 | | | 2026. november 2. hétfő, Achilles napja. Kalendárium | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek . ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás. Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Őszi fohász | | 
Most bút fogan a szív, de türelmet tanul - Istenem segíts, kérlek bátortalanul... …most, amikor be vagyok zárva az éj nagy bársonydobozába, a fényes csendben szólok hozzád, talán nem kérlek hiába: hisz’ tied a tudás, mert mindenütt ott vagy, akár látlak téged, akár egyedül hagysz - legyen bármilyen szépséges, vagy sötétkék az óra, álom-kristályomnak ezeregy szilánkja csilingelve hull alá a meddő, sárga porba; két szemem ég, mint a forró, folyékony üveg, és ha fáj - mert fáj! - , senki, de senki - rajtad kívül - nem láthatja meg... Tudom, te nem nézel rám vádlón vagy haraggal, pedig sosem voltam sem szent, sem angyal, - csak mint a többi ember, ki téged magasztal.
Te végignézted sokszor, ahogyan kínlódtam, s bár nem tudtam, mert ostoba voltam, de te velem voltál a legnagyobb, zúgó, pusztító viharban… Istenem, én már megváltoztam: ha úgy akarod, ígérni is, megfogadni is tudok, kérhetsz bármit, én már csak rád hallgatok, ellenedre szót nem hallatok; …bár most hanyatlóban hitem, és félek - azt hiszem - talán nem szabadna végtelen jóságodban bízva, védtelenül, némán kiállnom eléd -, Istenem ne haragudj rám semmiért... Vagy haragudj - de szeress! Bűneimet - ha vannak - kérlek, bocsásd mindegyiket meg! Szép, szent, titkos vétkem - amit én tudok - csak annyi, hogy nagyon tudok szívből, áldón, igazán szeretni: és most szeretem, akit te küldtél, hogy tudjak még hinni… …csak így, ahogyan most, és ne változzon meg soha többé, semmi -, kérlek, oldozz fel minket, - mert nélküle az élet csupán ócska, kopott holmi.
Istenem, itt állok előtted árva szívvel, és ha azt kívánod, élek eztán buzgóbb, igaz hittel -, olyan voltam, amilyen tovább már nem merek lenni: élni hagytad fiamat, a halállal szemben engedted őt győzni, hálás vagyok nagyon érte, engedj hát téged szeretni... Sok keservet és szép napot, majd zuhanást megéltem, de felnéztem - és új kőtáblát láttam megírva szemedben: eddig gazdaggá tettél, mert Anyámat sokáig meghagytad nékem, Apám és Gyermekeim élnek, és van Kedvesem: ők jók s szeretnek - három menedékem.
Nézz le rám: itt vagyok, ki most fejét lehajtja mélyen, alázatosan -, én, kinek a szíve olykor hatalmasat, szörnyűségest dobban: tudom, te voltál és vagy mindig, mindenhol a Minden, csak szemeim lehunytam, és menekültem, vagy menekülni vágytam innen.
Szeretnélek még őszintén, szívemből dicsérni, de esendően balga vagyok, és fáradt - tudom, már nem fogok sokáig itt élni. Elmegyek, nem maradhatok tovább, - vörös láng ropogja magányomnak dalát -, …hát lásd meg hosszú életemnek könnyes bűnbánatát. Csukott, súlyos tölgyfaajtón döngetni nem szokásom, de kérlek, amikor kell, tisztán és boldogan fogadd be halálom.

Budapest, 2006. szeptember 3. -2009. szeptember 3.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |