2022. július 6. szerda,
Csaba napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Közel és mégis távol
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

 

Elmúlt hetek éhe hűvös reggeleket
szül az ég peremére,
falon az óra alázatosan körbejár:
gyanítom,
a mélykék csöndet megszegő halk muzsikára vár,
vagy arra,
hogy meghozzon végre a vonat - várok rád.
Napok kopognak el, az idő halad,
finoman - mint a hímzés - csöndes sóhaj szakad;
...és már látlak a peronon, elindulsz felém,
- "Szia..." - mondom én,
de nem válaszolsz rögtön, csak állsz... 
A hallgatás olyan nekünk, mint a szó; 
- "Jó itt lenni" - szólalsz meg -, "te semmit sem változol".
Megyünk a körúton, a járda fölött remeg a pára,
és a kép előttem olyan, mintha
ősidőktől lángoló tükörben állna
mindaz, mi most a sugaras fényküllők
gyűrűjébe zárva 
mindig csak erre az egy pillanatra koncentrálna.
- "Olyan jó látni téged..." - hallom saját hangomat,
és elcsodálom, mert ez a hang szinte idegen,
- mint lassú patak álma vén tölgyek alatt - „Szeretem,
ha itt vagy; ha akarod, elmesélem
a tegnapi nélküled napomat..."
-

- "Már ismerem, hiszen az este is beszéltünk..." -
mondod, s látom: mosolyogsz...
- "Gyere, nézzük meg a Négyesy-könyvet,
talán valahol megkapjuk
."


Sétálunk, átnézünk a Duna fölött,
szelíden napfénybe fordul lustálkodó napunk,
avar füstje szállja Buda szép szívét,  
az ég kapuja csikorogva nyílik,
és túl a hegyen jó eső pihéz.
- "Mesélj, mi volt, míg nem voltam...?" - "Semmi,
Kedves, nélküled semmi sem voltam
" -, de már tudom,

minden kialakul, szemed sötétjét most meríted
szemembe akaratlanul: tekinteted bőröm alá bújik,
arckrémmé és balzsammá változik: mandragóra
igézhet így meg valakit. - "Mondj valamit..." -
- "Mit szeretnél hallani...?" - "Gyönyörűek az őszi fák,
hisz tudod..."
- nevetsz, majd újra csönd füröszt,

csipkés, déli fény ölel, s már cseppet sem búsulunk:
a maradandóság újra itt van,
és fogja homlokunk.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007