 | | | 2026. július 12. vasárnap, Izabella, Dalma napja. Kalendárium |  
Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi. ...
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének. Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben. ... | | "Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek. ...
| | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő magyar fordításait olvashatjuk. Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Amikor az ördög is szívesen megy a templomba | | 
Az Orwell által megörökített Nagy Testvér
mindig figyel, tudja, miként működjön továbbra is a három T, mit tiltson,
tűrjön vagy támogasson. Bár e triumvirátusból mára mintha csupán az első
számítana, a tiltás. Mint a mesében, melyben a király végigvonul a tömeg előtt,
s mindenki – merthogy így illik – a ruháját dicséri. Erre egy kamasz bekiabál:
„Nehogy már nekem bebeszéljék, milyen szép a ruhája, amikor – mezítelen!”
Valaki ismét
„bekiabál”-t, azaz közzétett egy írást. Íme:
»Egy katolikus tárta fel a következő
történetet úgy, ahogy az történt. Úgy tűnt, hogy az ördög 2020 nagy részét a
pokolban töltötte, és nem látogatta meg személyesen világunkat. A hozzá
csatlakozott, egyre növekvő számú nem hívővel foglalkozott, ezért a bajok nagy
részét démonjaira hagyta, akik továbbra is hazugságokat és félelmet
terjesztettek a földön. Múlt vasárnap sürgős hívást kapott az egyik
szolgájától, aki közölte vele, hogy az egyik fő célszemély találkozni akar
vele. Bízva abban, hogy a pokol a lehető legjobb formában van, az ördög
beleegyezett, hogy találkozik az illetővel.
Az ördög megdöbbent, amikor a helyszínről,
ahol találkoznia kellett az újonccal, kiderült, hogy egy katolikus templom.
„Nos, rendben” – gondolta magában. „Manapság mindenhol vannak követőim,
néhányan nem is tudják, hogy nekem dolgoznak.” Megérkezett a templomba, és
gyorsan a bejárathoz vonult. Úgy tűnt, mintha a mise csak most kezdődne, bár
észrevette, hogy nem sok ember van a templomban. Óvatosan kinyitotta a külső
ajtót, és éppen belépett az előcsarnokba, amikor egy férfi lépett gyorsan
hozzá. „Jó reggelt, új ember vagy nálunk?” Az ördög megremegett a fájdalomtól,
amikor meglátta a feszületet a pap nyakán. Visszanyerte higgadtságát és
elfordította szemét a keresztről. „Igen, van egy kis dolgom valakivel, és úgy
volt, hogy itt találkozom vele” – mondta. „Csodálatos” – kiáltott fel a pap.
„Hadd mondjam el, hogy a plébániánk mivel birkózik meg ezekben a nehéz időkben.
Hadd mutassam meg neked.” Mivel nem volt biztos benne, hogy miről beszél a pap,
az ördög engedelmeskedett, és tett még néhány lépést tett a templom belseje
felé.
A keresztelő kút mellett elhaladva az ördög
észrevette, hogy az üres. „Nincs szentelt víz!”, kuncogott vidáman. „Ó, nincs”
– mondta a pap. „Nem akarunk kórokozókat terjeszteni.” „Egyetértek”, mondta az
ördög. „100%-ban egyetértek.” Az ördög ekkor észrevette, hogy a fadarabokkal
zártak le minden második padsort. Látva, hogy bámul rajta, a pap büszkén
közbeszólt. „Igen, biztosítjuk, hogy nehogy túl sokan legyünk a templomban.”
Még a lezárt padsorok ellenére is az ördög észrevette, hogy nincs sok ember a
misén. „Hol vannak az őrök?” „Milyen őrök?”, kérdezte a pap. „Hogy betartsák
ezeket a korlátozásokat.” „Nincsenek őrök, mi csak a kormány irányelveit
követjük.” Az Ördög mosolygott. „Jó, jó. Meg kell adni azt, ami a császáré.”
