2021. október 23. szombat,
nemzeti ünnep Gyöngyi napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Apa
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
I.
Tegnap velünk volt még.
Mindegyikünkkel
Külön fogott kezet.
Sóhajtva szólt, keveset.

Ma már csak a csend tapintható:
Reszkető hiánya tökéletes.

II.
Ennyi, fiú. Továbbmegyünk.
Görbülő kövek morzsolódnak
Lassan ujjaink között 
Csend-zajosan.

Eggyé válunk az idővel
Csodát hazudva magunknak
E korszerű döbbenetben.
Továbbmegyünk.

III.
Volt idő, hosszú, szeretetlen.
Akkor csak jelen voltunk
Szótlanul egymás mellett.

Hamar elragyogott 
Az a néhány  
Kegyelmi pillanat, 
Amikor feltételek,  
Kényszerek nélkül
Elfogadtuk egymást.

Magam vagyok most.
Szeretném, ha megáldanál.

IV.
Sikoltó visszadöbbenés,
Hallgatag emlékezet:
Szerettél s nem feleltem.
Hiába szólnék. Távolodsz már.

Hiába látlak álmomban,
Ahogyan a kivágott fa 
Törzsére dőlsz.
Öleled, hoznád be 
Az udvarra, a házba,
De nem bírod egyedül, 
Alig kapsz levegőt,
Csak intesz nekem 
Türelmetlenül.
S én rohanok feléd: 
Ismét itt vagy velünk!

V.
A hely, ahol dolgoztál, éltél,
Persze megváltozott.
Ám mi mostanában azt is
Fejlődésnek látjuk,
Ha múltunk eltűnik nyomtalanul...

VI.
Csendes a temető.
Sírodnál mécsesünk 
Egyenes lánggal ég.
Istenem!
Miért nem segít 
Az emlékezés?!
Hova távolodsz, Apa?!

Súgd fülembe 
Utolsó tanácsod,
Amit én, a makacs, 
Örök gyerek
Végre megfogadnék.

Ma már tudom: ha némán is,
Ha viszonzatlanul is,
Ha fájdalmasan is,
De szerettél, 
Szerettél mérhetetlenül!

Tudtad előre: 
Gyászában az ész
Soha nem jut tovább  
Közhelyeknél,
fekete-fehér-szürke 
Márvány sírköveknél.
Csak áll ostobán, 
Ha a szív-emlékezet
Harangja utolsót kondul.

Míg élek,
Szívem, agyam 
Emlékezik Rád.
Én nem feledek.

VII.
Azt mondtad mindig: 
”Számíthatsz rá,
Sarkadban jár folyton, 
Munkamániás.
Acél fénye villan 
Jéghideg éjszakán,
Sohasem törik el 
A kaszanyél.
Ne érjen váratlanul, 
Ha megtalál.
Készülj erre, míg élsz!”

VIII.
Elnézek a város felett,
Elnézek a falu felett.
Morcos, sötét szelek hajtják
A decemberi égen 
A tébolyult fellegeket.

Karácsony angyala 
Oson mellékutakon.
Egyedül jár, 
Csikorgó lépte visszhangzik
A hómarta domboldalon.
Társául szegődtem, 
S most arra ballagunk,
Ahol még nincsenek nyomok.

Fel, fel, meredek utakon!
Régi templom árnya 
A lámpafényben.
Előttünk keresztek, 
Mögöttünk az éj,
Alattunk a házak.
Sírodon a csonka mécses
Még mindig 
Egyenes lánggal ég.
Hova távolodsz, Apa?

Karácsony angyala 
Eddig hallgatott.
Ám ebben a percben
Gyermekkezét 
Vállamra téve így szólt:
„Veled marad mosolya, 
Életedben emléke rezdül, 
De most el kell engedned Őt,
Különben elsodor a fájdalom.”

Elnézek az utak felett, 
Hazaindulok.
Ma már senkivel 
Sem találkozom.

2000. január

 
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007