 | | | 2026. május 7. csütörtök, Gizella napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Hangulat | | 
Debussy-t
hallgatok, Reverie L. 68. Fülhallgató a fülben, mobil a zsebben. A korlát
vasára támaszkodom, elszívok egy cigarettát. Éjfél felé járhat. Kezd
elcsendesedni. Nézem a város apró fényekkel kirajzolt tervrajzát.
Gyerekkoromban nem volt jelentősége ennek a látványnak. Mára megtanultam
értékelni.
Mintha
lebegnék. Vagy repülőn szállnék le, s én lennék a pilótafülkében.
Szemben
a Siklósi út hosszú egyenes fénycsíkja. Mint egy repülőtér leszállófénye.
Ettől
balra a temető sötét téglalapja. Próbálom felsorolni az ott nyugvó
családtagjaimat, rokonokat, barátokat, ismerősöket. Hosszúra nyúlik már a sor.
Talán
csak nagy átverés az élet! Amikor meghalunk, majd felébredünk valahol, és
elcsodálkozunk, hogy milyen hosszú álom volt! A meghalás a valódi felébredés
lenne!
Egész
életemben ragaszkodtam a helyhez. Ehhez a városhoz. El sem tudtam képzelni,
hogy máshol éljek. Mára viszont szűknek érzem, mint amikor az ember kinő egy
ruhát. Valahogy elfogytak a lehetőségek. A város nyújtotta élvezetek. A
barátok. A szerelmek. Vagy csak én változtam meg.
Nem
akarom befejezni ezt a napot! A zene is tart még, átvált ugyan Silvestrov 2.
bagatelljére, s belefér még egy cigi is - lelkiismeret-furdalás nélkül teszem.
Gyufa sercen, apró láng lobban. Nekem úgyis csak a hangulat kelléke. Soha
semmire nem tudtam rászokni.
Meleget
párolog a város. A mai az utolsó kánikulás nap volt. Idefent remek a vegetáció.
Odalent, a városban, ahogy mondani szoktuk, még biztos zajlik az élet.
Elképzelem: valahol a téren ülök, mint régen a barátokkal, fiatal koromban, s
várjuk, hogy bejussunk a Mecsek bárba. Néha hiába, ilyen tájékban mindig
teltház volt. Főleg szombat éjjel. Irigykedve hallgattuk a kihallatszó zenét.
Persze az óvatosan odanyújtott pár száz Forint többnyire besegített minket.
Eszembe
jut a számtalan elszalasztott lehetőség.
Legalább
megtanultam volna élni!
S
most?!
Nézem,
hogyan játszanak a fények odalent, s próbálom a nap utolsó perceiből kicsikarni
a maradék kis hangulatot.
Pécs,
2020. szeptember 6. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |