Lassuló örvénybe süllyedő nyáridő.
Zöld szél veri a sárguló csöndet.
Árkokban meggyvér patakzik,
s a néptelen utcák halotti leplein
kutyák morogják szét a délutánt.
Mintha lakatlan szigeten járnék,
halálba ájult ez a tájék. Néha egy
autó zörög, s a szélvédők mögött
idegen arcélek metszik a tájat.
Alkonyat zihál a parkban,
s a kopott padokon mosdatlan
szavaink porladnak. Emlékjelünk
se marad, csak virtuális döbbenet.
Dördül az ég: a látomás véget ért.
2018.07.13.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/51041722_2318180384883310_754338412005163008_n.jpg?_nc_cat=107&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=5656f5b2d42034d43bd32916bd57640e&oe=5CBAC7C0) |