 | | | 2026. június 16. kedd, Jusztin napja. Kalendárium | 
Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi.
Június eseményei:
június 1.:
Írország: a köztársaság napja
Szamoa: a függetlenség napja
Bulgária: a rózsák ünnepe
június 2.:
Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe
Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója
június 3.:
Ausztrália: az alapítás napja
Uganda: a mártírok napja
június 4.:
a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920).
az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja
Ghána: a forradalom napja
Tonga nemzeti ünnepe
június 5.:
Környezetvédelmi világnap
Szenvedélyek napja
június 6.:
Patika nap
Siklós napja
Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja
június 7.:
Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása)
június 8.:
Szent Medárd ünnepe
Óceánok világnapja
június 9.:
Spanyolország: La Rioja ünnepnapja
június 10.:
Magyar ügyészség napja
Portugália nemzeti ünnepe
június 11.:
Szent Barnabás ünnepe
Líbia nemzeti ünnepe
június 12.:
A gyermekmunka elleni világnap
Fülöp-szigetek: a függetlenség napja
Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja
június 13.:
Szent Antal ünnepe
Belgium: az apák napja
Kirgizisztán: nemzeti emléknap
június 14.:
Véradók világnapja
Malawi: a szabadság napja
USA: a zászló napja
június 15.:
Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe
Dánia nemzeti ünnepe
június 16.:
A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére.
A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére).
Az afrikai gyermekek világnapja
Pápa napja
Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja
június 17.:
Elsivatagosodás világnapja
A hangzáskultúra napja Magyarországon
Izland: a köztársaság kikiáltásának napja
június 18.:
Egyiptom: a felszabadulás napja
június 19.:
Kuvait: a függetlenség napja
június 20.:
A menekültek világnapja
Eritrea: a mártírok napja
június 21.:
A zene Ünnepe
Argentína: a zászló napja
június 22.:
Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja
június 23.:
Olimpiai nap
Spamellenes Világnap
Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja
Luxemburg: a nagyherceg születésnapja
június 24.:
Keresztelő Szent János napja
A csontritkulás világnapja
Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja
június 25.:
Barlangok napja
Mozambik: a függetlenség napja
Szlovénia: az államiság napja
június 26.:
A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja
A közalkalmazottak napja
A kínzás áldozatai támogatásának világnapja
Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása
június 27.:
Cukorbetegek világnapja
Szent László napja I. László tiszteletére
Határőrség napja
A magyarországi lengyelek napja
Dzsibuti: a függetlenség napja
június 28.:
USA: az első világháború emléknapja
június 29.:
Péter-Pál napja, az aratás kezdete
Táncművészet világnapja
Szent Péter napja
A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról.
Seychelle-szigetek: a függetlenség napja
június 30.:
A magyar szabadság napja
A keresztény vértanúk emléknapja
Szent Pál napja
Horvátország: a függetlenség napja
Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja
június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár
június első szombatja: Lakáskultúra napja
június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon
június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon
június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet
június harmadik vasárnapja: Apák napja
június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló.
a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja
június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának
júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált
Érdekességek
A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik:
Ikrek (május 21-június 20.) és
Rák (június 21-július 20.)
Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép.
Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap.
Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...
| | | |
A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...
| | 
Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...
| | Ha verskedvelő ember Dsida-költeményeket olvas, hajlandó megfeledkezni mindenki másról, és el sem tudja képzelni, hogy egyáltalán lehet ennél szebb, finomabb, tökéletesebb költészet. Nem, nem volt válaszadó, nem volt irányt mutató, tömegeket helyes történelmi útra vezérlő lángelme, nem volt költészetével egyben történelmi alak. Valójában amolyan kismester volt, de micsoda mester! Talán úgy mondhatnánk, hogy a legóriásabb a kicsinyek között; a meghitt magánélmények, a jelentéktelen apróságok zsenije, a formatökély mesterjátékosa. Ki lehet mutatni szövegkritikai elemzéssel, hogy ...
| | | | A már fél éve körülzárt Bécs védői letették a fegyvert Mátyás király előtt. Az 1482-ben kirobbant osztrák háborút hosszú ellenségeskedés előzte meg III. Frigyes császár (1440-1493) és Mátyás között. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Állókép | | 
Nagyon jól emlékszem - már erősen szürkült, amikor itthonról késve, sietősen elindultunk, és leültünk egymás mellé a buszon. Ha nem jött volna pontosan a járat, akkor a ház mellett parkoló piros Astrát, jóbarátom autóját kértem volna el, és lóhalálában viszlek ki az állomásra....De szerencsénk volt: ahogy a kapun kiléptünk, a busz kék orra feltűnt a fordulóban. Szorongtunk; minden idegszálamban éreztem, hogy Te sem vagy nyugodt. Sűrűn az órádra néztél, és a jármű néha felvillanó kijelzőjére is ideges pillantásokat vetettünk. Elkésünk... A gondolat is rémülettel töltött el. Már csak 28 perc... A vonat 28 perc múlva indul. Rajta kell lenned...! Ültem melletted és éreztem széles vállad, tested melegét a kabát alatt...vagy csak képzeltem...? Olyan jó: még legalább egy fél órát együtt vagyunk. Erre a gondolatra elmosolyodtam és oldalról rád néztem. A megszokott, kedves arcél. Mennyire szeretem szépen, ezüstösen őszülő halántékodat, és a borostádat is. Bár, ha nincs...- akkor is szeretem makacs, férfias álladat. Láttam, mennyire ideges vagy, próbáltalak nyugtatni, közben éreztem, hogy kevés a meggyőződés a hangomban. Vajon észrevetted...? Hisz annyira ismersz...Mind a ketten tudtuk, hogy hamarosan el kell szakadnunk egymástól, de most úgy tettünk, mint aki erre nem is gondol. Egy megállóval hamarabb leugrasztottalak a buszról, nevetve, futva és átlósan szeltük át a zebrát. Míg a busz kifordul egy nagy kitérővel a szívbetegen, eszelősen lüktető, mégis örök forgalmi dugóval vert Moszkva térre, addigra mi a hatoson ülünk és már csak néhány megálló... Még 8 perc... A villamoson szemben ültünk, és kicsit előrehajolva néztük egymást hosszan, melegen. Vészesen közeledett az elválás, már nőtt a gombóc a torkomban. Próbáltunk fesztelenül csevegni, de mindketten tudtuk, most vért sajtolunk a körmünk alól, hogy kibírjuk, ami ránk vár. Alig állt meg a villamos, leugrottunk, és a vezető orra előtt mintegy átlódítottalak az éppen zölden villogó lámpa fényében a zebrán. Én ottmaradtam a járdaszigeten. Mi soha nem búcsúzunk. Abban állapodtunk meg, hogy semmi integetés, szívszaggató búcsú-jelenet. Ha itt az idő - Te erre, én arra, és visszanézni tilos. Így talán könnyebb... És ekkor valami furcsa dolog történt. Én ott álltam a nyüzsgő, áradó embertömeg kellős közepén, néztem utánad megkövülten, az emberek lökdöstek, súrolták a karomat - mindenki sietett vagy inkább rohant. Ekkor Te átértél, megfordultál, és valami lágy, simogató, teljességgel megnevezhetetlen, apró és tétova integetést küldtél felém...Csak egy pillanat volt. Csak egyetlen egy rövidke pillanat... De az idő ekkor megállt. Mintha egy hangfogó üveglap csúszott volna lassan közénk és a világ közé. Körötted is zúdult, hömpölygött ezen a koraesti órán a hazafelé tartó emberek sokasága, de Te ott álltál - mégis -, egyes-egyedül, fekete kabátodnak a szürkeségbe kellett volna olvadnia és eltűnnie - de nem... Csak Te álltál ott, senki más... Mintha