 | | | 2026. május 18. hétfő, Erik, Alexandra napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik. ...
| |
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? ...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| |
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”. ...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"...sohasem hagyunk hátra!" | | Ribka Zoltánnak
I.
Két év futott el a tovarobbanó idő szédületében, de azt az estét nem feledem. Akkor még volt tél, hó, hideg, recsegő december. Karácsony másnapján este az éppen égő tűznek örülve a kályha előtt ültem -aznapra sikerült fát szereznem-, egy pohár borral kezemben, mellettem kutyám, Vackor aludt a jó melegben. A közmunka rég véget ért, s kilátás semmi, eltűnődtem én is, mint a púpos angol király: teszek a világra, mától gazemberré válok. háttal a világnak, arccal a pusztai éjnek, ordasabb lenni az ordasnál, ez hajtott, ez az indulat vezetett kőkeményen. Hirtelen csöngő zörrent. Vaci felugrott, s csaholva az ajtó felé futott.”Ki lehet az ilyenkor? Miféle kóbor léleknek jutott eszébe, hogy élek? Kimentem, s a kapuban egy nagy szatyor a kezedben, s noszogattál, hogy mennénk talán beljebb, hacsak nem akarnánk az udvaron válni jégkockává. Szatyrodban volt minden, ami az élethez kellett, meleg ruha, étel, s ráadásként egy üveg finom bor, s mindehhez baráti ölelés, jó szó is került ajándéknak. Beszélgettünk
verseinkről, zúzmarás életrezdüléseinkről. Kérdeztem, hogyan jutottam eszedbe, ebbe a szilánk-hideg éjszakába miért hozott felém a lábad? S mondtam neked, hogy már minden mindegy nekem, ha rablóké a törvény, hát akkor én inkább azon kívül leszek. Rám néztél hosszan, szűk-szigorú szemmel: „Jártam eleget egyenruhában, a világ elvadult zugában, Afganisztánban. Megtanultam egy életre, hogy sebesült bajtársat sohasem hagyunk hátra. Gazember ne légy! Sose voltál, nem tudod, hogyan kell csinálni. Nem lesz elég időd belőle kiszállni, s nekem semmi kedvem koporsódnál később díszőrséget állni. Tarts ki inkább, tedd azt, amiben jó vagy, a bűnt hagyd inkább az arravalóknak.”
II.
Két év, villámfénynél. Feledett szavainkért nem tartozunk másnak számadással. Élünk nagy elszánással, tisztának őrizve meg a tiszta szót, a fehéret, jobb időkre valót. A jobb idő barátom, hidd el, minket is utolér, amikor nem a kórságosoké lesz a babér. Hisz hulló idő ez. Kergült évek temetnének minden feledhetetlen szépet, de mi mégis megállunk, jóság-igába vert veteránjai a fénynek. Ha kifordulna a föld is alólunk, s minden északi szél szembe is fújna megint, nem rendülünk, csak megyünk, itteni, otthoni átutazói e létnek, mint a becsület napszámosai, kik múltjukat letéve, jóra szövetkezének.

2014-03-31 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |