2021. szeptember 18. szombat,
Diána napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Óriások árnyéka I.
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

                                                    

Szentkatolnai Bálint Gábor a magyar és az egyetemes összehasonlító nyelvtudomány egyik legnagyobb alakja.

Nevét másfél évszázad óta kiejteni sem volt szabad, de ha valaki mégis tudományos körökben hivatkozni mert rá, gunyoros és megvető vélekedések árját zúdította önmagára.

Törékeny alakja, bujdosása az örök magyar sors egyik legtragikusabb jelképe lehetne, ha nem látnák hatalmas küzdelmeiben a magyar élniakarás összes idealizmusát.

                        

Bálint Gábor 1844. március 13-án született egy apró székely faluban, Szentkatolnán. Gyermekkora előre sejtette, hogy a nyelvek iránti fogékonysága elképesztő tudományos jövővel áldja személyét, s rajta keresztül az egész magyarságot.

          

              

Gyermekifjúként először németül, majd görögül, latinul, később héberül tanul meg. Ifjúkora tavaszán már tizenkét nyelven beszél.

Előbb Vámbéry Ármin hatására a török nyelvvel kezd foglalkozni, majd Fogarasi János ösztönzésére a mongol és mandzsu nyelveket tanulja.

Czuczor Gergely támogatásával Mongóliába is eljuthat, majd részt vesz a közép-ázsiai expedícióban, melynek célja a belső-ázsiai kultúrák és nyelvközösségek magyar vonatkozásainak megtalálása.

1870-es évek elején a Kaspi-tenger mellékén, majd később mongol területeken tanulmányozza a mongol nyelvi kultúrát.

Az évtized közepén Oroszország felől tér haza, majd két éven keresztül a Budapesti Egyetem magántanára. Fogarasi halála után Arany János támogatja a nagyra hívatott professzor karrierjét.

                     

                                                                 

Ebben az időben jelent meg a magyar nyelvet alig beszélő Josef Budenz, aki szintén mongolisztikával kívánt foglalkozni a Budapesti Egyetemen. Kettejük közül vitathatatlanul az ekkorra már két tucat nyelven beszélő Bálint Gábor volt a nagyobb tehetség, aki akkor még Hunsdorfer (Hunfalvy) bámulatát is kivívta.

Azonban Bálint Gábor az oroszországi útról nem a finnugor nyelvészet bizonyítékaival tért haza, hanem elsősorban a szkíta-hun nyelvi bizonyítékok mellett számos rovásírásos emlékről készült leírást hozott magával.

Bálint Gábor népzene és mesegyűjtése is igen jelentős, de ezen években a világon egyedülálló eredményeket ér el a keleti nyelvek összehasonlító kutatásában.

Ezen évek termése a török alak- és mondattana, a kabard-magyar nyelvtana, a kabard-magyar-latin szótára. 1887-ben jelenteti meg A tamul nyelv, a turáni nyelvek sanskritja, vagy  van-e a magyarnak testvére? című tanulmányát. Ennek továbbfejlesztése az etimológiai rendszerezésen alapuló hatalmas tamil-magyar egyeztetési szótára.

Ezek az eredmények Hunsdorferből olyan dühöt váltanak ki, hogy előbb eszelősnek nyilvánítja a székelyföldi magyar tudóst, majd maga Hunsdorfer elégeti rovásírásos gyűjtését és annak tudományos leiratát.

                            

Elkeseredésében elhagyja Magyarországot, s tizenkét esztendőre külföldre, elsősorban közel-kelet felé tájékozodva végez kutatásokat. Majd a Török Birodalomban foglal el magas hivatalokat, később az athéni egyetemen tanít arab nyelvészetet. Ekkor már harminc nyelven beszél.

Keleti útja során Dél-Indiáig jut el, ahol kimutat számos dravida-magyar etimológiai egyeztetést.

Rajta is bekövetkezni látszik Prohászka Lajos híres művében leírt magyar sorstragédia, azonban tizenhárom évi küzdelem után végre Bálint Gábor visszatérhetett szülőföldjére, Erdélyországba. A Kolozsvári Egyetem professzoraként tanít, ugyanis az Akadémia elutasítja a hivatalos magyar tudományos életbe való visszatérését.

Tizenkilenc évet adott neki a sors a Kolozsvári Egyetem ural-altáji tanszéként, ahol Európában addig teljességgel ismeretlen nyelveket ismerhettek meg a tanítványai.

1895-ben a Zichy-expedíció tagjaként még visszatérhetett a Kaukázusba, de ezek után többnyire tanulmányainak és az oktatásnak élt. Egyedülálló munkásságának végső következtetése a hun-magyar kontinuitás bizonyítása volt mind történelmi, mind nyelvtörténeti, nyelvészeti alapon.

1913. május 26-án Temesváron érte a halál.

                                        

A világháború és a bolsevik forradalom, később Erdély kiszakítása a magyarság testéből Szentkatolnai Bálint Gábor művének háttérbe szorulásához vezetett.

Csonka-Magyarországon a két világháború közt egy rövid időre ismét felmerült a neve, de a második világégés és a kommunista terror feledésbe taszította személyét és munkásságát.

Jelenünkben a hivatalos tudomány ma sem hajlandó tudomást venni róla; művét, kutatásait agyonhallgatják, eredményeit Bálint Gábor teljesítményét meg sem közelítő akadémikusok vagy elhallgatják, vagy zavaros, kalandos, délibábos jelzőkkel illetik.

De az erdélyi magyarság az elmúlt két évtizedben összegyűjtötte és megmentette életművének nagy részét, így az óriás kilépni látszik a feledés iszonyú árnyékából…

                 

 

csak regisztrált felhasználó olvashatjaCsehszakál István
[egyéb] érkezett: 2009.02.16. 21:54:44 (csak regisztrált tag olvashatja)
Nagyon-nagyon fontosnak tartom, a magyar kultúra fennmaradásának egyik főpilléreként, hogy anyanyelvünk eredete tisztázódjék, és ne csak tisztázódjék, kapja meg a megfelelő nyilvánosságot! Ezért is nagy öröm volt nekem Zsolt írását olvasni.

Talán nem neheztel Zsolt, ha idemásolok egy régebben kapott körlevelet, talán sokaknak ismerős, de lehet, valaki nem olvasta még. Ami jön ezután az idézet egy levélből

------------

Mit is mondanak a külföldiek a magyar nyelvről...?

- Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is volt, mondta :

"a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

- N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):
"Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

- George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:
Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér­zelmek titkos rezdüléseit."

- Grover S. Krantz amerikai kutató:
"A magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv.
Megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi."

- Ove Berglund svéd orvos és műfordító:
"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

- Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:
"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)


Végül jöjjön a vers!

Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
(Firenze 1984. X. 12. )

Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér ...
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!

Aki slattyog, miért nem lófrál?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki beslisszol elinal,
Nem battyog az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
-- Elárulja kósza nesz -
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007