2024. december 9. hétfő,
Natália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Halottjainkra olthatatlan az emlékezés
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Kripta. Kő hideg levegő. Villanyt gyújtunk. Ketten megyünk le. Az Asszony, ki rég temette ide gyermekét, és én. Serceg a gyufa. Megtöri a csendet.Gyertyafényben látom a márványba vésett betűket.  Ilonka.

Állunk. Az Anya ajka mozog. Imát mond vagy magában beszél? Nem tudom, de ezt hallom én:

" Elestél - felemeltelek. Elbújtál - megtaláltalak. Tanultál - tanultam veled. Sírtál - szívemre hullott könnyed. Nevettél - hallom kacagásod. Beteg voltál - voltam ápolod, orvosságod. Megnőttél - nekem kislányom maradtál. Hamar meghaltál - utánad sikoltott a testem, azóta kereslek szüntelen, azóta hordalak magamban újra... Márvány a sírodon. Halottak napja - jaj nekem - csak ezt csókolom."

Állunk. Azután elhallgat az Anya. A fehér márványhoz hajol. Megcsókolja, gyöngéden simogatja, mintha gyermekének arca volna.

Elindulunk kifelé. A villanyt eloltjuk. A gyertyák maradnak. Még égnek, majd ellobbannak.

Csak a gyászoló szíve örökmécs, melyben  szeretett halottunkra elolthatatlan az emlékezés!

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007