A pap tovább vezette az ördögöt a templomban,
ahol – vagy inkább nem – láthatta a hívek arcát. Látva a kétkedő pillantást az
ördög arcán, a pap megjegyezte: „Tudom, nehéz lesz megtalálni maszkban azt a
személyt, akit keresel” „Szóval elfeded maszkkal a hívők arcát?” A pap
mosolygott. „Természetesen, mi hiszünk a biztonságban. Különben is, az emberek
annyira el vannak telve a félelemmel ezekben a napokban.” „Csodálatos” – mondta
az ördög. „Félelemben kell élniük. De árulja el, miért van itt olyan kevés
ember?” A pap sóhajtott. „Nos azért, mert nem kötelező részt venni a vasárnapi
misén. „Micsoda? És nincsenek őrök? Emlékszem, úgy értem, hallottam, hogy az
Egyház soha nem hagyta el a misét, nem számít, mi történt a világban, háború,
pestis, vagy bármi.” Az ördög csodálkozása gyorsan átfordult megelégedésbe.
Démonjai minden bizonnyal jó munkát végeztek, amikor neki nem volt aktív földi
szolgálata.
„Mit mond a püspökötök erről az egészről?” –
kérdezte az ördög. A pap mosolygott. „A püspöki konferenciánk határozta meg az
irányelveket egyházmegyénk részére. Nehéz döntés volt számukra, hogy tavaly
leállítsák a miséket” Az ördög véreres szemei tágra nyíltak. „A püspökök
leállították a szentmiséket?”, kérdezte. „Igen” – mondta a pap. „Több hónapra.”
„Hogyan juttatták el a szentségeket a néphez?”, kérdezte az ördög. „Sajnos nem
tudtuk eljuttatni.” Az ördög mosolygott. Hónapok óta nincs szentségek
kiszolgálása. Most már tudta, hogy miért csatlakozik olyan sok ember a
soraihoz. „Hadd tisztázzam. Több hónapra leállítottátok a szentmiséket, nem
szolgáltattátok ki a szentségeket, és még mindig nem kötelező, hogy a
katolikusok részt vegyenek a vasárnapi misén.” A pap felkapta a fejét. „Így
van. De élőben közvetítjük a misét!” Az ördög megint kuncogott. Aztán azt
gondolta: „Mit szól ehhez a pápa?” A pap mosolygott. „Oh, ő egyetért azzal,
hogy semmi sem fontosabb, mint az emberek fizikai biztonsága. Őt is
nyomasztotta, amikor lemondta a nyilvános húsvéti szentmisét a Vatikánban
tavaly. Valójában néhány ember vett részt azon. Ettől még nagyon szép volt.” Az
ördög táncolt az oldalhajóban. „Igen, a fizikai biztonság a legfontosabb
dolog.”
A csendes hangok elhallgattak. A mise lassan
elkezdődött. A celebráló pap és a mininstránsok bevonultak. Az ördög kezdett
kényelmetlenül fészkelődni, ahogy a keresztet hordó az ő irányába mozgott. A
pap észrevette az izgatottságát és hozzá fordult. „Sajnálom, nem akartam
elvenni annyi idejét. Azt mondta, hogy keres valakit?” Az ördög önelégülten
bólintott. „Igen, azt hittem, hogy van egy kis dolgom, de látom, hogy a munkám
itt befejeződött.” Aztán elment.«
Eddig az írás, amelynek forrása közlését
tiltja a Facebook – persze meglehet, hogy lassan magát az írást is törölni
fogja mindenhol, ahol felületén napvilágot látott.
Kommentárul annyit, hogy ez egy olyan látlelet, amit száz év
múlva, ha csak addig meg nem elégeli végképp a történelem ura, Jézus Krisztus
mindazt, ami emberlétünk felszámolása érdekében zajlik, a történészek méltán
kordokumentumként kezelhetnek.
Merthogy a király – hogy, hogy nem – ismét
mezítelen, csakhogy ezúttal már a szent falak közé sem szégyell bemerészkedni,
mi több, ott uralkodni. Amit viszont csak azért tehet, mert vannak, akik ottan
őt szívesen látják. Értse, aki érti!
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |