 | | | 2025. december 15. hétfő, Valér napja. Kalendárium | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Októberi fák Budán | | Ma délután a Virágárok utcán koppant a léptem. Néha megálltam és néztem: olyan bűvös minden, mintha még most is nyárutó lenne - de mégsem…. Hisz’ a Dunán már kerge, gyűrött falevelek fuldokolnak Szentendre felől sodródva - a messzeségbe veszve.
Estefelé már erőtlenül lendül át a háztetőkön a diófa árnya, - jaj, hogy hiányzanak az égő fényszögek! - mindenfelé apró zizzenés őgyeleg, átkutat a szürke szél minden szegletet, és a borús, őszi ég leplei félárbocon, tépetten lengenek.
A gyönge napfény még simogatott, de bennem hirtelen fölbúgott egy fagott… És csak álltam ott, és fájtam – hiszen mindig ettől féltem: eljön a nap, mikor erre virradok. Október lett. Tudom én jól - ez a rend. Mégis fáj, hogy az én Budámra már foltokban hull az őszi csend; ...olykor fölzúg a juharlomb lassú, sápadt lázbeszéde, (benne ütött tanyát a szomorúság: hogy rettegi koronája dicstelen zuhanását! ...a délutáni szürkületkor titkon ezt mesélte) – még büszkén áll, de suttogva alél, bár néha még fölötte ezüst vitorlával elúszik egy fehér, kóbor, balgatag és kövér felleg - és talán hozzá beszél.
Az őszi fák kissé már meztelen ágán rőtté gyötört falevelek - árván -, narancsszín pallossal suhintva hirdetik, milyen az ősz haragjának roncsa: mély, búittas umbrák, vad kárminok, Van Gogh-i sárgák mázolják színesre a táj szelíd arcát, - szemnek szép, de szívemnek vaksi gát…
Őszi fák. Mezítelenek, lányosan szemérmesek -, és bár fáj, de látom: a felvillanó ablakok szemét már befröcskölte a kérlelhetetlen ecset. Október megérkezett.
Ma már nem ugyanaz semmi. A parkban a vízköpő is csupán a csöndet csöppenti, hamarabb roskad az ég sátra, s a bölcs türelem is áll - restre válva... Amott egy kapualjban magát kínálja - egyre halványulón - a vérző selyemmályva. Gyomromban félelem dobol, hisz' az én nyaram drága palástját, lásd, elrágta már a hitvány moly. Bennem még sokezer, júliusi, kedves emlék kószál, de érzem: az áfonyaszínű éjszakákon a halk elmúlás és enyészet akaratos szívverése kalapál.
Vörös seb az alkony. Ma más nem tud - hát magam vigasztalom: nézd - Farkasréten a krizantém bűntelen fehére szelíden lobban az őszi temetőre…

Budapest, 2007 - 2012. október 7.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |