A tó vízét a bátrak összekenték,
halak szemén darabnyi csönd a nap.
A sápadt fűben alvók ajka szent-kék,
nyers álmaikba csont-madár harap.
A fákról ócska, rozsdás drótok lógnak,
a lusta szélbe vadvirág lehel,
s ökölnyi arcán néhány véres foltnak,
unalmat gyűr pár rózsaszín lepel.
A domb előtt kifosztott szobrok állnak,
tűz gyúl amott, lángok lelketlenül;
s szélén a meddő, füst ölelte tájnak,
egy félbolond magát szeretve ül.
(megjelent az Előretolt Helyőrség internetes oldalán)
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/242325577_4717250918309566_7014617421650733248_n.jpg?_nc_cat=102&ccb=1-5&_nc_sid=730e14&_nc_ohc=QeQIoSzaMtEAX_ZxCgt&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=8766993fdaa96c8da992200ed090f941&oe=614B1C5B)
|