2022. július 4. hétfő,
Ulrik napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Emlékezés
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Ma egy régi dal visszatért,

lágyan békélt meg bennem,

oly szép volt egykoron,

mint a Luxembourg-kertben

az orgonák illata,

mint hajnalban az áhítat…

mint halódó galamb

egy alkonyon,

rózsákat gyújtott,

és ezernyi templomon

átszaladt,

majd elhamvadt,

mint a Notre-Dame

felett a nap, -

ez nekem,

mi Párizsból megmaradt.

 

Az őszi estek,

úgy estek szívemre,

mint a Montmartre fényei,

s ahogy nyíltak,

mint lampion egy parkban, -

ragyogva hulltak,

s kihunytak halkan,

de amott, a Szajnán túl,

megáradt az este

hullámzott és zúgott,

s konokul,

ellepte

tüzével az utat.

 

Kihunyt a nap,

csak a templomi szentek

ballagtak

az estben.

Hiába kerestem

a békét,

szívem dobolta

emlékét

a mának,

s talán soh’sem hallgatnának,

ha nem törne rám valami más,

az elmémre hulló fáradás.

 

Éjszaka lett,

a város megállt,

csak egy csengő

muzsikált…

Lombokon izzik

a lámpasor fénye,

aranyló ujjakkal

lángokat gyújt

egy ablak

ezüstjébe.

 

Messze a város felett,

az égbe ereszkedett

a hajnal,

házaknak verődtek a szelek

sötétkék sóhajjal,

az utcák, mint vörös torok, -

kirajzó emberhadat nyeltek

a tűzfényű fasorok, -

lángjukban szürke madár vacog,

megteltek a lármás piacok,

s a nap, mint izzó katlan,

öntudatlan

lobogott a házakon.

 

Francia lányka énekelt halkan

egy rőt arannyal fényes

udvarban,

mellette piros labda

hullott az avarba,

s ő megállt, s hallgatta

az utak bús zaját,

míg haját a szél

szőke reggellé fonta.

 

Zajokkal telt a lég,

s az órák emelték

a napot,

s a háztetők

vállukon vitték az eget,

szobák fújták

az álmokat szét,

s megtelt tőlük a messzeség...

                

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007