Julcsinak
Ragyogtál
fehérben, hazaértél. Hó-hajad
fénylett, s nagy beszélő szemed
mosolygott ránk, s
az élni bátor élet intett felénk: miért
is aggódnátok tovább?!
Ami
még nékünk idelenn hátra lehet, s a
szabadságunk angyala vezérel, s
az áhítatos szeptemberi csöndek köszöntenek
reggel, s majd a partok, mint
közelgő remények, befogadnak egyszer.
Imám
ez a vers. Hála
a Sors Urának, hogy voltál, s
bennem lüktetsz tovább.
2019-09-13
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/85065207_3047072125327462_1724916049268178944_n.jpg?_nc_cat=106&_nc_ohc=F0KofrXgO3wAX9jYLGI&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=53701a8120d8e1d511f0b22a2947e872&oe=5EB56002) |