Ólom ég szakad rám
ősi átok súllyal,
nyögve belémhatol
mint egy törött küllő,
összetört szavakkal,
maró savas gúnnyal,
süket viszhangot ver
mellemben az üllő.

Nikotin-szén-tüdő
fújtat, hörög, nyomják,
szmoggal írt reggelek,
sikátor zsolozsmák.

Nincs fény.
A szürke állandó állapot,
egyformára pingál
embert és állatot.

Nincs idő.
Csak az ember képes ilyet kitalálni,
mert kell egy kapaszkodó
saját elmúlását
rovással számlálni.