A víztükör még kék, de rőten izzik fel
a mélyben a korall, a sok karcsú bokor;
cikázva fut a víz alatt és bujdokol
a hal, de a szél az égből tüzeket mer.
A mélyben a napfény színes foltokat fest,
s leng tétova raja hínárnak és sünnek,
s a lila medúzák is el-eltűnnek
hol az árnyak sűrű hada olyan, mint az est -
fekete és komor, s alant, mint méla rém,
a roncsok és csontok rohadó szőnyegén
sötétlik egy unott és mozdulatlan rája:
felette nincsen part, nincsen tér és korlát,
csak a csend, csak az ég, s a lomha vitorlák,
s a csillagok arany-geometríája.
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