előtted, mögötted, melletted - a kép kimerevedett volna... Meg mernék rá esküdni: még hang sem volt a Nyugati téren. Csak süket csend, pedig a járművek az orrom előtt száguldottak, amint a lámpa zöldre váltott. De hangot, zajt nem hallottam, semmit. Ott álltál egy röpke másodpercig - ezredévig...? a sűrű tömegben - és mégis egyszál magadban. Rajtad kívül senkit sem láttam. Csak azt a tétova és kedves kézmozdulatot... Majd megfordultál - és már el is nyelt a hatalmas, tátott szájú, kékes-zöld Eiffel-kapu. A kép még mindig - akár egy diafilm -, ...áll. Mint amikor a DVD-lejátszón megnyomom a pause gombot és a film egy adott pillanatban kimerevedik. Semmit sem érzékeltem. Álltam, mint egy szobor, érzelmi alárendeltségem cáfolhatatlan bizonyítékaként. Elérted a vonatot, elmentél. Mint akit kifosztottak, úgy éreztem magam - vagy amikor egy csodás dallamot hallgatok, és a legszebb résznél valaki kikapcsolja a készüléket. Automatikusan a telefonhoz nyúltam, és felhívtalak, meggyőződni arról, hogy a vonaton vagy-e...? Az utolsó pillanatban léptem a szerelvényre... - mondtad. A hangod szomorúan csengett - a nekem olyan kedves és jólismert szép mélybarna tónussal -, igyekeztél titkolni, hogy kedvetlen és bánatos vagy. De annyira ismerem minden hangszíned, az összes hajlatával együtt, mely teljes térfogatával még ma is a dobhártyámon ül, hogy pontosan tudtam, Te is épp annyira valószínűtlennek érezted azt a múlhatatlan pillanatot, amikor megállt az idő nekünk. Pár másodpercre kiestünk ebből a dallamtalan világból. A villamoson leültem, arcomat a hideg üvegnek döntöttem, és megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Micsoda giccs, micsoda elcsépelt kijelentés! Mind a mondat, mind a jelenet... Pedig tudtam, hamarosan újból jössz, újra együtt leszünk, és mégis. Rettenetesen hiányoztál már abban a percben, amikor a szerelvény éppen csak kigördült Veled a pályaudvarról. A zötyögő, kedvesen öreg sárga villamoson egy ősz hajú néni aggodalmasan és együttérzően érdeklődött: - Fáj valamije, kedveském? - csak ingattam a fejem és megpróbáltam rámosolyogni. Azt hiszem, nem sikerült. A hazáig vezető útból csak egy-egy jelenet akad fönn emlékezetem lyukas szűrőjén. Ez a kicsit csípős, november végi nap belemaródott a tudatomba. Régóta tudom, hogy csak a magány engedélyez zavartalan boldogságot vagy boldogtalanságot. Ritkán esik meg, hogy egy egyszerű búcsú ennyire erős lumineszkáló körvonalakkal kísértsen még a mai napig is. Már tél van, elmúlt a karácsony is, közeledik hamarosan a télutó, ami már a tavasz ígéretét hozza el nekem. De még hideg, dércsípte hajnalok, ónos eső, viharos szél és hűvös éjszakák lengik be Budát - és én tele vagyok hiányjelekkel, annyira várom a tavaszt. Ám ez az egykori, novemberi este és búcsúnk emléke a feledhetetlenség pontosságával él bennem és idegeimben lappang, mert akkor és ott a légüresen maradt hely szívóhatása felborította lelki háztartásomat. ...Azóta is ilyen minden egyes elválás Tőled. De ahelyett, hogy becsapnák előttem a könyvet, mindig tovább olvashatom a következő fejezetet. Mindig várlak, és Te mindig megjössz. Vérátömlesztő erő vagy.

Budapest, 2005. novembere - 2006. januárja
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |