 | | | 2026. október 4. vasárnap, Ferenc napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Amikor az ördög is szívesen megy a templomba | | 
Az Orwell által megörökített Nagy Testvér
mindig figyel, tudja, miként működjön továbbra is a három T, mit tiltson,
tűrjön vagy támogasson. Bár e triumvirátusból mára mintha csupán az első
számítana, a tiltás. Mint a mesében, melyben a király végigvonul a tömeg előtt,
s mindenki – merthogy így illik – a ruháját dicséri. Erre egy kamasz bekiabál:
„Nehogy már nekem bebeszéljék, milyen szép a ruhája, amikor – mezítelen!”
Valaki ismét
„bekiabál”-t, azaz közzétett egy írást. Íme:
»Egy katolikus tárta fel a következő
történetet úgy, ahogy az történt. Úgy tűnt, hogy az ördög 2020 nagy részét a
pokolban töltötte, és nem látogatta meg személyesen világunkat. A hozzá
csatlakozott, egyre növekvő számú nem hívővel foglalkozott, ezért a bajok nagy
részét démonjaira hagyta, akik továbbra is hazugságokat és félelmet
terjesztettek a földön. Múlt vasárnap sürgős hívást kapott az egyik
szolgájától, aki közölte vele, hogy az egyik fő célszemély találkozni akar
vele. Bízva abban, hogy a pokol a lehető legjobb formában van, az ördög
beleegyezett, hogy találkozik az illetővel.
Az ördög megdöbbent, amikor a helyszínről,
ahol találkoznia kellett az újonccal, kiderült, hogy egy katolikus templom.
„Nos, rendben” – gondolta magában. „Manapság mindenhol vannak követőim,
néhányan nem is tudják, hogy nekem dolgoznak.” Megérkezett a templomba, és
gyorsan a bejárathoz vonult. Úgy tűnt, mintha a mise csak most kezdődne, bár
észrevette, hogy nem sok ember van a templomban. Óvatosan kinyitotta a külső
ajtót, és éppen belépett az előcsarnokba, amikor egy férfi lépett gyorsan
hozzá. „Jó reggelt, új ember vagy nálunk?” Az ördög megremegett a fájdalomtól,
amikor meglátta a feszületet a pap nyakán. Visszanyerte higgadtságát és
elfordította szemét a keresztről. „Igen, van egy kis dolgom valakivel, és úgy
volt, hogy itt találkozom vele” – mondta. „Csodálatos” – kiáltott fel a pap.
„Hadd mondjam el, hogy a plébániánk mivel birkózik meg ezekben a nehéz időkben.
Hadd mutassam meg neked.” Mivel nem volt biztos benne, hogy miről beszél a pap,
az ördög engedelmeskedett, és tett még néhány lépést tett a templom belseje
felé.
A keresztelő kút mellett elhaladva az ördög
észrevette, hogy az üres. „Nincs szentelt víz!”, kuncogott vidáman. „Ó, nincs”
– mondta a pap. „Nem akarunk kórokozókat terjeszteni.” „Egyetértek”, mondta az
ördög. „100%-ban egyetértek.” Az ördög ekkor észrevette, hogy a fadarabokkal
zártak le minden második padsort. Látva, hogy bámul rajta, a pap büszkén
közbeszólt. „Igen, biztosítjuk, hogy nehogy túl sokan legyünk a templomban.”
Még a lezárt padsorok ellenére is az ördög észrevette, hogy nincs sok ember a
misén. „Hol vannak az őrök?” „Milyen őrök?”, kérdezte a pap. „Hogy betartsák
ezeket a korlátozásokat.” „Nincsenek őrök, mi csak a kormány irányelveit
követjük.” Az Ördög mosolygott. „Jó, jó. Meg kell adni azt, ami a császáré.”
A pap tovább vezette az ördögöt a templomban,
ahol – vagy inkább nem – láthatta a hívek arcát. Látva a kétkedő pillantást az
ördög arcán, a pap megjegyezte: „Tudom, nehéz lesz megtalálni maszkban azt a
személyt, akit keresel” „Szóval elfeded maszkkal a hívők arcát?” A pap
mosolygott. „Természetesen, mi hiszünk a biztonságban. Különben is, az emberek
annyira el vannak telve a félelemmel ezekben a napokban.” „Csodálatos” – mondta
az ördög. „Félelemben kell élniük. De árulja el, miért van itt olyan kevés
ember?” A pap sóhajtott. „Nos azért, mert nem kötelező részt venni a vasárnapi
misén. „Micsoda? És nincsenek őrök? Emlékszem, úgy értem, hallottam, hogy az
Egyház soha nem hagyta el a misét, nem számít, mi történt a világban, háború,
pestis, vagy bármi.” Az ördög csodálkozása gyorsan átfordult megelégedésbe.
Démonjai minden bizonnyal jó munkát végeztek, amikor neki nem volt aktív földi
szolgálata.
„Mit mond a püspökötök erről az egészről?” –
kérdezte az ördög. A pap mosolygott. „A püspöki konferenciánk határozta meg az
irányelveket egyházmegyénk részére. Nehéz döntés volt számukra, hogy tavaly
leállítsák a miséket” Az ördög véreres szemei tágra nyíltak. „A püspökök
leállították a szentmiséket?”, kérdezte. „Igen” – mondta a pap. „Több hónapra.”
„Hogyan juttatták el a szentségeket a néphez?”, kérdezte az ördög. „Sajnos nem
tudtuk eljuttatni.” Az ördög mosolygott. Hónapok óta nincs szentségek
kiszolgálása. Most már tudta, hogy miért csatlakozik olyan sok ember a
soraihoz. „Hadd tisztázzam. Több hónapra leállítottátok a szentmiséket, nem
szolgáltattátok ki a szentségeket, és még mindig nem kötelező, hogy a
katolikusok részt vegyenek a vasárnapi misén.” A pap felkapta a fejét. „Így
van. De élőben közvetítjük a misét!” Az ördög megint kuncogott. Aztán azt
gondolta: „Mit szól ehhez a pápa?” A pap mosolygott. „Oh, ő egyetért azzal,
hogy semmi sem fontosabb, mint az emberek fizikai biztonsága. Őt is
nyomasztotta, amikor lemondta a nyilvános húsvéti szentmisét a Vatikánban
tavaly. Valójában néhány ember vett részt azon. Ettől még nagyon szép volt.” Az
ördög táncolt az oldalhajóban. „Igen, a fizikai biztonság a legfontosabb
dolog.”
A csendes hangok elhallgattak. A mise lassan
elkezdődött. A celebráló pap és a mininstránsok bevonultak. Az ördög kezdett
kényelmetlenül fészkelődni, ahogy a keresztet hordó az ő irányába mozgott. A
pap észrevette az izgatottságát és hozzá fordult. „Sajnálom, nem akartam
elvenni annyi idejét. Azt mondta, hogy keres valakit?” Az ördög önelégülten
bólintott. „Igen, azt hittem, hogy van egy kis dolgom, de látom, hogy a munkám
itt befejeződött.” Aztán elment.«
Eddig az írás, amelynek forrása közlését
tiltja a Facebook – persze meglehet, hogy lassan magát az írást is törölni
fogja mindenhol, ahol felületén napvilágot látott.
Kommentárul annyit, hogy ez egy olyan látlelet, amit száz év
múlva, ha csak addig meg nem elégeli végképp a történelem ura, Jézus Krisztus
mindazt, ami emberlétünk felszámolása érdekében zajlik, a történészek méltán
kordokumentumként kezelhetnek.
Merthogy a király – hogy, hogy nem – ismét
mezítelen, csakhogy ezúttal már a szent falak közé sem szégyell bemerészkedni,
mi több, ott uralkodni. Amit viszont csak azért tehet, mert vannak, akik ottan
őt szívesen látják. Értse, aki érti!
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |