Az emlék álmából ébred.
Házainkon, mint száradó
ruhák a kötélen, zászlók
lengenek. Ünnep közeledvén
a rend zsoldosai is tenyérnyi
kokárdákat tűznek, s büszkén
viselik a rabság bélyegét.
Enged a kötél és lazul a vér.
Mozdul a szél és feltör a zaj,
élhetsz békén ahogy akarsz,
és már nem függ semmi tőled.
Aztán majd ez is véget ér,
s mindenütt tartós béke lesz.
Leng a kötél, mint a zászló,
törölt múlthoz nem kell zárszó,
s a jóságos igazsághoz sem
jutottunk ma közelébb.
2018-03-12
![](https://scontent.fvie1-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/29136370_1850670858300934_565186914122989568_n.jpg?oh=327f7f4ca854d3b6ce3e4ac0444e322e&oe=5B4999E5) |