 | | | 2026. szeptember 8. kedd,
Mária, Adrienn napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Rövid záridő |   | - rádiójáték -
(A Férfi fényképeket rakosgat. Egyedül van. A Nő hangja „éteri”, nagyon szelíden beszél. A Férfi nem hallja, valójában nem hallhatja azt.)
Férfi: (kedvesen, lágyan) Jaj, az első kép rólad! Sosem tudtad meg, hogy nem véletlen volt!
Nő: Pedig akkor sem hittem a véletlenekben.
Férfi: Az öreg barátom, hogy izgult, nehogy nekitolasson az autódnak!
Nő: Ki sem akartam állni.
Férfi: Elhitted a véletlenül arra járó fotós történetét is, aki majd dokumentálja az esetet.
Nő: Elhitted, hogy elhittem.
Férfi: És emlékszel? Azután hányszor, de hányszor összefutottunk! Tessék! Itt a fotó! Alig látszol a nézelődők között! De ott vagy! Én tudom, hogy ott vagy közöttük!
Nő: Tudtam én is, hogy ott vagy.
Férfi: Ezt nézd! Az első nyaralásunk! Mennyi kép van róla! Imádtad a tengerpartot, a nyüzsgő esti sétány kiskocsmáit! Micsoda forgatag volt!
Nő: Jó volt veled ott is. Beláttam, hogy nem kell elbújnunk a hegyekbe.
Férfi: Emlékszel a búvárra, aki polipot hozott fel, és a lépcső kövén sikálta azt? Tessék, itt van, lefotóztam!
Nő: Emlékszem. Sajnáltam a polipot.
Férfi: Aznap este talán éppen azt ettük meg vacsorára.
Nő: Én csak salátát rendeltem.
Férfi: (nevet) és itt vannak a … jaj hogy is hívták őket? Csak arra emlékszem, hogy az első napon ellopták a cuccaikat, amíg fürdőztek. De végig olyan szerencsétlenek voltak!
Nő: Ma is együtt élnek. Tudtad?
Férfi: A hajókiránduláson ott maradtak azon a szigeten. Másnap értek csak a szállásra. És igen, persze, a repülőtéren is az ő bőröndjük borult ki. Szétgurult belőle minden, ott taposták a többiek... Te segítettél nekik.
Nő: Igen. Te pedig fotóztál.
Férfi: Ez pedig itt az édesanyád kertjében készült. Egy nyakig sáros tündér vagy! De itt egy másik is, látod? Ásóval a kezedben túrod a répát az agyonázott földből. Majd egész este mostuk a sarat a répáról! Ej de koszosak lettünk!
Nő: Akkor kérted meg a kezem.
Férfi: Ez is akkor készült, apáddal borozgattunk... Jaj, ezt te kattintottad. Dühös voltam, hogy így fotózol le.
Nő: Így láttalak akkor.
Férfi: Belelógott az ujjad. Hogy lehet így fotózni?!
Nő: A lényeget úgyis eltakarja a papír.
Férfi: Tudom, erre mindig azt mondtad, a lényeg mindig a kép mögött van. Ezt jól megtanultad a fotózásról.
Nő: Legalább ezt.
Férfi: Na, itt egy másik kép. Hol is volt? Milyen szép voltál!
(1-2 mp. szünet).
Férfi: Ezt a mosolyod képtelen voltam megfejteni.
Nő: Téged mindig zavarba ejtett, ami egyszerű.
Férfi: Ahányszor csak kezembe kerül ez a képed, mindig zavarban vagyok. Nézem az arcod, és nem tudlak megfejteni. Hiába töltöttünk éveket együtt.
Nő: Pillanatokat.
Férfi: Elnézel róla. A fűzek földig hajló ágai takarják vállad, arcod a levelek között, bámulod a naplementét… és mosolyogsz. Ez lenne rólad a tökéletes portré! Emlékszem, egy dalt is dúdoltál. Beleégett a fotóba az a pillanat. De rövid volt a záridő, és alulexponált lett a kép. Nem tudom, hogy történhetett meg velem!
Nő: Talán mégsem fényképezhető le minden.
Férfi: Azt mondanád erre, hogy nem fotózható le minden.
Nő: Persze szerinted csak jó szem, ügyes kéz, és egy kis szerencse kérdése.
Férfi: Pedig csak jó szem, ügyes kéz, és némi szerencse kérdése.
Nő: Itt nem volt szerencséd.
Férfi: Az összes képemet odaadnám, ha ki tudnám tisztázni ezt az egyet!
Nő: Boldog voltam, hogy velem vagy.
Férfi: (elmerengve) Óh, ha enyém lehetne még egyszer az a pillanat!
(1-2 mp. szünet)
Férfi: (felocsúdva) De talán sosem voltál az enyém igazán. Talán csak káprázat, üres tér lebegett körül engem, ami a hajadat, a blúzodat, a szoknyádat hordta. Mosoly és csend voltál! Íme, ez az utolsó fotóm rólad. Ezután hangtalan és láthatatlan lettél.
Nő: Mindent tudtam. Reménykedtem.
Férfi: Ha öleltelek, ha ráztalak, csak mosolyogtál, mint ezen a képen. Nem kérdezted, mit csináltam, merre jártam. Ugyanezzel a mosollyal tűrted, ha elmentem, és ezzel fogadtál, ha megérkeztem. Őrület. Hogy viselted el?
Nő: Szerettelek.
Férfi: De csak egy halom fotó. Ez maradtál nekem.
VÉGE
2004
A HANGOS VÁLTOZAT IDE KATTINTVA LETÖLTHETŐ
Férfi: Németh Sándor
Nő: Mérai Katalin
Kísérőzene: Gáyan Utteyak Orchestra: Surativo
A hangfelvételt a Hauer Szalonban készült, 2004-ben.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika