint a Semminek nincs középpontja, se széle. Lao-ce szerint az ember élete a Semmi körül forog, mint ahogy a kerék forog a kerékagy körül.

Na jó, nem folytatom...

Akárhogy is, tudjuk vagy sem, egy bizonyos: a Lét és a Semmi titokzatos villódzása éltet minket. Mert ettől vagyunk valóban "mi", és ilyenkor derül ki, milyenek is vagyunk valójában (ebben a villódzásban tűnik át a lényeg belőlünk).

Heidegger szerint a Lét a Halállal való szembenézés pillanatában valósul meg (ez a halálra irányuló Lét). Ennek ellenére számomra a Lét mégis csak barátságosabb, mint a Semmi, mert inkább feltételezi az Életet, ami kezeket teremt a felfoghatatlan időben, mint amilyen az enyém is.

Lassan olyan öreg és ráncos kezet, mint az apámé.

Pécs, 2012. november 17.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007