| | | 2025. január 15. szerda, Lóránt, Loránd napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Ránk mosolyog az Isten | |
Karácsonykor megszületett az Isten
Fia.
Karácsonykor ránk mosolygott az Isten.
Igen, ott a betlehemi istállóban.
Pásztorok térdeltek eléje,
bölcsek földig hajoltak előtte,
és mit tett Ő? Az isteni Kisded?
Rájuk mosolygott!
Ó Kisded Jézus,
emberarccal ránk néző Isten,
valóban mosolyogtál, míg a Földön jártál?
Nem ír róla az Evangélium.
Az apokrif irodalom sem beszél róla.
A művészetekben sem találunk
márványba vésett, vászonra vagy falra
festett képekben mosolyt arcodon.
Az ikonok aranyában is komoly Isten vagy.
Uram az arcodon volt mosoly?
Másképpen kérdezem:
lehetett élned úgy igazi emberi életet,
hogy soha sem mosolyogtál?
Mosoly nélkül
mondhattad:
" ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KISDEDEKET. "
És ne mosolyogtál volna,
amikor megáldottad őket?
A halálból felébresztett
Leány,
és a föltámasztott Naimi Ifjú,
mit láthatott arcodon, ha nem mosolyt?
Elképzellek, amint
mondottad:
" ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR. "
" TANULJATOK TŐLEM, MERT
SZELÍD ÉS ALÁZATOS SZÍVŰ VAGYOK. "
Mosoly ül arcodon.
A halálra ítélt Asszonyra követ nem emeltek,
miután vádlói bűnét porba írtad,
vajon hogyan néztél az Asszonyra,
hogy a kínhalál rettegése
elmúljon szívéből
és megértse a neki mondott szavaidat:
" ÉN SEM ÍTÉLLEK EL, MENJ,
DE TÖBBET NE VÉTKEZZÉL. "
Vajon nem a szeretet mosolya
erősítette arcodon ígéretedet:
" ÖRÜLNI FOG SZÍVETEK,
ÉS ÖRÖMÖTÖKET SENKI NEM VESZI EL. "
Szíved melegsége mellett
mosolyod bátorítása is kellett, hogy higgyék:
" BARÁTAIMNAK MONDALAK TITEKET. "
Főpapi imádban kéred az
Atyádat és a Mi Atyánkat:
" ÖRÖMÖM TELJESEN AZ ÖVÉK LEGYEN. "
A lélek mosolya, az öröm
ne látszódott volna mosolyban arcodon?
Ó, igen Betlehemi Jézus
Krisztus,
nem hiába térdelek képzeletben most
pásztorok és tudósok közé, akiket
Kisded arcod mosolyával megajándékoztál,
hiszen míg a Földön jártál,
tekintetedben Isten mosolygott
minden emberre, akivel találkoztál.
Akkor, és ha akkor, akkor ma -
miért ne? Örök jelenben élő Isten!
Mosolyogj ránk Istenünk,
add örömödet -ne csak karácsonykor-
szavaidban, gondviselésedben...
És mi ezen a szent éjszakán
és életünk mindennapjain át
visszamosolyoghassunk Rád... |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |