Kedves Laci!
Nem értem a csalódásod okát, hiszen egy hajnalszülte alkalmi írás, egy egyébként békés és szelíd szakrális ünnep esetében lehet-e provokatívabb...
Te is tudod, hogy bizonyos körökben a cikk néhány kitétele így is eszeveszett dühöt, megjátszott röhögőgörcsöt, megvetést, gyűlöletet vált ki.

Mikor azt mondtad tegnap, hogy lesz egy pünkösdi vezércikk - elgondolkodtam. Vajon mi újat lehet még írni, olyat, amit már nem írtak le sokszor, százszor, ezerszer...?
Én nem tudom, hol van Benned ennyi szép szó, ennyi új mondandó egy "agyoncsépelt" témáról...? És itt semmiképpen nem a pünkösdre magára értem az idézőjelbe tett szót.
Szégyellem bevallani, ami pedig nyilvánvaló és tagadhatatlan: én az ünnepkörök kapcsán már nem vagyok képes "megújulni" és a kliséket, paneleket kikerülve olvasható, élvezetes, olvasmányos sorokat "monitorra" vetni.
Ez az, amikor a hóhért akasztják: az újságírónak elfogynak a szavai.
De szerencsére itt vagy Te - és ezzel az ünnepi vezércikkel méltó lett az Aranylant is pünkösd ünnepéhez.
Köszönöm, köszönjük.