2025. november 15. szombat,
Albert, Lipót napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi.

...

1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban.

...

Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott.

...

 Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...

Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.

1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n.
...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A rab
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Nehezen, lassút és lassan lép,
pillantása hideg, mint úton a kavics,
fejében hang zörög, s ezer üvegcserép,
de a szavak szétroppannak: mind hamis.
Áll a konyhában, babrál a csapon,
nincsen itt maradása, az ajtón kilép,
- talán majd ott nem fáj ilyen nagyon -
de a Szigeten sem várhatja senki jövetelét...

Sóhajtása rést hasít a levegőbe,
remegő ujjai között a vizespohár
- az előszoba fehér falának ütődve -
szilánkká törik össze. Már minden kopár.
Kisétál a Margitszigetre, kínlódik nagyon,
újra ott ül a kopott, régi-sárga padon,
most olyan, akár egy ércszobor - szegény -,
koraesti mélabú serked ki ujjbegyén.
Ismeri jól az érzést. Ez itt maga a pokol.
Járt már itt, nem is egyszer, de annyiszor!
Mégis szereti, kijön ide. Akár századszor.

Lába elé fénycsóvákat dobál még a nap,
ahogy átszökik a kőrisfák lombjai alatt -
de hamarosan jön a kobaltkék est:
- a Duna vizére furcsa hieroglifákat fest -,
s a rab akkor maga is árnyékká válik,
de jól tudja, nem marad már itt sokáig.

Nézi a vizet: gyöngyporlású a hab… -
ezen elmélázik, cserepes ajkába harap,
s míg a tiszta ég a Szigetre térdepel,
a rab az emlékek édes ízéhez menekül,
majd betakarja a lenge, áttetsző lepel,
- de az elme újra s újra torz ikreket szül.

Némaságba pólyálja a gyötrelem,
aprókat lélegzik, szédül, majd feláll hirtelen:
park, padok, tömeg, és utak zöld ruhája,
tarka nyári színek, kármin és túlérett sárga,
mind itt kavarog – mint eddig is – mögötte,
és most is - mint eddig is – eltűnik örökre.
Hallgatózik, légy szárnya se’ rebben,
csak a jól ismert hangot hallja, egyre erősebben,
kertet lát, zöld gyepet, sok arany-venyigét,
(közben mormolja a betanult, szent igét)
és már hallja is a földöntúli neszt,
ahogy a cseppnyi fűszál mohón inni kezd:
a föld alatt nyüzsög a láthatatlan élet...
Ott lenn jó nagyon, ott mindenki remélhet.
S bár lent hangtalan a lét és egykedvűen fut:
hiába nem látni semmit - fájni még ott is tud.

És a rab üldögél a Szigeten - kedves tájék -,
mint tavaszi, csöndes napon a nagybeteg,
egyetlen társa az ottfelejtett árnyék,
mely a tölgyfa alatt vergődve szendereg.
A rabnak bűne van, terhét nyögi sok szekér,
de tudja, vágya tilos, lelke végsőkig kifosztva,
és panaszának csendes hangja messzire elér…
(a Szigeten fellobog az első neonfény bronza.)


Ám a rab hitvány és irigy. Elkövet százezer hibát,
fél s gyűlöl. Volt szeretve, ölelve – az emlék libeg…
...kezében szorongat egy vérszínű, hervadt dáliát,
és lassan rádöbben, vége. Már nem kell senkinek.


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007