 | | | 2026. február 11. szerda, Bertold, Marietta napja. Kalendárium | 
Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel. ... | | | | 
Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...
| | 
Hetvennyolc éve, 1933. február 1-én hunyt el Budapesten Sajó Sándor, a trianoni tragédia és a magyar életerő dalnoka.
1868. november 13-án született a felvidéki Hont vármegyében, Ipolyságon. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte, egyetemi tanulmányait a fővárosban. Rövid ideig a „Verbász és Vidéke” című lapot szerkesztette, majd 1903-tól középiskolai tanárként Nyitrán, Újverbászon, Jászberényben, végül Budapesten tanított, a Szent László Gimnázium igazgatójaként. Verseivel tizenkétszer érdemelte ki legtekintélyesebb irodalmi társaságaink jutalmát. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Szent István Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének. Költői életművének legjavát Bartha József irodalomtörténész gyűjtötte egybe és látta el bevezetéssel 1937-ben. 1945-től nemcsak verseit, hanem nevét is elfeledtették.
... | | 
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. ...
| | 
Balázs napja a magyar nyelvterületen is az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, az időjárásjóslás napja. Magyarországon a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőket, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a termésben....
| | 
A parasztgazdaságokban ekkor már megindul a tavaszi tevékenység, mert Bálint napján megszólalnak, csivitelnek a télen helyben maradt madarak, a verebek. Ők már jelzik a tavasz közeledtét. A gazdák metszik a fákat, a szőlőt; gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Azonban a hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: "csücsülj be!", akkor még hidegre kell számítani....
| | 
Négy évvel a Boldogságos Szûz Szeplõtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvõ barlangban, 1858. február 11-én megjelent a Boldogságos Szûz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: "Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás". Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplõtelenül Fogantatott Szûzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedõ embereken. (...
| | 
A farsang évenként ismétlődő, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemeznek. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A rab | | Nehezen, lassút és lassan lép, pillantása hideg, mint úton a kavics, fejében hang zörög, s ezer üvegcserép, de a szavak szétroppannak: mind hamis. Áll a konyhában, babrál a csapon, nincsen itt maradása, az ajtón kilép, - talán majd ott nem fáj ilyen nagyon - de a Szigeten sem várhatja senki jövetelét...
Sóhajtása rést hasít a levegőbe, remegő ujjai között a vizespohár - az előszoba fehér falának ütődve - szilánkká törik össze. Már minden kopár. Kisétál a Margitszigetre, kínlódik nagyon, újra ott ül a kopott, régi-sárga padon, most olyan, akár egy ércszobor - szegény -, koraesti mélabú serked ki ujjbegyén. Ismeri jól az érzést. Ez itt maga a pokol. Járt már itt, nem is egyszer, de annyiszor! Mégis szereti, kijön ide. Akár századszor.
Lába elé fénycsóvákat dobál még a nap, ahogy átszökik a kőrisfák lombjai alatt - de hamarosan jön a kobaltkék est: - a Duna vizére furcsa hieroglifákat fest -, s a rab akkor maga is árnyékká válik, de jól tudja, nem marad már itt sokáig.
Nézi a vizet: gyöngyporlású a hab… - ezen elmélázik, cserepes ajkába harap, s míg a tiszta ég a Szigetre térdepel, a rab az emlékek édes ízéhez menekül, majd betakarja a lenge, áttetsző lepel, - de az elme újra s újra torz ikreket szül.
Némaságba pólyálja a gyötrelem, aprókat lélegzik, szédül, majd feláll hirtelen: park, padok, tömeg, és utak zöld ruhája, tarka nyári színek, kármin és túlérett sárga, mind itt kavarog – mint eddig is – mögötte, és most is - mint eddig is – eltűnik örökre. Hallgatózik, légy szárnya se’ rebben, csak a jól ismert hangot hallja, egyre erősebben, kertet lát, zöld gyepet, sok arany-venyigét, (közben mormolja a betanult, szent igét) és már hallja is a földöntúli neszt, ahogy a cseppnyi fűszál mohón inni kezd: a föld alatt nyüzsög a láthatatlan élet... Ott lenn jó nagyon, ott mindenki remélhet. S bár lent hangtalan a lét és egykedvűen fut: hiába nem látni semmit - fájni még ott is tud.
És a rab üldögél a Szigeten - kedves tájék -, mint tavaszi, csöndes napon a nagybeteg, egyetlen társa az ottfelejtett árnyék, mely a tölgyfa alatt vergődve szendereg. A rabnak bűne van, terhét nyögi sok szekér, de tudja, vágya tilos, lelke végsőkig kifosztva, és panaszának csendes hangja messzire elér… (a Szigeten fellobog az első neonfény bronza.)
Ám a rab hitvány és irigy. Elkövet százezer hibát, fél s gyűlöl. Volt szeretve, ölelve – az emlék libeg… ...kezében szorongat egy vérszínű, hervadt dáliát, és lassan rádöbben, vége. Már nem kell senkinek.

|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |