2025. november 13. csütörtök,
Szilvia napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Őszi fohász
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



Most bút fogan a szív, de türelmet tanul -
Istenem segíts,
kérlek bátortalanul...
…most, amikor be vagyok zárva  
az éj nagy bársonydobozába,
a fényes csendben szólok hozzád,
talán nem kérlek hiába:
hisz’ tied a tudás,
mert mindenütt ott vagy,
akár látlak téged, akár egyedül hagysz -
legyen bármilyen szépséges,
vagy sötétkék az óra,
álom-kristályomnak ezeregy szilánkja
csilingelve hull alá  
a meddő, sárga porba;
két szemem ég,
mint a forró, folyékony üveg,
és ha fáj - mert fáj! - , senki,
de senki - rajtad kívül -
nem láthatja meg...
Tudom, te nem nézel rám vádlón
vagy haraggal,
pedig sosem voltam
sem szent,
sem angyal,
- csak mint a többi ember,
ki téged magasztal.

Te végignézted sokszor,
ahogyan kínlódtam,
s bár nem tudtam, mert ostoba voltam,
de te velem voltál a legnagyobb,
zúgó, pusztító viharban…
Istenem,
én már megváltoztam:
ha úgy akarod, ígérni is,
megfogadni is tudok,
kérhetsz bármit,
én már csak rád hallgatok,
ellenedre szót nem hallatok;
…bár most hanyatlóban hitem,
és félek - azt hiszem -
talán nem szabadna
végtelen jóságodban bízva,
védtelenül, némán kiállnom eléd -,
Istenem
ne haragudj rám semmiért...
Vagy haragudj - de szeress!
Bűneimet - ha vannak -
kérlek, bocsásd mindegyiket meg!
Szép, szent, titkos vétkem 
- amit én tudok -
csak annyi,
hogy nagyon tudok szívből,
áldón, igazán szeretni:
és most szeretem,
akit te küldtél,
hogy tudjak még hinni…
…csak így, ahogyan most,
és ne változzon meg
soha többé, semmi -,
kérlek, oldozz fel minket,
- mert nélküle az élet
csupán ócska, kopott holmi.

Istenem,
itt állok előtted árva szívvel,
és ha azt kívánod,
élek eztán buzgóbb, igaz hittel -,
olyan voltam, amilyen tovább
már nem merek lenni:
élni hagytad fiamat,
a halállal
szemben engedted őt győzni,
hálás vagyok nagyon érte,
engedj hát téged szeretni...
Sok keservet és szép napot,
majd zuhanást megéltem,
de felnéztem -
és új kőtáblát
láttam megírva szemedben:
eddig gazdaggá tettél,
mert Anyámat
sokáig meghagytad nékem,
Apám és Gyermekeim élnek,
és van Kedvesem: 
ők jók s szeretnek - három menedékem.

Nézz le rám:
itt vagyok, ki most fejét  
lehajtja mélyen, alázatosan -,
én, kinek a szíve olykor
hatalmasat, szörnyűségest dobban:
tudom, te voltál és vagy
mindig, mindenhol a
Minden,
csak szemeim lehunytam,
és menekültem,
vagy menekülni vágytam innen.

Szeretnélek még őszintén,
szívemből dicsérni,
de esendően balga vagyok,
és fáradt -
tudom,
már nem fogok sokáig itt élni.
Elmegyek, nem maradhatok tovább,
- vörös láng ropogja
magányomnak dalát -,
…hát lásd meg
hosszú életemnek könnyes bűnbánatát.
Csukott, súlyos tölgyfaajtón
döngetni nem szokásom,
de kérlek, amikor kell,
tisztán
és boldogan
fogadd be halálom.



Budapest, 2006. szeptember 3. -2009. szeptember 3.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007