 | | | 2026. szeptember 5. szombat, Viktor, Lőrinc napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Októberi fák Budán | | Ma délután a Virágárok utcán koppant a léptem. Néha megálltam és néztem: olyan bűvös minden, mintha még most is nyárutó lenne - de mégsem…. Hisz’ a Dunán már kerge, gyűrött falevelek fuldokolnak Szentendre felől sodródva - a messzeségbe veszve.
Estefelé már erőtlenül lendül át a háztetőkön a diófa árnya, - jaj, hogy hiányzanak az égő fényszögek! - mindenfelé apró zizzenés őgyeleg, átkutat a szürke szél minden szegletet, és a borús, őszi ég leplei félárbocon, tépetten lengenek.
A gyönge napfény még simogatott, de bennem hirtelen fölbúgott egy fagott… És csak álltam ott, és fájtam – hiszen mindig ettől féltem: eljön a nap, mikor erre virradok. Október lett. Tudom én jól - ez a rend. Mégis fáj, hogy az én Budámra már foltokban hull az őszi csend; ...olykor fölzúg a juharlomb lassú, sápadt lázbeszéde, (benne ütött tanyát a szomorúság: hogy rettegi koronája dicstelen zuhanását! ...a délutáni szürkületkor titkon ezt mesélte) – még büszkén áll, de suttogva alél, bár néha még fölötte ezüst vitorlával elúszik egy fehér, kóbor, balgatag és kövér felleg - és talán hozzá beszél.
Az őszi fák kissé már meztelen ágán rőtté gyötört falevelek - árván -, narancsszín pallossal suhintva hirdetik, milyen az ősz haragjának roncsa: mély, búittas umbrák, vad kárminok, Van Gogh-i sárgák mázolják színesre a táj szelíd arcát, - szemnek szép, de szívemnek vaksi gát…
Őszi fák. Mezítelenek, lányosan szemérmesek -, és bár fáj, de látom: a felvillanó ablakok szemét már befröcskölte a kérlelhetetlen ecset. Október megérkezett.
Ma már nem ugyanaz semmi. A parkban a vízköpő is csupán a csöndet csöppenti, hamarabb roskad az ég sátra, s a bölcs türelem is áll - restre válva... Amott egy kapualjban magát kínálja - egyre halványulón - a vérző selyemmályva. Gyomromban félelem dobol, hisz' az én nyaram drága palástját, lásd, elrágta már a hitvány moly. Bennem még sokezer, júliusi, kedves emlék kószál, de érzem: az áfonyaszínű éjszakákon a halk elmúlás és enyészet akaratos szívverése kalapál.
Vörös seb az alkony. Ma más nem tud - hát magam vigasztalom: nézd - Farkasréten a krizantém bűntelen fehére szelíden lobban az őszi temetőre…

Budapest, 2007 - 2012. október 7.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |