A cím nem tévedés, hiszen mindannyian tudjuk: "Halottak Napja" lesz, van. Temetőkbe megyünk, szeretteink sírjára virágot teszünk, gyertyát gyújtunk és emlékezünk a napra, amikor ő, ők elmentek, - előre mentek! - .Haláluk órájára emlékezünk.  Vajon  gondolunk halálunk napjára is?   

           Halálra gondolni? Igen. Természetes az öntudattal élő embernek. Elmúlás szövi át életünk, a pillanatok patakján csordogálnak napjaink. A Föld élőlényei közül egyedül az ember tudja, hogy meghal. Mekkora várakozás, készülődés, amikor újszülöttet várunk...  Bölcsesség jele, ha legalább olykor  felkészülünk halálunk órájára. Jókai Anna kortárs írónk szerette volna: 

             "Ne csak velem, de általam történjen: / az aktív meghalás erejét kérem. / Nem eutanázia: nem öngyilok: / Értem küldött felismert angyalok!"

              Ha az ember írástudásának kezdetétől keres, számtalan vallomást talál, amint halálával szembe néz. A latin költő, Horatius( + Kr.e. 8.) írja: " Meg nem halhatok én teljesen... Jobb részem nem enyész, szellemem él tovább. "  Az Istent tagadó, káromló Henrich Heine (+1856) élete alkonyán vallja: " Igen, tékozló fiúként visszatértem Istenhez... Ha már vágyunk egy Isten után, aki valóban képes segíteni... akkor el kell fogadni személyiségét, világon kívüliségét és  szent tulajdonságait... Így ráadásul elnyerjük lelkünk halhatatlanságát, a halál utáni örök életet..."

             Arany János (+1882) halálát túlélő bizalmát oly egyszerűséggel reméli: "... Köt engem a jó Isten kévébe, / Betakarít régi, rakott csűrébe. / " Gárdonyi Géza (+1922) így gondolta: " a halál nekem nem kivégzés, börtön, / nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: / egy ajtó bezárul itt lenn a földön, / egy másik ajtó kinyílik ott fenn az égen. //

            Hamvas Béla (+1968) író, filozófus: " Az élet nem hetven vagy nyolcvan év, hanem örök létezés, és nem végig kell élni, hogy az ember megsemmisül, hanem úgy, hogy ha akarna sem tudna soha megsemmisülni. " - Sinka István (+1969): " Útlevelem a sors / pecséttel látja el, / s indulok végtelen / hazámba innen el. //  Illyés Gyula (+1983) amikor testén az öregség elmúlást jelző nyomokat nézi, szinte büszkeséggel kiáltja az "Érinthetetlen" című versében: " Hogy magam én, még konokabban, / még beljebb húzódva magamba, / megmaradjak, ami vagyok, / érinthetetlen, halhatatlan. " //  Weöres Sándor (+1989) felteszi a kérdést: "Halálommal a semmibe térek? " Testében zártnak érzi magát, és megállapítja: " Míg él s lót-fut, halott vagyok, / s ha ő nincs, megszabadulok, / vissza, Isten szerelmébe. " //  - Nemes Nagy Ágnes (+1991) szinte sikoltja: "Nem akarok meghalni, nem..." Ám érzékeny lelkével látja a létező tárgyak üzenetét: " Mert fény van minden tárgy felett.../ hiszem a test feltámadását. "//

                Pilinszky János (+1981) a halált " nyitott szárnyú emelkedő zuhanás "-ként látja. Hová? Istennek mondja: " Halálom után majd örök öledben, / fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, / karjaid közt végre kisírhatom magam, / csillapíthatatlan sírok hangosan. "//  Vásáry Tamás köztünk élő zongoraművész, karnagy vallja: " Ha felismerjük, hogy csodálatos isteni lények vagyunk, hogy lelkünk nem halandó, már nem félünk. S ezt nem fejünkkel kell tudnunk, hanem egész lényünkkel, hogy halálunkkal visszatérünk, beleolvadunk a nagy egészbe. "

               Talán már sok is az idézet, melyek ösztönözhetnek bennünket, hogy halálunk napjára is gondoljunk. Természetesen az idézetekkel szemben is idézhetnénk olyan meggyőződéseket, amelyek a halállal a semmibe hullást vallják... A lényeg, a magunk életét magunknak kell megélni és halálunkat magunknak kell átélni.

                Nemrég kérdezték tőlem is, hogy gondolok-e a halálra? Válaszom: mint minden ember. Nem félek tőle. A halállal lesz teljessé az ember élete. Az élet csúcspillanata. A halálban válik véglegessé ki is, ő maga, lényegében, látszatok nélkül. A halál nem csak koporsó, hanem bölcső is. Az öröklété. Hiszek ebben. Különben virágot sem tennék szeretteim sírjára. Ezért nem hiábavaló az ima sem. - Halálom napja? Senki sem tudja sem azt, sem az óráját. Reménykedem, hogy majd nekem is mondja a Názáreti Jézus Krisztus: "Még ma velem leszel a mennyben." S majd az Ő szavaival lehelhetem: "Atyám kezedbe ajánlom lelkemet."

                 Halottak Napja most van. - Halálunk Napja sincs távol...