Sok
selymes bőrű öntudat, ránctalan
mosollyal fénylő ego, habzó akarat feszül
a szájon, s rakoncátlan időnk nem téma már, magukba
néznek magukon át, s nem látszik, hogy mi
is voltunk, vagyunk, s nem leszünk már mások, és sorsunk
az örök dél-tengeri várakozás… Ők
előre futó, vakragyogású vágyak között élnek, s
reménylett jövőjük napba szédülő kártyavár, szerelmeik
egész darabokban, mint vakolat
hullnak, a rész lángja sorsuk, de övék a holnap, a
tegnapi táj…
2022-06-26
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/298529723_5753298991371415_2784635107722670844_n.jpg?_nc_cat=107&ccb=1-7&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=c3fCOUIT674AX8H5DgB&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AT9EoAo2djeUc7_HmsQCnMTile_WwVunIkqXCT0vFjBGfA&oe=62FC847E) |