2026. július 17. péntek,
Endre, Elek napja.
Kalendárium

 

Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.
...

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének.

Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben.

...

"Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek.
...

A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...

Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő  magyar fordításait olvashatjuk.

Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Infarktus
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


  Amint Edit hazaért, végig rohant az egész lakáson és sietve szélesre tárta az összes ablakot.  Ennek ellenére továbbra is úgy érezte, menten megfullad. Ideges mozdulatokkal gombolta ki a blúzát és az izzadtságtól átnedvesedett ruhadarabot a fotel felé hajította. Célt tévesztett, nem törődött vele, otthagyta a szőnyegen. 
  Nem sokkal ezután hosszú perceken keresztül dörzsölte magát a zuhany alatt, miközben a gondolatai örült sebességgel kavarogtak a fejében. A mai szörnyűséges reggel és délelőtt képei váltották egymást az időrendet tekintve kusza összevisszaságban. Volt, egy pillanatra úgy hitte, lemoshatja magáról az iszonyat, az ijedtség és a fájdalom szinte elviselhetetlen ragaccsá összeállt elegyét, mely az elmúlt órák alatt beleitta magát a bőrébe, a hajába. A következő pillanatban viszont felfogta, mindez lehetetlen. Sokkalta mélyebben fészkel az benne. Nincs az a tusfürdő, nincs az a szivacs, amivel bármi is eltüntethető lenne onnan.
  
  Az étkezőbe félve lépett be. A szék ugyanúgy hevert felborulva. A széttört csésze darabjai ott csillogtak a járólapon mindenfelé. A kiömlött kávé sötétbarna foltjai, mint apró tócsák sorakoztak az étkezőasztal lábai között. Most vette csak észre, hogy Ernő mobiltelefonja a fal mellett hever a képernyőjével lefele.  Nem foglalkozott vele. Leült a feldőlt szék mellettire, rákönyökölt az asztalra, s miközben a fejét a két tenyerébe temette, érezte, hogy a könnyei végig csurognak a csuklóján. 
  
  Néhány órával korábban, miután a fürdőszobában befejezte a hajszárítást, még belenézett a tükörbe, és egy halvány mosoly kísérete mellett ezekkel a szavakkal biztatta magát: „Egyelőre elmegy, majd délután befejezzük, nyugalom”. 
  Az étkező ajtajában hatalmasat sikoltott. A férje ott feküdt a földön elterülve. 
  - Jaj, Istenem, mi van veled, drágám, Úristen! 
  Egyetlen ugrással a férfi mellett termett. Letérdelt, úgy hajolt fölé. Látta, hogy a szemei nyitva vannak, s mintha még egy pislantást is látni vélt volna. Hallotta, ahogy a férje levegőt vesz, látta, mint emelkedik, majd süllyed a mellkasa. Azon nyomban visszarohant a hálószobába, az ágya melletti éjjeliszekrényről felkapta a telefonját és hívta a mentőket.
  
  A kórházban az idegőrlő várakozás végeláthatatlannak tűnő percei csigalassúsággal vonszolták magukat. A rémisztő kétségbeesésnél csupán az őrjítő bizonytalanságot érezte elviselhetetlenebbnek. Minduntalan felpattant a helyéről mihelyst kinyílt egy ajtó a folyosón. Türelmetlenül és reménykedve várt arra, hogy az épp kilépő orvos, nővérke őt keresse, felé forduljon, vele óhajtson beszélni. Később mérhetetlen fáradtság tört rá, mintha ez a tragédia minden erejét elszívta volna. Így végül szinte meglepetten pattant fel a kényelmetlen műanyag székről, mikor a nevén szólították. Zavart és tagadhatatlanul ijedt arckifejezéssel nézett a hozzá lépő orvosra.
  - Jó napot kívánok, Dr. Lakos Pál vagyok!
  - Nagy Edit. Jól van a férjem? – kérdezte érthető sürgősséggel. – És persze, jó napot, elnézését kérem – tette hozzá.
  - Persze, persze, ez természetes – pillantott rá együtt érző tekintettel az orvos és barátságos mozdulattal Edit karjára tette a kezét. - Úgy gondolom, a nehezén túl vagyunk. Sikerült stabilizálni az állapotát. Reménykedünk. Egyelőre folyamatos megfigyelés alatt tartjuk. Néhány óra múlva többet fogok tudni mondani.
  - És most? – kérdezte kétségbeesett hangon.
  - Azt tudnám javasolni - folytatta komoly arccal az orvos -, menjen haza, pihenjen egy keveset, úgy gondolom, nem fog ártani. Jelen pillanatban erre van a leginkább szüksége, higgyen nekem. Délután öt óra környékén Jöjjön vissza és akkor beszéljünk újra.
 
