2022. január 20. csütörtök,
Fábián, Sebestyén napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Októberi fák Budán
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
Ma délután a Virágárok utcán
koppant a léptem.
Néha megálltam és néztem:
olyan bűvös minden,
mintha még most is nyárutó lenne -
de mégsem….
Hisz’ a Dunán már kerge,
gyűrött falevelek fuldokolnak
Szentendre felől sodródva
- a messzeségbe veszve.

Estefelé már erőtlenül lendül át
a háztetőkön a diófa árnya,
- jaj, hogy hiányzanak az égő fényszögek! -
mindenfelé apró zizzenés őgyeleg,
átkutat a szürke szél minden szegletet,
és a borús, őszi ég leplei
félárbocon, tépetten lengenek.

A gyönge napfény még simogatott,
de bennem hirtelen fölbúgott egy fagott…
És csak álltam ott, és fájtam –
hiszen mindig ettől féltem:
eljön a nap, mikor erre virradok.
Október lett.
Tudom én jól - ez a rend.
Mégis fáj, hogy az én Budámra
már foltokban hull az őszi csend;
...olykor fölzúg a juharlomb
lassú, sápadt lázbeszéde,
(benne ütött tanyát a szomorúság:
hogy rettegi koronája dicstelen zuhanását!
...a délutáni szürkületkor titkon ezt mesélte)
még büszkén áll, de suttogva alél,
bár néha még fölötte
ezüst vitorlával elúszik egy fehér,
kóbor, balgatag és kövér
felleg - és talán hozzá beszél.

Az őszi fák
kissé már meztelen ágán
rőtté gyötört falevelek - árván -,
narancsszín pallossal suhintva
hirdetik, milyen az ősz haragjának roncsa:
mély, búittas umbrák,
vad kárminok, Van Gogh-i sárgák
mázolják színesre a táj szelíd arcát,
- szemnek szép,
de szívemnek vaksi gát…

Őszi fák. Mezítelenek,
lányosan szemérmesek -,
és bár fáj, de látom:
a felvillanó ablakok szemét már
befröcskölte a kérlelhetetlen ecset.
Október megérkezett.

Ma már nem ugyanaz semmi.
A parkban a vízköpő is
csupán a csöndet csöppenti,
hamarabb roskad az ég sátra,
s a bölcs türelem is áll - restre válva...
Amott egy kapualjban magát kínálja
- egyre halványulón -
a vérző selyemmályva.
Gyomromban félelem dobol,
hisz' az én nyaram drága palástját,
lásd, elrágta már a hitvány moly.
Bennem még sokezer, júliusi,
kedves emlék kószál,
de érzem: az áfonyaszínű éjszakákon
a halk elmúlás és enyészet
akaratos szívverése kalapál.

Vörös seb az alkony.
Ma más nem tud - hát magam vigasztalom:
nézd -
Farkasréten a krizantém bűntelen fehére
szelíden lobban az őszi temetőre…




Budapest, 2007 - 2012. október 7.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007