 | | | 2026. május 9. szombat, Gergely napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A rab | | Nehezen, lassút és lassan lép, pillantása hideg, mint úton a kavics, fejében hang zörög, s ezer üvegcserép, de a szavak szétroppannak: mind hamis. Áll a konyhában, babrál a csapon, nincsen itt maradása, az ajtón kilép, - talán majd ott nem fáj ilyen nagyon - de a Szigeten sem várhatja senki jövetelét...
Sóhajtása rést hasít a levegőbe, remegő ujjai között a vizespohár - az előszoba fehér falának ütődve - szilánkká törik össze. Már minden kopár. Kisétál a Margitszigetre, kínlódik nagyon, újra ott ül a kopott, régi-sárga padon, most olyan, akár egy ércszobor - szegény -, koraesti mélabú serked ki ujjbegyén. Ismeri jól az érzést. Ez itt maga a pokol. Járt már itt, nem is egyszer, de annyiszor! Mégis szereti, kijön ide. Akár századszor.
Lába elé fénycsóvákat dobál még a nap, ahogy átszökik a kőrisfák lombjai alatt - de hamarosan jön a kobaltkék est: - a Duna vizére furcsa hieroglifákat fest -, s a rab akkor maga is árnyékká válik, de jól tudja, nem marad már itt sokáig.
Nézi a vizet: gyöngyporlású a hab… - ezen elmélázik, cserepes ajkába harap, s míg a tiszta ég a Szigetre térdepel, a rab az emlékek édes ízéhez menekül, majd betakarja a lenge, áttetsző lepel, - de az elme újra s újra torz ikreket szül.
Némaságba pólyálja a gyötrelem, aprókat lélegzik, szédül, majd feláll hirtelen: park, padok, tömeg, és utak zöld ruhája, tarka nyári színek, kármin és túlérett sárga, mind itt kavarog – mint eddig is – mögötte, és most is - mint eddig is – eltűnik örökre. Hallgatózik, légy szárnya se’ rebben, csak a jól ismert hangot hallja, egyre erősebben, kertet lát, zöld gyepet, sok arany-venyigét, (közben mormolja a betanult, szent igét) és már hallja is a földöntúli neszt, ahogy a cseppnyi fűszál mohón inni kezd: a föld alatt nyüzsög a láthatatlan élet... Ott lenn jó nagyon, ott mindenki remélhet. S bár lent hangtalan a lét és egykedvűen fut: hiába nem látni semmit - fájni még ott is tud.
És a rab üldögél a Szigeten - kedves tájék -, mint tavaszi, csöndes napon a nagybeteg, egyetlen társa az ottfelejtett árnyék, mely a tölgyfa alatt vergődve szendereg. A rabnak bűne van, terhét nyögi sok szekér, de tudja, vágya tilos, lelke végsőkig kifosztva, és panaszának csendes hangja messzire elér… (a Szigeten fellobog az első neonfény bronza.)
Ám a rab hitvány és irigy. Elkövet százezer hibát, fél s gyűlöl. Volt szeretve, ölelve – az emlék libeg… ...kezében szorongat egy vérszínű, hervadt dáliát, és lassan rádöbben, vége. Már nem kell senkinek.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |