2024. december 10. kedd,
Judit napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Feszület
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Gyermekek szenvedése, ártatlanok kínja, háborúk, haláltáborok, katasztrófák, kínzó betegségek, népek és egyének sorstragédiái mind-mind kérdésként kiáltják? Miért? Miért?! Választ várunk.

Mi a válasz? Ki ad magyarázatot? Még Isten sem talál szavakat, "csupán" elénk állítja a Feszületet. Lázadó vagy kétségbe esetten könyörgő miértjeinkre ez az Ő válasza. Megtestesült Isten Fia a kereszten. Isten válasza. Értjük?

Maga az Isten szenvedi szenvedéseinket. Amilyen kínzó a kérdés, olyan csodálatos a válasz... Jézusom kiáltó kétségbeesésed: " Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?! " Kétségbeesésem örvényében velem vagy.  " Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. " - nyugalmad feltétlen bizalommal nyugtat,   bár a miértek maradnak...

Schütz Antal megrendült lélekkel elmélkedik a nagypéntekről. " Úgy vállalta Isten az emberrel való sorsközösséget, hogy vállalta a tragikumnak, a bűnnek legérettebb gyümölcsét, a halált is... ennek okvetlenül lesz mélyebb értelme is... a történelem éjfele és rendeltetése: kivirágozni húsvétban, ha vele szenvedünk, vele együtt meg is dicsőülünk. (Róm 8,17) És sejtelme kél az embernek, hogy miért lett a történelem kulcsa ez az egyberótt két igénytelen fa, a kereszt."                                                             Hegedűs Lóránt református teológus így elmélkedik a feszület előtt: "... mi a 20. században Isten nemlétét tapasztaltuk meg világháborúkban, haláltáborokban. Sokan azt mondják: Istennek egy mentsége van, hogy nem létezik. Aki ezt a 20. századi életérzést soha nem tapasztalta meg, nem 20. századi ember... S innen kell eljutni odáig: DE VAN! MERT EZT Ő IS MEGSZENVEDI, MIKOR EMBERRÉ KONCENTRÁLJA MAGÁT A GOLGOTAI KERESZTEN. S Ő is számtalanszor isteni végtelenséggel belerendül abba, hogy százmilliószorosan szenvedje meg a mi legkimondhatatlanabb  szenvedésünket . Ekkor lesz a magától értetődő Istenbe vetett hitből s nihilista hitetlenségen át NEM-MAGÁTÓL-ÉRTETŐDŐ ISTENBE VETETT HIT, amely viszont minden kritikát kiáll. "

Tér és idő keresztjére vagyunk verve mi emberek. Elalélunk - amint vallja egyik versében Pilinszky - aztán a szálkák felriasztanak. Szenvedésünk mozdítja fejünket. Hová, kihez forduljunk? Próbáljuk a Megfeszített felé fordítani arcunk. A vérünkben, idegeinkben, élő húsunkban hasító fájdalom   értelmet keres. Talán "csak" annyit, amennyit Pálos Rozita költő kér: " Jaj ne hagyj el Istenem! / Kívüled már senki nem / Gondol énvelem. / Mint szarvas a friss vizet / Vágyom tiszta közeled. / Sírsomnak adj nevet!  "

" Nevet " - miért szenvedünk, értelmet az értelmetlenségnek, az elmondhatatlan szenvedésnek, ki adhat? Ő, aki a kereszten függ és képes azt mondani a fejét feléje fordító embernek: " Még ma velem leszel a paradicsomban. " Imádkozzunk Pilinszky szavaival: " Temess a karjaid közé, /ne adj oda a fagynak, / ha elfogy is a levegőm, / hívásom sose lankad. /    -  Légy reszketésem öröme, / mint lombja a fának: / adj nevet, gyönyörű nevet, / párnát a pusztulásnak. "

FESZÜLET útszéleinken, falvak, városok központjában, templomokban, otthonunk falán. Bánt valakit a Megfeszítettre emlékezés? Unalmas látni itt-ott, oly sok helyen. Annyiféle anyagból s annyi formában?  Vajon mi a titka annak, hogy bár gyötrelmes szenvedésre emlékeztet, mégis nyugalmat és békességet ad? Hamvas Béla írja: " Minden szeretet ősképe a golgotai áldozat: önmagamat odaadni. "    -     Innen  a Feszület tisztelete, megunhatatlansága, elfogadása, tűrése, igénylése, tisztelete. Jézus a kereszten " s ahogy kinyújtja karjait, elámulunk: oldalsebében elfér a világ." (Vasadi Péter) 

 

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007