2022. július 4. hétfő,
Ulrik napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Elbujdosott pillanat
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
I.
Ködben a nap ajkába harap.
Csuklik az égbolt, félrenyelt
megint. Pattan a lánc, szeme
nyílik, visszanéz. Milliom 
elbujdosott pillanat tekintete
fénylik mozdulatában,
amikor hátratekint: valahol
mindig voltak éveink, szépek
és erősek voltunk, de lehet,
hogy csak mások, mint ezek.
Törhetetlen jellemekben nem
volt hiány sohasem, példáink
apáink lehettek, s kortársaik,
sorstársaink emlékezetében.

II.
Elpáholtak minket az évek,
elpártoltak tőlünk az érvek,
s a sörénylobogású, roppant
délutánok éjbefutó álmait
most újra megidézed, mikor
bányalidércek lengnek,
s kénkőszagba fullad a táj.
Hétközi csöndek vadcsapásain
gyöngy-fehér hazatérésre vársz
minden vasárnap délután.

III.
Könnyű föld már az elmenteké,
hova vágyna lihegve sok itt maradó,
ám a lélek ellen mit se tehet. 
Zsoldos magányban sóhajt magában: 
„Talán mégis igaz volt minden, 
ha már itt megadtam az árát, 
s nem hiába éltem, tartva irányt 
a nyomor nyomvonalán.”
Vén renegát fog-teli szájjal 
nemet vicsorított rád, 
ha a kényszer kérni vezérelt, 
s porcelánmosolyú arccal űzött el.  
Bőszen feledte nyolcvanhat évét, 
mintha idelenn remélne örök életet.
 
IV.
Szisszenve tovalódul az év.
Szárnyal, mint a szívverésed, 
sodortatsz, félelemből félelembe, 
és a sötétté hazudott égből
már nem akar hullani a hó. 
Csordásodik odakünn a lét.
Csahos éj odvában, utcákon él
a sok valóság-független torzó.
Neked is, egymásnak is idegen 
e jövőtlenné hazudott generáció.

V.
Ködben a nap ajkába harap.
Csuklik az égbolt, félrenyelt megint.
Pattan a lánc, szeme villan, kinyílik.
Milliom elbujdosott pillanat fénylik
mozdulatában mikor előretekint.

2016-03-13

 
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007