 | | | 2025. október 27. hétfő, Szabina napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| |
1849. október 6.: a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848-49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei. Rájuk emlékezünk a mai napon. ...
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Halálunk napja | |
A cím nem tévedés, hiszen mindannyian tudjuk: "Halottak
Napja" lesz, van. Temetőkbe megyünk, szeretteink sírjára virágot teszünk,
gyertyát gyújtunk és emlékezünk a napra, amikor ő, ők elmentek, - előre mentek!
- .Haláluk órájára emlékezünk. Vajon gondolunk halálunk napjára
is?
Halálra gondolni? Igen.
Természetes az öntudattal élő embernek. Elmúlás szövi át életünk, a pillanatok
patakján csordogálnak napjaink. A Föld élőlényei közül egyedül az ember tudja,
hogy meghal. Mekkora várakozás, készülődés, amikor újszülöttet várunk...
Bölcsesség jele, ha legalább olykor felkészülünk halálunk órájára. Jókai
Anna kortárs írónk szerette volna:
"Ne csak velem, de általam történjen: / az aktív meghalás erejét kérem. /
Nem eutanázia: nem öngyilok: / Értem küldött felismert angyalok!"
Ha az ember írástudásának kezdetétől keres, számtalan vallomást talál, amint
halálával szembe néz. A latin költő, Horatius( + Kr.e. 8.) írja: " Meg nem
halhatok én teljesen... Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább.
" Az Istent tagadó, káromló Henrich Heine (+1856) élete alkonyán
vallja: " Igen, tékozló fiúként visszatértem Istenhez... Ha már vágyunk
egy Isten után, aki valóban képes segíteni... akkor el kell fogadni személyiségét,
világon kívüliségét és szent tulajdonságait... Így ráadásul elnyerjük
lelkünk halhatatlanságát, a halál utáni örök életet..."
Arany János (+1882) halálát túlélő bizalmát oly egyszerűséggel reméli:
"... Köt engem a jó Isten kévébe, / Betakarít régi, rakott csűrébe. /
" Gárdonyi Géza (+1922) így gondolta: " a halál nekem nem kivégzés,
börtön, / nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: / egy ajtó bezárul itt lenn a
földön, / egy másik ajtó kinyílik ott fenn az égen. //
Hamvas Béla (+1968) író, filozófus: " Az élet nem hetven vagy nyolcvan év,
hanem örök létezés, és nem végig kell élni, hogy az ember megsemmisül, hanem
úgy, hogy ha akarna sem tudna soha megsemmisülni. " - Sinka István
(+1969): " Útlevelem a sors / pecséttel látja el, / s indulok végtelen /
hazámba innen el. // Illyés Gyula (+1983) amikor testén az öregség
elmúlást jelző nyomokat nézi, szinte büszkeséggel kiáltja az
"Érinthetetlen" című versében: " Hogy magam én, még konokabban,
/ még beljebb húzódva magamba, / megmaradjak, ami vagyok, / érinthetetlen,
halhatatlan. " // Weöres Sándor (+1989) felteszi a kérdést:
"Halálommal a semmibe térek? " Testében zártnak érzi magát, és
megállapítja: " Míg él s lót-fut, halott vagyok, / s ha ő nincs,
megszabadulok, / vissza, Isten szerelmébe. " // - Nemes Nagy Ágnes
(+1991) szinte sikoltja: "Nem akarok meghalni, nem..." Ám érzékeny
lelkével látja a létező tárgyak üzenetét: " Mert fény van minden tárgy
felett.../ hiszem a test feltámadását. "//
Pilinszky János (+1981) a halált " nyitott szárnyú emelkedő zuhanás
"-ként látja. Hová? Istennek mondja: " Halálom után majd örök
öledben, / fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, / karjaid közt végre
kisírhatom magam, / csillapíthatatlan sírok hangosan. "// Vásáry
Tamás köztünk élő zongoraművész, karnagy vallja: " Ha felismerjük, hogy
csodálatos isteni lények vagyunk, hogy lelkünk nem halandó, már nem félünk. S
ezt nem fejünkkel kell tudnunk, hanem egész lényünkkel, hogy halálunkkal
visszatérünk, beleolvadunk a nagy egészbe. "
Talán már sok is az idézet, melyek ösztönözhetnek bennünket, hogy halálunk
napjára is gondoljunk. Természetesen az idézetekkel szemben is idézhetnénk
olyan meggyőződéseket, amelyek a halállal a semmibe hullást vallják... A
lényeg, a magunk életét magunknak kell megélni és halálunkat magunknak kell
átélni.
Nemrég kérdezték tőlem is, hogy gondolok-e a halálra? Válaszom: mint minden
ember. Nem félek tőle. A halállal lesz teljessé az ember élete. Az élet
csúcspillanata. A halálban válik véglegessé, ki is ő maga, lényegében,
látszatok nélkül. A halál nem csak koporsó, hanem bölcső is. Az öröklété.
Hiszek ebben. Különben virágot sem tennék szeretteim sírjára. Ezért nem
hiábavaló az ima sem. - Halálom napja? Senki sem tudja sem azt, sem az óráját.
Reménykedem, hogy majd nekem is mondja a Názáreti Jézus Krisztus: "Még ma
velem leszel a mennyben." S majd az Ő szavaival lehelhetem: "Atyám
kezedbe ajánlom lelkemet."
Halottak Napja most van. - Halálunk Napja sincs távol... |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |