2025. október 18. szombat,
Lukács napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

 

1849. október 6.: a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. A tizenhármakat, az 1848-49-es szabadságharcban hősiesen küzdő magas rangú katonai vezetőit végezték ki Aradon a császár pribékjei. Rájuk emlékezünk a mai napon. ...

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Amikor az ördög is szívesen megy a templomba
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Az Orwell által megörökített Nagy Testvér mindig figyel, tudja, miként működjön továbbra is a három T, mit tiltson, tűrjön vagy támogasson. Bár e triumvirátusból mára mintha csupán az első számítana, a tiltás. Mint a mesében, melyben a király végigvonul a tömeg előtt, s mindenki – merthogy így illik – a ruháját dicséri. Erre egy kamasz bekiabál: „Nehogy már nekem bebeszéljék, milyen szép a ruhája, amikor – mezítelen!”

 Valaki ismét „bekiabál”-t, azaz közzétett egy írást. Íme:

»Egy katolikus tárta fel a következő történetet úgy, ahogy az történt. Úgy tűnt, hogy az ördög 2020 nagy részét a pokolban töltötte, és nem látogatta meg személyesen világunkat. A hozzá csatlakozott, egyre növekvő számú nem hívővel foglalkozott, ezért a bajok nagy részét démonjaira hagyta, akik továbbra is hazugságokat és félelmet terjesztettek a földön. Múlt vasárnap sürgős hívást kapott az egyik szolgájától, aki közölte vele, hogy az egyik fő célszemély találkozni akar vele. Bízva abban, hogy a pokol a lehető legjobb formában van, az ördög beleegyezett, hogy találkozik az illetővel.

Az ördög megdöbbent, amikor a helyszínről, ahol találkoznia kellett az újonccal, kiderült, hogy egy katolikus templom. „Nos, rendben” – gondolta magában. „Manapság mindenhol vannak követőim, néhányan nem is tudják, hogy nekem dolgoznak.” Megérkezett a templomba, és gyorsan a bejárathoz vonult. Úgy tűnt, mintha a mise csak most kezdődne, bár észrevette, hogy nem sok ember van a templomban. Óvatosan kinyitotta a külső ajtót, és éppen belépett az előcsarnokba, amikor egy férfi lépett gyorsan hozzá. „Jó reggelt, új ember vagy nálunk?” Az ördög megremegett a fájdalomtól, amikor meglátta a feszületet a pap nyakán. Visszanyerte higgadtságát és elfordította szemét a keresztről. „Igen, van egy kis dolgom valakivel, és úgy volt, hogy itt találkozom vele” – mondta. „Csodálatos” – kiáltott fel a pap. „Hadd mondjam el, hogy a plébániánk mivel birkózik meg ezekben a nehéz időkben. Hadd mutassam meg neked.” Mivel nem volt biztos benne, hogy miről beszél a pap, az ördög engedelmeskedett, és tett még néhány lépést tett a templom belseje felé.

A keresztelő kút mellett elhaladva az ördög észrevette, hogy az üres. „Nincs szentelt víz!”, kuncogott vidáman. „Ó, nincs” – mondta a pap. „Nem akarunk kórokozókat terjeszteni.” „Egyetértek”, mondta az ördög. „100%-ban egyetértek.” Az ördög ekkor észrevette, hogy a fadarabokkal zártak le minden második padsort. Látva, hogy bámul rajta, a pap büszkén közbeszólt. „Igen, biztosítjuk, hogy nehogy túl sokan legyünk a templomban.” Még a lezárt padsorok ellenére is az ördög észrevette, hogy nincs sok ember a misén. „Hol vannak az őrök?” „Milyen őrök?”, kérdezte a pap. „Hogy betartsák ezeket a korlátozásokat.” „Nincsenek őrök, mi csak a kormány irányelveit követjük.” Az Ördög mosolygott. „Jó, jó. Meg kell adni azt, ami a császáré.”

A pap tovább vezette az ördögöt a templomban, ahol – vagy inkább nem – láthatta a hívek arcát. Látva a kétkedő pillantást az ördög arcán, a pap megjegyezte: „Tudom, nehéz lesz megtalálni maszkban azt a személyt, akit keresel” „Szóval elfeded maszkkal a hívők arcát?” A pap mosolygott. „Természetesen, mi hiszünk a biztonságban. Különben is, az emberek annyira el vannak telve a félelemmel ezekben a napokban.” „Csodálatos” – mondta az ördög. „Félelemben kell élniük. De árulja el, miért van itt olyan kevés ember?” A pap sóhajtott. „Nos azért, mert nem kötelező részt venni a vasárnapi misén. „Micsoda? És nincsenek őrök? Emlékszem, úgy értem, hallottam, hogy az Egyház soha nem hagyta el a misét, nem számít, mi történt a világban, háború, pestis, vagy bármi.” Az ördög csodálkozása gyorsan átfordult megelégedésbe. Démonjai minden bizonnyal jó munkát végeztek, amikor neki nem volt aktív földi szolgálata.

„Mit mond a püspökötök erről az egészről?” – kérdezte az ördög. A pap mosolygott. „A püspöki konferenciánk határozta meg az irányelveket egyházmegyénk részére. Nehéz döntés volt számukra, hogy tavaly leállítsák a miséket” Az ördög véreres szemei tágra nyíltak. „A püspökök leállították a szentmiséket?”, kérdezte. „Igen” – mondta a pap. „Több hónapra.” „Hogyan juttatták el a szentségeket a néphez?”, kérdezte az ördög. „Sajnos nem tudtuk eljuttatni.” Az ördög mosolygott. Hónapok óta nincs szentségek kiszolgálása. Most már tudta, hogy miért csatlakozik olyan sok ember a soraihoz. „Hadd tisztázzam. Több hónapra leállítottátok a szentmiséket, nem szolgáltattátok ki a szentségeket, és még mindig nem kötelező, hogy a katolikusok részt vegyenek a vasárnapi misén.” A pap felkapta a fejét. „Így van. De élőben közvetítjük a misét!” Az ördög megint kuncogott. Aztán azt gondolta: „Mit szól ehhez a pápa?” A pap mosolygott. „Oh, ő egyetért azzal, hogy semmi sem fontosabb, mint az emberek fizikai biztonsága. Őt is nyomasztotta, amikor lemondta a nyilvános húsvéti szentmisét a Vatikánban tavaly. Valójában néhány ember vett részt azon. Ettől még nagyon szép volt.” Az ördög táncolt az oldalhajóban. „Igen, a fizikai biztonság a legfontosabb dolog.”

A csendes hangok elhallgattak. A mise lassan elkezdődött. A celebráló pap és a mininstránsok bevonultak. Az ördög kezdett kényelmetlenül fészkelődni, ahogy a keresztet hordó az ő irányába mozgott. A pap észrevette az izgatottságát és hozzá fordult. „Sajnálom, nem akartam elvenni annyi idejét. Azt mondta, hogy keres valakit?” Az ördög önelégülten bólintott. „Igen, azt hittem, hogy van egy kis dolgom, de látom, hogy a munkám itt befejeződött.” Aztán elment.«

Eddig az írás, amelynek forrása közlését tiltja a Facebook – persze meglehet, hogy lassan magát az írást is törölni fogja mindenhol, ahol felületén napvilágot látott.

Kommentárul annyit, hogy ez egy olyan látlelet, amit száz év múlva, ha csak addig meg nem elégeli végképp a történelem ura, Jézus Krisztus mindazt, ami emberlétünk felszámolása érdekében zajlik, a történészek méltán kordokumentumként kezelhetnek.

Merthogy a király – hogy, hogy nem – ismét mezítelen, csakhogy ezúttal már a szent falak közé sem szégyell bemerészkedni, mi több, ott uralkodni. Amit viszont csak azért tehet, mert vannak, akik ottan őt szívesen látják. Értse, aki érti!

 

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007