Ernő telefonjának csengő hangja rángatta vissza a jelenbe. Felkapta a földön heverő mobilt és fogadta a hívást. A munkahelyéről keresték a férfit. Meg-megbotló hangon elmesélte a történteket, majd szabadkozott, hogy mindeddig elfelejtett odaszólni, végül pedig megígérte, hogy ha délután többet tud, mindenképpen jelentkezik. Rákattintott a befejezés jelre és letette a készüléket maga elé az asztalra. A képernyő elsötétült, majd mindjárt felvillant rajta egy folyamatban lévő Messenger-beszélgetés. Nagy valószínűséggel az, melyet Ernő épp a rosszulléte pillanatában folytatott. Edit talán életében nem látott annyi kérdőjelet, mint amennyi ott sorakozott most előtte a Klárika29 által küldött üzenetben. Értetlenül nézte a mobilt, majd a kezébe vette. Jócskán feljebb kellett görgetnie a csevegést, hogy annak az elejére érjen.
  Amennyiben nem lett volna személyes érintettsége, ha nem érezte volna magát sorról sorra haladva mindinkább becsapottnak, a végletekig megalázottnak, akár még szórakoztatónak is találta volna az igazán szellemesen megfogalmazott, jóértelemben vett kétértelmű kérdésekkel és válaszokkal telt beszélgetések sokát, amelyek összességükben egy egyértelműen beteljesedett titkos viszony verbális lenyomatai voltak. „Már nagyon várom a délutánt”. Igy szólt Ernő utolsó üzenete, amelyre Klárika azt válaszolta, hogy „Hidd el, én is így vagyok vele, édesem”. Ezek után egy félórával, merthogy Ernő nem válaszolt, kezdődtek Klári véget nem érő kérdőjelei.
  Ha mindeddig rosszullét gyötörte, akkor most mondhatni, mindez hatványozódott. Szédülni kezdett, hányingere támadt és olyasféle erejű lüktetést érzett a halántéka mögött, mint még soha életében, s minderre ráadásul az éhség kíméletlen konoksággal kezdte mardosni a gyomrát. Az órájára pillantott, lassan dél és ő még semmit sem evett tegnap este óta, de tudta, hiába is próbálkozna bármivel, egy falat sem menne le a torkán.                                                                                               
  Mára valami végtelenül egyszerű és egyben könnyű ebédet tervezett, hiszen délután egy jó kétórás autókázás várt rá, és ő teli hassal, teljességgel jóllakottan nem szeretett a kormány mögé ülni, mert ismerte magát, tudta, ilyenkor hamar elálmosodik, úgy vezetni pedig… Veszprémbe készült, ahol egy rendkívül fontos üzleti vacsorán kellett részt vennie a főnöke, a jómódú német ügyfél és annak ügyintézője társaságában.  Korábban Ernővel úgy beszélték meg, hogy szobát foglal egy ottani panzióban, ott tölti az éjszakát, majd másnap délelőtt felveszi a Bakonyban a táborozását éppen befejező Petikét, a férfi tíz éves kisfiát. Ezek voltak a tervek, de hogy mindebből a történtek után mi fog megvalósulni, arról jelen pillanatban még fogalma sem volt.
  
  Lassan öt esztendeje annak, hogy megismerkedett a férfival, aki egyedül nevelte a gyermekét. A fiú anyukája valahol Svédországban kezdett új életet. Az első három évben még jött egy-egy hónapra nyaranta, de utána váratlanul elmaradt. Valamiféle viharos szerelem állt a háttérben, Edit ennyit tudott Ernőtől és nem kérdezősködött. Boldognak érezte magát a rászakadt anyai szerepben. Petike ragaszkodása, a felé irányuló leplezetlen és mérhetetlen szeretete bőségesen elegendő volt a számára. További részletek firtatását nem látta fontosnak.
  
  A házasságukat, melyet a megismerkedésük után szűk egy évvel kötöttek, bárkinek is beszélt róla, felhőtlennek nevezte. Apróbb vitáik, kisebb gondjaik persze nekik is akadtak egyszer-egyszer, de ez melyik másik kapcsolatban nem fordul elő néha-néha? Komolyabban mindezidáig talán csak egyszer kaptak össze. Tavaly nyáron egy távolabbi barátjuk esküvőjén Ernő többet ivott kettőnél és a mulatság jelentős része alatt oda nem illő módon, Editet figyelmen kívül hagyva, a kelleténél többet foglalkozott egy partner nélkül érkező fiatal lánnyal. Másnap persze szabadkozott, hol nem is emlékezett teljesen tisztán a történtekre, hol a meggondolatlanul elfogyasztott alkohol mennyiségére hivatkozott. Bocsánatért esedezett, és fogadkozott. Edit mélyen sértve érezte magát, napokig dúlt-fúlt, végül mégis megbocsátott, mindamellett, hogy határozottan kijelentette, e téren Ernőnek nincs több dobása. Akkor Ernő valami olyasfélét mondott, hogy esze ágában sincs, nem volt és biztos benne, nem is lesz, félrelépni. Ha mégis, hát vigyen el az ördög erről a földről, tette még hozzá, mikor már látta a felesége szemében az enyhülést jelentő mosolyok első jeleit.
  
  Most, hogy mindezt felidézte, mérhetetlen harag lobbant lángra benne. A legszívesebben tört, zúzott volna, de fegyelmezte magát, s így végül Ernő telefonját sem hajította ki az ablakon, pedig már éppen arra készült. Vett egy mély levegőt, vizet töltött magának s miközben ivott. támadt egy ötlete.
  Nem tartott sokáig rátalálnia Klári számára a férje telefonjában. Bepötyögte azt a saját mobiljába, majd félre tette azt. Kezébe vette Ernőjét és folytatta a félbeszakadt beszélgetést: „Itt vagyok, ne haragudj, nem tudtam írni, végig mellettem volt, nem sikerült szabadulni.” „ Annyira megijesztettél, nem tudtam, mi van, de nem mertelek hívni. Valahogy szólhattál volna! – jött szinte azonnal a válasz”. „Nem volt rá lehetőségem, hidd el, halálosan komolyan mondom – írta Edit, - de nemsokára mindenért kárpótollak, megígérem. Van egy jó, meg egy kevésbé jó hírem”. „ A rosszból mára elegem van, mondd a jót – vágta rá Klári”. „Innentől kezdve bármikor találkozhatunk!”.  „De akkor mi a rossz… Várj, hívnak…”.
  - Szia, Klári! Edit vagyok, Ernő felesége. Mondom a rossz hírt. István kórház, belgyógyászat, intenzív. Ott találod meg őt. Mától kezdve egészen a tiéd. Siess, már nagyon várja a délutánt. Sok boldogságot kívánok nektek!
  Esélyt sem adva Klárinak arra, hogy bármit is válaszolhasson, Edit megszakította a hívást, majd a készüléket hanyagul az asztalra ejtette. A fürdőszobában hideg vízzel megmosta az arcát, s azután hosszú perceken keresztül csak állt mozdulatlanul a tükör előtt. „ Hát akkor fejezzük be – mondta ki hangosan, és nekilátott rendbe szedni magát.” 

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007