 | | | 2025. november 18. kedd, Jenő napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
"...sohasem hagyunk hátra!" | | Ribka Zoltánnak
I.
Két év futott el a tovarobbanó idő szédületében, de azt az estét nem feledem. Akkor még volt tél, hó, hideg, recsegő december. Karácsony másnapján este az éppen égő tűznek örülve a kályha előtt ültem -aznapra sikerült fát szereznem-, egy pohár borral kezemben, mellettem kutyám, Vackor aludt a jó melegben. A közmunka rég véget ért, s kilátás semmi, eltűnődtem én is, mint a púpos angol király: teszek a világra, mától gazemberré válok. háttal a világnak, arccal a pusztai éjnek, ordasabb lenni az ordasnál, ez hajtott, ez az indulat vezetett kőkeményen. Hirtelen csöngő zörrent. Vaci felugrott, s csaholva az ajtó felé futott.”Ki lehet az ilyenkor? Miféle kóbor léleknek jutott eszébe, hogy élek? Kimentem, s a kapuban egy nagy szatyor a kezedben, s noszogattál, hogy mennénk talán beljebb, hacsak nem akarnánk az udvaron válni jégkockává. Szatyrodban volt minden, ami az élethez kellett, meleg ruha, étel, s ráadásként egy üveg finom bor, s mindehhez baráti ölelés, jó szó is került ajándéknak. Beszélgettünk
verseinkről, zúzmarás életrezdüléseinkről. Kérdeztem, hogyan jutottam eszedbe, ebbe a szilánk-hideg éjszakába miért hozott felém a lábad? S mondtam neked, hogy már minden mindegy nekem, ha rablóké a törvény, hát akkor én inkább azon kívül leszek. Rám néztél hosszan, szűk-szigorú szemmel: „Jártam eleget egyenruhában, a világ elvadult zugában, Afganisztánban. Megtanultam egy életre, hogy sebesült bajtársat sohasem hagyunk hátra. Gazember ne légy! Sose voltál, nem tudod, hogyan kell csinálni. Nem lesz elég időd belőle kiszállni, s nekem semmi kedvem koporsódnál később díszőrséget állni. Tarts ki inkább, tedd azt, amiben jó vagy, a bűnt hagyd inkább az arravalóknak.”
II.
Két év, villámfénynél. Feledett szavainkért nem tartozunk másnak számadással. Élünk nagy elszánással, tisztának őrizve meg a tiszta szót, a fehéret, jobb időkre valót. A jobb idő barátom, hidd el, minket is utolér, amikor nem a kórságosoké lesz a babér. Hisz hulló idő ez. Kergült évek temetnének minden feledhetetlen szépet, de mi mégis megállunk, jóság-igába vert veteránjai a fénynek. Ha kifordulna a föld is alólunk, s minden északi szél szembe is fújna megint, nem rendülünk, csak megyünk, itteni, otthoni átutazói e létnek, mint a becsület napszámosai, kik múltjukat letéve, jóra szövetkezének.

2014-03-31 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |