2025. december 7. vasárnap,
Ambrus napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház.

...

December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.
...

Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. 

...

Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.

Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni.

...

Kosztolányi Dezső: Ádám

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagály s tigris közt csúf ember-állat,
...

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Úgy élj...
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Úgy élj...

               (parafrázis Pilinszky János versére)

 

Ismersz jól, sohasem ártanék neked,           
én nem az vagyok, ki egyszer elfeled;
de néha félek, s az arcom tűzpiros:                          
hisz’ arra vágyom, ami nekem tilos.

Csak babrálok egy buta gondolattal:
(szánandó, ki ily’ beteg hangokat hall…)
mindez csak kósza ötlet, s majd elpereg -                 
ne félj! Tudhatod - sosem teszem meg...

De sokszor elgondolom: a ház összedől,
te benn alszol, omlik a fal, s jaj, megöl,
ám nem csak te, de mind odavesztek,                    
mert nincs kiút, nincs oltalmazó rejtek.

Egy napon titokban nyitnám a kaput,
figyelném a lépcsősort: az emeletre fut;
hosszasan elidőznék íróasztalodnál,                                      
ott a fénykép, de mintha ott se’ volnál,

megnézném jól azt a karosszéket,
mit ma úgy szeretsz - de akkor végleg
összeroppan, majd szilánkjaira hull,                              
- itt a nap, mikor minden bealkonyul...

Mert nem lesz már ház, s nem lesz szoba,
beszorít a tört cserép egy távoli sarokba,
félsz, menekülnél, de minden ajtó zárva,                                
nincs kegyelem. Beűz az omlás a házba.

...csak állnék ott lenn, ahol szabad a tér,
látnám, ahogy hull, morzsolódik a zsanér,
reccsen az ácskapocs, széthasad a keret,                           
zúdul a törmelék, s elborítja a teret…

Eddig én kínlódtam, most rajtad a sor,
te érzed azt a kínt, mit én számtalanszor.
Tudom, irigy voltam, elvakult, szerelmes,                      
akartalak; hiába. Te másé vagy, Kedves.

De mondhatok én bármit: tőlem ne félj,
hitvány hazugságot mondat velem az éj.
Lásd, amit átkozódom, ez is csak nekem fáj:                         
gyürkőzik bennem düh, szeretet, viszály.

Hogy elgondoltam elvesztésedet?
Ne higgy a szónak! Nem ez a te ítéleted.
A házad épül, lásd, nincs semmi veszély:                     
s ahogy nélkülem tervezted életed – úgy élj.

 

Pilinszky János – Ne félj


Én megtehetném és mégsem teszem,

csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratnivaló inkább, mint merész.

Bár néha félek, hátha eltemet
a torkomig felömlő élvezet,
mi most csak fölkérődző förtelem,
mi lesz, ha egyszer mégis megteszem?

A házatok egy alvó éjszakán,
mi lenne, hogyha rátok gyújtanám?
Hogy pusztulj ott és vesszenek veled,
kiket szerettél! Együtt vesszetek.

Előbb örökre megnézném szobád,
elüldögélnék benn egy délutánt,
agyamba venném, ágyad merre van,
a képeket a fal mintáival,

a lépcsőt, mely az ajtódig vezet,
hogy tudjam, mi lesz veled s ellened,
a tűzvész honnan támad és hova
szorít be majd a lázadó szoba?

Mert égni fogsz. Alant az udvaron
a tátott szájjal síró fájdalom
megnyílik érted, nyeldeklő torok.
Hiába tépsz föl ajtót, ablakot.

A túlsó járdán állok és falom:
gyapjat növeszt a füst a tűzfalon,
gyulladt csomóba gyűl és fölfakad,
vérző gubanc a szűk tető alatt!

Mi engem ölt, a forró gyötrelem,
most végig ömlik rajtad, mint a genny,
sötét leszel, behorpadt néma seb,
akár az éj, s az arcom odalent.

Így kellene. De nem lesz semmi sem.
A poklokban is meglazult hitem.
Vigasztalást a játék sem szerez,
az éjszakának legmélyebbje ez.

Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed.
Nem érdekelsz, nem is szerettelek.
Aludj nyugodtan, igyál és egyél,
s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

*

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007