 | | | 2025. november 10. hétfő, Réka napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Októberi fák Budán | | Ma délután a Virágárok utcán koppant a léptem. Néha megálltam és néztem: olyan bűvös minden, mintha még most is nyárutó lenne - de mégsem…. Hisz’ a Dunán már kerge, gyűrött falevelek fuldokolnak Szentendre felől sodródva - a messzeségbe veszve.
Estefelé már erőtlenül lendül át a háztetőkön a diófa árnya, - jaj, hogy hiányzanak az égő fényszögek! - mindenfelé apró zizzenés őgyeleg, átkutat a szürke szél minden szegletet, és a borús, őszi ég leplei félárbocon, tépetten lengenek.
A gyönge napfény még simogatott, de bennem hirtelen fölbúgott egy fagott… És csak álltam ott, és fájtam – hiszen mindig ettől féltem: eljön a nap, mikor erre virradok. Október lett. Tudom én jól - ez a rend. Mégis fáj, hogy az én Budámra már foltokban hull az őszi csend; ...olykor fölzúg a juharlomb lassú, sápadt lázbeszéde, (benne ütött tanyát a szomorúság: hogy rettegi koronája dicstelen zuhanását! ...a délutáni szürkületkor titkon ezt mesélte) – még büszkén áll, de suttogva alél, bár néha még fölötte ezüst vitorlával elúszik egy fehér, kóbor, balgatag és kövér felleg - és talán hozzá beszél.
Az őszi fák kissé már meztelen ágán rőtté gyötört falevelek - árván -, narancsszín pallossal suhintva hirdetik, milyen az ősz haragjának roncsa: mély, búittas umbrák, vad kárminok, Van Gogh-i sárgák mázolják színesre a táj szelíd arcát, - szemnek szép, de szívemnek vaksi gát…
Őszi fák. Mezítelenek, lányosan szemérmesek -, és bár fáj, de látom: a felvillanó ablakok szemét már befröcskölte a kérlelhetetlen ecset. Október megérkezett.
Ma már nem ugyanaz semmi. A parkban a vízköpő is csupán a csöndet csöppenti, hamarabb roskad az ég sátra, s a bölcs türelem is áll - restre válva... Amott egy kapualjban magát kínálja - egyre halványulón - a vérző selyemmályva. Gyomromban félelem dobol, hisz' az én nyaram drága palástját, lásd, elrágta már a hitvány moly. Bennem még sokezer, júliusi, kedves emlék kószál, de érzem: az áfonyaszínű éjszakákon a halk elmúlás és enyészet akaratos szívverése kalapál.
Vörös seb az alkony. Ma más nem tud - hát magam vigasztalom: nézd - Farkasréten a krizantém bűntelen fehére szelíden lobban az őszi temetőre…

Budapest, 2007 - 2012. október 7.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |