 | | | 2025. november 15. szombat, Albert, Lipót napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Korunk hősei azok, akik nem azért élnek, hogy egyenek, hanem azért esznek, hogy éljenek, akik mielőtt írnak, olvasnak is | | 
Nemcsak a
Hősök Napján, hanem mindennap felmerülő kérdés, hogy vajon kik korunk hősei,
hányan lennének képesek csak töredékére annak, amit eleink tettek értünk is?
Igen, értünk is, hiszen hiába
hirdette a materialista marxizmus és a lélekgyilkos liberalizmus, hogy „a
múltat végleg eltöröljük”, mégsem sikerült, hiszen a hajszálgyökerek
kiirthatatlanok, nélkülük nincs törzs és lomb, nincs élet, csak pusztulás, mind
az egyén, mind a nemzet életében. Ahogyan Garay János írta:
Csak
törpe nép feledhet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket.
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
Az atillai örökségünktől fogva
génjeinkben hordozott „ős nagyság” titka alighanem az erkölcsi-szellemi
magasabbrendűségért való életáldozat, az, hogy noha „általában saját magunkat
kell mentenünk, saját magunk életét biztosítanunk mások élete előtt, azonban a
köz javáért, a vallás és állam java érdekében föláldozhatjuk, sőt olykor fel is
kell áldoznunk életünket, például a katonák a haza javáért vívott háborúban.
Felebarátunk élete megmentése érdekében is kitehetjük magunkat halálos
veszedelemnek, sőt fel is áldozhatjuk életünket: ennek a szeretet erénye az
indítója. Az Üdvözítő tanítása magasztalja annak a szeretetét, ki életét adja
oda másokért.” (Evetovics Kunó: Katolikus erkölcstan, 1940).
Megrendítő példát mutatott erre
az 1912-ben elsüllyedt Titanic brit óriásgőzösön egy házaspár. Amikor a
matrózok kiadták a parancsot, hogy a mentőcsónakokba csak gyermekek és nők
ülhetnek, a feleség inkább követte férjét a hullámsírba, mintsem hogy elhagyja
őt.
Vajon hányan képesek erre ma,
vagy hányan állnak ellen a globális média élvezetének, a multinacionális
áruválaszték csábításainak, egyáltalán hányan állnak ki százszázalékos
következetességgel mindazok mellett, akik csendes örömmel, konok hűséggel
ápolják nemzeti értékeinket?
Korunk hősei bizony ők, akik
nem úsznak az árral, akik a hol balra, hol jobbra sodródókkal szemben az
azonosságmegőrző kisebbség képviselői, akik például nem azért élnek, hogy
egyenek, hanem azért esznek, hogy éljenek, akik mielőtt írnak, olvasnak is, vagyis
akik Batsányi Jánossal vigasztalódva vallják:
A hazáért
élni, szenvedni s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni,
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért, bár míg élsz, sokan nem kedvelnek
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |