én oszlopokról lógok
itt közétek
mint fogasról az
otthagyott kabát
elnyűttnek súlytalannak
néhány rossz döntés szab át
fércek szakadnak
suhancok gyűrnek
s mesélő holtak
öltik rám az éjszakát
jó lenne most
vigasz nő ingyen
zsíros étek de hát
a hálátlanok nem adnak
ennem eztán se koncot se mást
talán mert
számra vettem
több mint két királyt
s gúnyolva emlegettem
az égre betlehemben
a három egy
csillagot cibált
messziről vagont is láttam
feljegyeztem mindent
s erről írtam egymásutánban
s mint más hazátlan
az ihletért sosem feledtem
rugdosni istent
meg a nyöszörgő máriát
hogy könnyezzen legalább
na mindegy
holnaptól köpködöm tovább
s ütöm miként
képződmény az asszonyát
a rozsdás sínvasat
és annak elrettentő
merőleges párhuzamát
felesleges sorolnom
díjat hányat kaptam
járt megérdemeltem
mellemre olajág
s dicsért a körbenyalt
díszes társaság
osztoztam fényemen
s figyeltem éberül
sikerre éhesen
miként susog a nádas
és rögvest szóltam érte
mondva egy nagyot
ha néhány keresztlegény
cérnának hívta
mit mesterünk hagyott
a tarka bábjainkat
mozgató
aranyló madzagot
miként is volnék mostan
kit érdekel
lent a ződtakonyban
hét fröccs után
két férfival
tegnap majdnem összemostam
költővé magam
de megzavart
azt a pléhkrisztusát
amott a jobb sarokban
olvasták ceciliát
tudtam a helyzet elvadul
nem értem miért is érdem
ha magyarnak magyarul
s már zúztam volna inkább
szájában bujdosó
fehérlő fogsorát
mert nekem szabad
hisz én az én vagyok
a bölcsebb büszke más
személy szerint
a legjobb folytatás
az őrzött hely se jobb
röhögtem boldogan
sok öntelt kis ficsúr
és mennyi szajha van
hol szóra szó dukál
mind olcsó hangtalan
s habár előretolt
mivoltuk hasztalan
de jönnek most a mélyek
imádság förtelem
mi mind levesbe hullunk
nem vesznek ölbe sem
grimaszt szül e cécó
mert jogtalan
hisz szagolni az tud
kinek hozzá orra van
megáll az ész
a fenyvesek felől
ránk ront a bűz
s a fűzfakertre dől
és nincs ki pisszen
hová tesszük a sok szemetet
mit gyártottunk itten
ki eszi meg
az elmorzsolt vonatjegyet
ha kéregethetik
megint a hegyeiket
vénámba döfnek
kardot és kaszát
a sarlóm nyelét
nyílvessző fúrja át
megizzadt nyelvemet
a talpuk elnyeli
farkasveremben
félszekkel teli
sértettség gyötör
a menny is csak gödör
az ördög angyali
szólok készüljetek
úgy kell most hajlani
nem fognak minket itt
holnap tanítani
 | 
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
