2026. október 11. vasárnap,
Brigitta, Gitta napja.
Kalendárium

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is. Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat. A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon: https://www.animakonyv.hu/index.php? BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1 A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe: https://drive.google.com/file /d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view https://drive.google.com/ file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view

...

A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...

 Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette.

...
-

Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro  mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta.

...

 Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot.

...

A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye.

Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
"...megteremtelek örömből"
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Remélem, az új esztendő sem fogja elvennni erős belső indíttatásomat - jobban mondva régi, megszokott klaviatúrámat, - melyen azt a sorozatot írom nagy szeretettel és lelkesedéssel, melyben vallok legkedvesebb költőimről, íróimról, akik bensőm legrejtettebb zugaiban is megpendítik a legérzékenyebb húrt, és hosszan hangzanak lelkemben.
Még nem fogytam ki a „vallani-valóból", még nagyon sok mindenkiről-mindenről van valódi mélyről fakadó és az igaz, őszinte szó hangján elmondható gondolatom.
Ma csak nagyon röviden, pár sorba sűrítem mondandómat, - sok fontosat még csak érintve sem - tehát a teljesség igénye nélkül szólok egyik nagy-nagy kedvencemről, ha nem a legkedvesebbről...Azt hiszem, csak Tóth Árpád előzi meg mostanai "alanyomat".
Vannak emberek, akik nekem a „zsinórmérték", az etalon, akikhez igazíthatom szívem dobbanását - amint leírtam ezt a mondatot, érzem azonnal a pátoszt benne, - de vállalom. Épp csak megközelítő formai hűséggel, de azt hiszem eléggé megalapozott, ámde szubjektív hangon tudok én ezen nagy emberek méltatásáról írni, - és semmiképpen nem verselemzést. Hiszen ehhez én nem igazán értek...
Csupán az elragadtatás és a főhajtás jut nekem, és az, hogy valamiképpen nyomot hagyjak nagyszerűségükről - legalábbis azokban, és bármily kicsikét is, - akik olvassák e sorozatot.
Ma például Kosztolányi Dezső van „velem"...
Nagyon sokszor és sokat „menekülök" Kosztolányihoz. Talán csak Tóth Árpád előzi meg őt e nagy rajongásomban és csodálatomban.
Nagy merészség lenne bármiben is Kosztolányihoz hasonlítanom magamat, legmélyebb álmomban sem merném ezt megtenni. Ám van valami, amiben egyezünk. Kosztolányi Szabadkáról került Budapestre, és végzetesen beleszeretett a fővárosba. Egy levelében, amit Juhász Gyulához írt, Szabadkát „unalmas, poros és unott" városnak nevezi, míg Budapestet édes mostohaanyjának szólítja, amely tűzhelyet, édes szerelmet és barátságot adott neki. „A zaja italom volt, bőrfeketítő korma arckenőcsöm, az utcán tántorgó kéjlánya arám. Áldott legyen mindörökre." - írja.
Nos én, a tősgyökeres debreceni, aki több évtizeden át Debrecen nagy szerelmese voltam, - mára már igazi budapestinek vallom magam...Nagyon szeretem Budát...
Fájdalom, de több hasonlóság - sajnos! - nem található fel közöttünk.
Ő hatalmas költő volt, kötete állandó kísérőm, esszégyűjteménye fénylő jelzőtáblái életemnek, ami arra int és figyelmeztet szüntelenül: írni így kell! Szép magyar nyelven, ékes szavúan, tisztán, érthetően, megkérdőjelezhetetlenül. Mint ő tette.
Nekem ezt adja, üzeni, írja Kosztolányi Dezső.
Oly gyakran forgatom verseskönyvét, hogy magam is meglepődöm: néha ott nyílik ki, ahol éppen kell. Azt olvasom, ami éppen a legjobbkor, a legtöbbet tesz a napomhoz...
Ma itt tárult szét a régi, agyonolvasott, szürkefedelű könyv, egy nem túl ismert, de számomra sok-sok gyönyörűséget suttogó vers:

Beszélő boldogság

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.

Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
Neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.

S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasában tombol
és a halál vas-ajtaján dörömböl,

most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.

(1935. Számadás)

Inkább gyanítom, mint tudom, hogy néha Kosztolányi igenis megírt helyettem egy-egy verset: annyira magaménak érzem. E fenti szonett akár az én szilveszteri számadásom is lehetett volna, ha az év fordulóján tennék számadást, és ha volna tehetségem ezt ennyire szépen kifejezni... Sajnos nincs...Valószínűnek tartom, hogy Kosztolányi szavainak felületi jelentésükön kívül van egy rejtett kódtartalma is, amely csak azokhoz jut el, akiknek érzelmi háztartása ezt képes befogadni és ekkor ez a kód feltöri önmagát. A vers varázsának titka, hogy élő-eleven voltában adja át az érzések, a bizonyosság szépségének bonyolult gazdagságát ebben a 14 sorban. A zeneisége szívünkre írja magát, mely minden strófában új dallamot kezd, vagy éppen áthajlik a következő verssorba, de mindig egyformán nyugszik el...
Minden igazi, nagy költemény túléli az időt. Új árnyalatokat, pompázatos színeket kap az évek folyamán, érik, nemes veret festi meg betűit, akár e vers befejezése - „ujjongva megteremtelek örömből" - úgy csendül meg bennünk minden olvasás után, mint egy győzelem-istennő örömittas hangja, akár a hajóorron álló büszke és gyönyörű Niké.
Ez a nagyon szép, választékos hangú, utolsó három sorában különlegesen mély reményt, bizakodóan örömöt csillantó tizenhárom szó; de az egész költemény - költészetünk legszebb alkotásainak antológiájába kívánkozik.
Talán túl elfogult vagyok e verssel.
Kéretik ezt elnézni nekem.

                                                      

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007