Pünkösd van. Szeretem ünnepelni a Szent Lelket. Hadd idézem II.János Pál pápa levelét, amelyet l999-n intézett a művészekhez. Érdemes átgondolni tanítását művészeknek és mindazoknak, akik "csupán" életük alakító mesterei kívánnak lenni.
"Kedves Művészek, jól tudjátok: igen sok belső és külső indítás van, ami inspirálhatja tehetségeteket. De minden igazi inspiráció hordoz valamit abból, amellyel a Teremtő Lélek kezdettől áthatja a teremtés művét. Miközben éberen ügyel a mindenséget vezérlő titokzatos törvényekre, a Teremtő Lélek isteni lehelete találkozik az emberi szellemmel és ösztökéli ennek teremtő adottságait."
Évekkel ezelőtt utcán szólított meg képzőművész barátom. Keressem fel műtermében. Szeretné megmutatni legújabb alkotásait. " Véleményedet akarom hallani. Néhány hónap alatt a kereszt formájára több ezer éves motívumok keretében 9 keresztet csináltam. Közömbösségem ellenállása ellenére meg kellett csinálnom." - A néhány perces beszélgetésben feltűnt, hogy háromszor hangzott el: közömbösségem ellenállása ellenére... Vajon mi indította ily erővel, amelynek nem bírt ellenállni, az alkotásra? Válaszom akkor és most: az ihlet.
Sík Sándor az "Esztétika" című könyvében egyetért azokkal, akik az ihlet problémáját veszélyesnek tartják. Mind a művészek, mind az általános vélekedés két forrását ismeri el az ihletnek. Az egyik: érzelmi felfokozottság, hirtelen, személytelen felvillanása gondolatoknak, képeknek. A másik: valami ördögi, démoni, isteni erő hatása a tudatalatti vagy akár a tudatos világunkra.
Csontváry Tivadar festőművész írja, hogy "a láthatatlan szellem meghívását" fogadta el. Vallotta magáról, hogy " egész élete egy láthatatlan erőnek van kiszolgáltatva." Pilinszky János költő döbbenetesebbet állít: " Értelmet írásomnak -akarva, nem akarva- egyedül Isten adhat, s egyedül Ő is ad, akkor is, miközben írom, de főként azután, hogy írásomat befejeztem."
Tévednek, akik így vagy hasonlóan nyilatkoznak? Az ihlet átélt jelenségében transzcendens hatást éreznek. Goethe, mintha tapasztalatukat igazolná, hiszen ezt írja: " Semmiféle felsőbbrendű alkotás, jelentékeny gondolat, amely gyümölcsöt terem és amelynek következménye van, nem függ az embertől, hanem minden földi hatalom fölött áll... Ilyenkor úgy kell tekintenünk az embert, mint egy felsőbb világhatalom eszközét, mint edényt, amely méltónak találtatott az isteni befogadására."
Az ihlet rejtélyes volta miatt annyiféle, ahány mű van, ahány művész alkot saját világnézetével, élethangulatával.
Az egyik szinte félelemmel éli meg az őt meghaladó "érintést", más közömbös ennek lehetőségét illetve vagy éppen tagadja. Keresztény gondolkodásunk hite szerint, minden az Abszolút Októl függ. Ezért is merjük hinni, hogy az ihlet ősforrása Isten Lelke. Emellett tiszteljük azokat is, akik az ihlet eredetét természetes okokból törekszenek levezetni. (Ugyanakkor kérdésbe lehet tenni, hogy honnan jönnek az emberiség zsenijei? Természettudós lángelmék, a művészek páratlan nagyjai az evolúció vagy örökléstan eredményei? Egy Arisztotelész, Einstein, Petőfi stb. megjelenése természettudományosan elégségesen(( megmagyarázható? Az igazi művészet, művészek, vagy az ész zsenijei megjelenésük magyarázatánál transzcendens okot kell feltételeznünk.)
Valóban ihlet a Lélek? - Mózesnek mondotta Isten: "Beszélj minden művészethez értő emberrel, akiket művészi képességgel áldottam meg." (Kiv 28,3) A művészetre hívottakat Lelkével árasztja el, és ügyességet, értelmet, ismeretet ad, hozzáértést nekik, hogy kivitelezzék azt, amit parancsol.
Ha igaz, (II.Róbert francia király Szentlélekhez írott himnuszából), hogy "Ihleted, ha fényt nem ad, / Emberszívben ellohad / Minden érő, minden ép." - akkor ennyire igaz az, hogy ha ihletet ad, akkor szép születik. A Lélek " Isten ujja ", és így az ősember barlangrajzán, napjaink művészi alkotásain a szépség az Ő ujjlenyomata. aki ezt nem fogadja el, még az is kénytelen műalkotások előtt megilletődni, valami áhítatot érezni. Vajon a kiállító termekben miért gyakori a templomi áhítat? A zeneművekben mi vagy ki érint? A felemelő és megrázó katarzis honnan? Talán a festék vagy a vászon? Papírlap és a betűk nyújtják a költészet varázsát? Szobrok, épületek előtt az ámulatot a márvány vagy kő váltja ki? Az Ihletadó Lélek szépsége sejlik át a művészi alkotásokon.
Ismét II. János Pált idézem: "A harmadik évezred elején kívánom mindnyájatoknak kedves művészek, hogy különös intenzitással nyerjétek el ezt a teremtő inspirációt. A szépséget, amit a következő nemzedékeknek továbbadtok, úgy ragadjátok meg, hogy csodálatot támasszon bennük! Az élet és az ember szent volta előtt, a világmindenség csodája előtt a csodálat az egyetlen méltó magatartás. /.../ A szépség a misztérium titkosírása utalás az örökkévalóságra. /.../ Ebben az értelemben hangzott el mély intuitív meglátásból, hogy A SZÉPSÉG FOGJA MEGMENTENI A VILÁGOT. "

Pünkösd van. Az Ihletadó Lélekhez egy himnusz szavaival szólok: " Jöjj, Szentlélek Istenünk, / Add a mennyből éreznünk / Fényességed sugarát. // Ihleted ha fényt nem ad, / Emberszívben ellohad / Minden érő, minden ép. "

Cegléd, 2012. május 24.