 | | | 2025. november 3. hétfő, Győző napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Ránk mosolyog az Isten | | 
Karácsonykor megszületett az Isten
Fia.
Karácsonykor ránk mosolygott az Isten.
Igen, ott a betlehemi istállóban.
Pásztorok térdeltek eléje,
bölcsek földig hajoltak előtte,
és mit tett Ő? Az isteni Kisded?
Rájuk mosolygott!
Ó Kisded Jézus,
emberarccal ránk néző Isten,
valóban mosolyogtál, míg a Földön jártál?
Nem ír róla az Evangélium.
Az apokrif irodalom sem beszél róla.
A művészetekben sem találunk
márványba vésett, vászonra vagy falra
festett képekben mosolyt arcodon.
Az ikonok aranyában is komoly Isten vagy.
Uram az arcodon volt mosoly?
Másképpen kérdezem:
lehetett élned úgy igazi emberi életet,
hogy soha sem mosolyogtál?
Mosoly nélkül
mondhattad:
" ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A KISDEDEKET. "
És ne mosolyogtál volna,
amikor megáldottad őket?
A halálból felébresztett
Leány,
és a föltámasztott Naimi Ifjú,
mit láthatott arcodon, ha nem mosolyt?
Elképzellek, amint
mondottad:
" ÉN VAGYOK A JÓ PÁSZTOR. "
" TANULJATOK TŐLEM, MERT
SZELÍD ÉS ALÁZATOS SZÍVŰ VAGYOK. "
Mosoly ül arcodon.
A halálra ítélt Asszonyra követ nem emeltek,
miután vádlói bűnét porba írtad,
vajon hogyan néztél az Asszonyra,
hogy a kínhalál rettegése
elmúljon szívéből
és megértse a neki mondott szavaidat:
" ÉN SEM ÍTÉLLEK EL, MENJ,
DE TÖBBET NE VÉTKEZZÉL. "
Vajon nem a szeretet mosolya
erősítette arcodon ígéretedet:
" ÖRÜLNI FOG SZÍVETEK,
ÉS ÖRÖMÖTÖKET SENKI NEM VESZI EL. "
Szíved melegsége mellett
mosolyod bátorítása is kellett, hogy higgyék:
" BARÁTAIMNAK MONDALAK TITEKET. "
Főpapi imádban kéred az
Atyádat és a Mi Atyánkat:
" ÖRÖMÖM TELJESEN AZ ÖVÉK LEGYEN. "
A lélek mosolya, az öröm
ne látszódott volna mosolyban arcodon?
Ó, igen Betlehemi Jézus
Krisztus,
nem hiába térdelek képzeletben most
pásztorok és tudósok közé, akiket
Kisded arcod mosolyával megajándékoztál,
hiszen míg a Földön jártál,
tekintetedben Isten mosolygott
minden emberre, akivel találkoztál.
Akkor, és ha akkor, akkor ma -
miért ne? Örök jelenben élő Isten!
Mosolyogj ránk Istenünk,
add örömödet -ne csak karácsonykor-
szavaidban, gondviselésedben...
És mi ezen a szent éjszakán
és életünk mindennapjain át
visszamosolyoghassunk Rád... |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |